Fotó: Derencsényi István/DEAC
Hatvan percen át tartó érzelmi hullámvasutazásból került ki győztesen a DEAC. Milyen volt a kispadról megélni a finálét?
Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, okosan játszottunk, jól járattuk a korongot. A srácok maximálisan betartották a kért taktikai utasításokat, a megfelelő időben jól zártak vissza, kevés területet engedélyeztek a Fehérvárnak. A fegyelmezett védekezés mellé ráadásul jöttek a gólok is, ami megfogta a hazaiakat, de talán még kétgólos hátrányban sem realizálódott bennük, hogy számukra rossz vége lehet a meccsnek. Mindeközben igyekeztem nyugtatni a játékosaimat, hogy a harmadik gól után se vigye el őket a lendület, továbbra is koncentráltan hokizzanak és szervezetten bekkeljenek. Az ellenfél játékerejét ismerve biztos voltam benne, hogy a záró harmadban beszorulunk majd a harmadunkba, ráadásul egymást követték a kiállítások is, ami nem könnyítette meg a helyzetünket. Miután kiegyenlítettek, már nekik állt a zászló, az egyetlen emberelőnyünkből mégis sikerült betalálnunk, a végén pedig hat a három ellen is hősiesen védekeztünk.
Minden idők leghosszabb másfél perce volt…
Már a kettős emberhátrányt is pokolian nehéz kivédekezni, amikor pedig észrevettem, hogy a kapus is lekorcsolyázik, elkezdtem gondolkodni a hosszabbításos sorokon, lehetetlennek tűnt átvészelni azt a másfél percet. Tekintve, hogy a ráadásra is átnyúltak volna a kiállítások, a srácok tudták, hogy ezt még akár el is veszíthetik, márpedig annál rosszabb érzés nem létezik, mint amikor az utolsó pillanatban csúszik ki a kezeid közül a trófea. Amit a jégen műveltek a játékosaim, a csodával határos, önfeláldozó blokkok és mentések sorozatát mutatták be, Hetényi Zoli teljesítményéről pedig kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nehéz szavakat találni erre a csodára, még mindig a történtek hatása alatt vagyok.
Milyen instrukciókkal küldte jégre a srácokat, mivel sikerült meglepniük a jóval esélyesebb Fehérvárt?
Azt kértem tőlük, hogy a stabil védekezés mellett folyamatosan legyenek meccsben, azaz keressék az ellenfél gyenge pontjait, a korongszerzéseket követően pedig gyors támadásokból igyekezzenek helyzeteket kialakítani. Egy-egy lövés bármikor beakadhat, ezt pedig a mérkőzés is igazolta, ugyanis három hasonló gólt szereztünk, kifizetődött, hogy a távoli próbálkozásokba a kapu elé érkező játékosok bele tudtak piszkálni. Tisztában voltunk vele, hogy a Fehérvár jobb csapat, tízből kilencszer valószínűleg a rivális nyerne, de egy mérkőzésen bármi megtörténhet, éppen ez a szép a Magyar Kupában. Elhitettem a srácokkal, hogy képesek vagyunk borítani a papírformát és megvédeni a címünket. Sikerült.
Most még az ünneplésé a főszerep, de pénteken folytatódik az Erste Liga. Mekkora lökést adhat a folytatásra a kupagyőzelem?
Öt alapszakasz-mérkőzés vár még ránk, majd kezdődik a mini play-off, ahonnan szeretnénk kivívni a negyeddöntőbe jutást. Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen a koronavírusos helyzet alaposan megtépázta a keretet, a bajnokság pedig teljesen más jellegű sorozat, mint a kupa, egymást érik a mérkőzések, folyamatos a terhelés. Ennek ellenére bízunk benne, hogy sikerül elérnünk a céljainkat az Erste Ligában is, a kupadöntőből pedig kétségkívül rengeteg erőt meríthetünk.
P.G.
