Fotó: dvsc.hu
A három találkozóból még messzemenő következtetést nem lehet levonni, de az örömteli, hogy a Loki támadójátéka hatékony, a meccsenkénti hármas gólátlag több, mint jó. Valamelyest azért árnyalja a képet, hogy 270 percből bő 107-et emberelőnyben játszott a DVSC. Ez viszont semmit nem von le a jó bajnoki rajt értékéből, nem mindig törvényszerű, hogy győz a nagyobb létszámmal pályán lévő csapat.
A kapott gólok számát tekintve viszont nem lehetünk elégedettek, a hat, meglehetősen sok. Ez elsősorban nem a hátsó alakzat hibája – bár még nem túl acélos ez a négyes, főleg tengelyben – hanem a csapatvédekezés kritikája. Nem biztos, hogy szerencsés Dzsudzsákot a védelem előtt játszatni, soha nem a védekezés volt az erőssége, klasszisa sokkal jobban érvényesül a középpályán, a hamis 9-es pozíciójában. Egyike azon játékosoknak, aki meg tudja tartani a labdát, pontosan készítve le az érkező társaknak, ráadásul rúgótechnikája is átlagon felüli. Ha már 4-2, talán jobb megoldás lenne, Varga mellé egy másik védekező középpályást állítani, ezzel is stabilizálni a védelmet. Ami biztos, a hátsó alakzat még nem csiszolódott össze, igazából nem tudjuk, az új igazolások mire képesek, akik közül Nikolic és Charleston eddig nem bizonyította, hogy érdemes volt szerződtetni őket.
Ami viszont pozitív, hogy Bévárdit egy sorral feljebb tolták, ezzel sokkal hatékonyabb és gyorsabb lett az előrejáték. A Loki 31-es játékosa a kapu előtt sem jön zavarba, nem egyszer állította megoldhatatlan feladat elé az ellenfelek védőit. Szintén jó húzásnak bizonyult a szakmai stáb részéről, hogy a Paks elleni meccsen Ferenczit eredeti posztján, a középpálya baloldalán vetették be, talán el kellene gondolkozni azon, a folytatásban is bal futóként érdemes számolni vele.
Játékban is vannak még hiányosságok, az első két meccsen, egyenlő létszámban nem igazán sikerült elkapni a fonalat. A hátul passzolgatós taktikával már a másodosztályban is voltak gondok, ez pedig az élvonalban még jobban felszínre tört. Emlékezhetünk, hányszor becsapdázták a kispesti játékosok a debreceni védőket. A paksi meccs is meg mutatta, a Lokinak a kontrajáték fekszik igazán, főleg, ha egy Bódi szintű játékos hiányzik a középpálya tengelyéből.
Van tehát még mit csiszolni a játékon, bízunk benne, a folytatásban egyre összeszedettebben fog futballozni a DVSC, és csapatvédekezésben is feljavul a teljesítmény. Nem biztos, hogy a támadószekció mindig több gólt tud szerezni, mint amennyit kap a csapat.
KZT
