Másfél óra a parkolóban – így támogatják DLA-s gyermekeiket a szülők

A pandémia a Debreceni Labdarúgó Akadémia növendékeinek szüleit is kihívások elé állította, ám az anyukák és apukák bírják a strapát, s ott segítik gyermekeiket, ahol csak tudják.

0

20210212_162706-300x153 Másfél óra a parkolóban – így támogatják DLA-s gyermekeiket a szülők

Futballberkekben gyakran használatos az edző-gyermek-szülő triumvirátus, amelynek ideális esetben minden tagja egyaránt fontos, eltérő esetben a háromszög könnyen Bermudává válhat, a tehetség pedig elkallódhat. A Debreceni Labdarúgó Akadémián szerencsére ilyenről szó sincsen, az anyukák és apukák ugyanis a nehéz időkben is odaadó lelkesedéssel, szeretettel segítik gyermekük álmainak beteljesülését.

„Heti öt edzése van a fiunknak, ami nem kis logisztikai kihívás elé állítja a családot – kezdte az U14-es csapatban, Kolozsi Gergő kezei alatt pallérozódó Bartha Attila édesapja, id. Bartha Attila. – A szülők és a gyermekek is nehezen élik meg a vírus okozta helyzetet, hiszen bár az edzések korábban sem voltak nyilvánosak, legalább a meleg előcsarnokban, vagy a büfében várhattuk a fiúkat. Értelemszerűen november óta erre nincs lehetőség, de a szülői közösség rendkívül összetartó, így ott segítünk egymásnak és a gyermekeinknek, ahol csak tudunk. Néhányan ingáznak Pallag és Debrecen között, és az edzés végére jönnek vissza a fiaikért, ám ez jelentős üzemanyagköltséggel jár, s a nagy forgalom miatt értelmetlen, hiszen amint visszaérnék a városba, már fordulhatnék is vissza. Éppen ezért nem maradt más választás, a parkolóban várom meg Attilát, s bár a mínuszokban nem ez a legkellemesebb időtöltés, bármit megtennék azért, hogy a fiam továbbra is futballozhasson.”

Bartha Attilánál kevesen ismerik jobban az akadémiai életet, gyermeke ugyanis immár nyolc éve futballozik szervezett keretek között, a család pedig könnyen megtalálta az egyensúlyt az élsport és a tanulás között.

„Mindenkivel jó kapcsolatot ápolunk, személyesen ismerjük az akadémiai vezetőket, s biztosak vagyunk benne, hogy a legjobb kezekben van a gyermekünk. Attilát nagy tehetségnek tartják a szakemberek, a csapat szerencsére sikert sikerre halmoz, s vezeti a bajnokságot, de a legfontosabb, hogy a fiam szeret kijárni Pallagra, alig várja, hogy délután edzésre indulhasson. A labdarúgás és a horgászat szeretetét tőlem örökölte, s büszke vagyok rá, hogy a tanulást sem hanyagolja el, hatodik osztályosként kitűnő tanuló. A Debreceni Labdarúgó Akadémia infrastruktúrája, valamint az edzők szakértelme láttán bizakodó vagyok a jövőt illetően, meglátásom szerint a jelenlegi U14-es csapat hemzseg a tehetséges játékosoktól, így egészen biztosan sokat fogunk még hallani róluk.”

Szüleikről annál kevesebbet, azonban nem szabad elfelejteni, hogy minden sikeres fiatal mögött ott áll a támogató család, akik nevelésükkel nagyban hozzájárulhatnak gyermekük sportkarrierjéhez.

P.G.