Fotó: IHF
Álomsorsolás? Bizonyára sokan emlékeznek a norvég sportriporter reakcióra, amikor az északiak labdarúgó-válogatottja Magyarországot kapta ellenfélül az Eb-pótselejtezőre – a nagy örömködésnek akkor sírás lett a vége. Női kézilabdában természetesen mások az erőviszonyok, az olimpián ráadásul nem is Fortuna kegyein múlik, hogy ki kivel találkozik a negyeddöntőben, hiszen a csoportban elért helyezések alakítják ki a párosításokat. A mesébe illő feltámadás, majd továbbjutás után mégis elmorfondírozhatott az egyszeri szurkoló: vajon jó-e nekünk, hogy az elmúlt évtizedben egyeduralkodó Norvégiát sodorta utunkba az élet? Egyfelől a topfavorittal ideális minél később összekerülni, hiszen minden poszton világklasszisok alkotják a keretét, ugyanakkor ennek a magyar válogatottnak talán jót tesz, ha erősebb ellenféllel kell felvennie a versenyt, elég a brazilok elleni blamára, majd a spanyolok és a svédek elleni bravúrra gondolni.
Sokáig úgy tűnt, ezúttal is meglepetést okozhatunk, hiszen ragyogóan kezdtük a mérkőzést, az első tíz percben kizárólag a rivális beállója tudott túljárni Bíró Blanka eszén. Mindeközben a mieink szépen felépített, kombinatív és változatos támadásokat vezettek, folyamatosan bővítve a repertoárt, a debreceni szív pedig dagadhatott a büszkeségtől, hiszen Vámos Petra és Bordás Réka is sokat volt pályán a remekül kézilabdázó magyar csapatban. Kilenc perc elteltével három góllal vezettünk, majd minden jel nélkül megtorpantunk, lövésig is alig jutottunk el, miközben a norvégok sorozatban hetet szerezve fordítottak. Érkezett Szikora Melinda a magyar kapuba, aki hátul stabilitást adott – tíz perc alatt mindössze kétszer kapituláltunk –, elöl pedig Tomori Zsuzsanna hozott lendületet a játékunkra. Hamar ledolgoztuk a hátrányt, feljöttünk 11–10-re, s támadhattunk az egyenlítésért is, ám Solberg védte Lukács ziccerét, míg az utolsó másodpercekben Jacobsen könnyű gólt szerzett, így kétgólos hátrányban fordulhattunk.
Az elsőhöz hasonlóan a második játékrészt is jól indította válogatottunk, ezúttal is 6–3-mal kezdtünk, összejött a fordítás is, a norvég klasszisok pedig tanácstalannak tűntek a szervezetten védekező, fontos pillanatokban labdát csenő magyar csapattal szemben. Támadásban nagyon jól működött az átlövő-beálló kapcsolat, az utóbbi poszton játszó Bordás Réka hamar eljutott négy gólig. A hullámvasútról azonban nem tudtunk leszállni, hiába vezettünk a 43. percben hosszú idő után újra két góllal, a Háfra Noémi kiállításából fakadó emberhátrányt megbüntették a norvégok, akik hamar kiegyenlítettek, kilenc perccel a vége előtt pedig 22–21-re vezettek is. A realitások talaján maradva, az erőviszonyok ismeretében már önmagában annak is örülhettünk, hogy a végletekig kiélezett csatára tudtuk kényszeríteni a világ kétségkívül legjobb csapatát, ám evés közben megjött az étvágy, Elek Gábor időt kért, a magyar lányok pedig utolsó erőtartalékaikat is elővették az egyenlítés érdekében. Próbálkoztunk, lőttünk mindenhonnan, de a hajrában hiányzott az a plusz, amivel meg lehet verni Norvégiát, így érvényesült a papírforma, az északiak 26–22-es győzelmükkel elődöntősök. Válogatottunkat, benne a két debreceni klasszissal ugyanakkor nem érheti kritika, a gyenge olimpiai rajt után ugyanis a játék minden elemében javultak a lányok, s emelt fővel búcsúztak el érmes álmaiktól.
Olimpia, női kézilabda, negyeddöntő
Norvégia – Magyarország 26–22 (12–10)
Magyarország: Bíró B. – Lukács V. 1, Klujber 1, Tomori 4, Kisfaludy 2, Szöllősi-Zácsik 5 (1) Márton G.
Csere: Szikora (kapus), Vámos P. 2, Háfra N. 1, Helembay, Schatzl Nadine 2, Bordás 4
Szövetségi kapitány: Elek Gábor
P.G.
