Fotó: Reuters / Phil Noble
Tudod Lénácska, van egy kedves barátom, Lucának hívják, és gátfutó.
Az mit is jelent pontosan? – érkezett a kérdés, én pedig egy bottal és két bójával szemléltettem, majd folytattam a történetet.
Luca olyan gyorsan fut, hogy kijutott az olimpiára, ahol a világon a legügyesebbek vehetnek részt. De senki nem hibátlan, még egy szuperhős is megbotlik olykor, ilyenkor pedig előjönnek belőlünk az érzelmek, és sírni kezdünk.
Én akkor szoktam sírni, ha anyáékat cserbenhagyom – felelte Léna, akinek ezután elmagyaráztam, mennyivel rosszabb, ha saját magunknak okozunk csalódást.
Mint mondtam, mindenki megbotlik, de nem mindenki áll fel. A mi Lucánk viszont látta, hogy egy ellenfele nagyobb bajban van, mint ő, ezért felállt, odament hozzá, és segítő kezet nyújtott.
De miért segített neki, ha ellenségek? – kaptam meg ismét a kérdést.
Mert nem ellenségek, hanem ellenfelek. Mindannyian egy célért küzdenek: szeretnék minél gyorsabban teljesíteni a pályát. Ez csak az egyiküknek sikerülhet, de igazi bajnok mindenki lehet.
Én is lehetek olyan bajnok, mint Luca? – kérdezte Léna, ekkor egyébként már mindketten könnyeztünk.
Igennel feleltem, megöleltem, és annyit súgtam a fülébe: ha a bajban segítő kezet nyújtasz, az örömben gratuláló pacsikat kapsz majd.
P.G.
