Fotó: MOL Fehérvár FC
– Sikerült megvalósítania a csapatnak, amit előzetesen kért?
– Igen, összességében elégedett lehetek a látottakkal, mert megvalósítottuk, amit elterveztünk, s viszontláttam azokat a játékelemeket, amik az edzéseken már jól működtek – válaszolta Joan Carrillo, a DVSC vezetőedzője a Debreceni Sportélet kérdésére, a Fehérvár 2–1-es legyőzését követő sajtótájékoztatón. – Ez a csapat képes a győzelemre, de ezt a srácoknak is el kellett hinniük, ezen az estén pedig végre kilencven percen át bátran futballoztunk, így nem érdemtelenül szereztük meg a három pontot. Nagyon sokat dolgoztunk ezért a győzelemért, büszke vagyok a játékosaimra, hatalmas küzdelemben tudtuk legyőzni idegenben a Fehérvárt. Nehéz mérkőzésre számítottunk, az is kerekedett belőle, ezáltal még jobban kell értékelnünk, amit közösen véghez vittünk.
– Az első félidőben meggyűlt a bajunk a mélységi indításokkal. Mit mondott játékosainak a szünetben?
– Számítottunk rá, hogy a Fehérvár hosszú átadásokkal fog operálni, de úgy érzem, néhány esettől eltekintve jól reagáltuk le ezeket a szituációkat. Az öltözőben szó esett a védekezésről, szerettük volna még csírájában elfojtani a hazaiak támadásait, ami többé-kevésbé sikerült is a folytatásban. Azt is mondtam nekik, hogy összességében jó munkát végeznek, kértem tőlük, hogy küzdjenek tovább és higgyenek magukban, mert úgy éreztem, akár meg is nyerhetjük a mérkőzést. Egy ilyen jó erőkből álló csapat otthonában talán meglepő, de elhangzott, hogy a döntetlen nem elég, nekünk egy helyett három pontokra van szükségünk a céljaink eléréséhez. Boldog vagyok, hogy sikerült fordítanunk.
– Pedig a Fehérvár szerzett vezetést, ráadásul úgy, hogy egyik játékosát ápolták a pálya szélén.
– Természetesen ez benne van a pakliban, de kilencven percig tart egy mérkőzés, szóval nem dőltünk a kardunkba, mentünk tovább. Előfordul, hogy nem jól reagálunk le egy szituációt, olyan is van, hogy ápolás miatt létszámhátrányba kerülünk egy pontrúgás után, de ilyen a labdarúgás, pont ezért szeretjük igazán. A fehérváriak gólját követően néhány perccel sikerült egyenlítenünk, ez pedig a folytatásra nézve is jó tanulság lehet, a hármas sípszóig hinni kell abban, hogy mi nyerhetjük meg az adott mérkőzést.
– Hogyan értékelné a bravúrokat bemutató Hrabina Alex és a duplázó Szécsi Márk teljesítményét?
– Mindketten vezérei voltak a csapatnak, de nem szeretek külön egyénekkel foglalkozni, mert mi együtt vagyunk igazán erősek. Természetesen a szurkolók számára az a hős, aki a fontos védéseket bemutatja, vagy a győztes gólt szerzi, de látni kell az egyes játékosok mögött a társakat is, akik egytől egyig rengeteg munkát végeznek el annak érdekében, hogy a DVSC sikeresen szerepeljen a bajnokságban. A csereként pályára lépő fiatalok is jól szálltak be a mérkőzésbe, annak ellenére, hogy jó iramú, intenzív összecsapás volt, hamar felvették a ritmust. Alexnek és Márknak gratulálok, ahogyan a többieknek is, csapatmunka eredményeként tudtuk legyőzni a Fehérvárt.
– Milyen érzés volt egykori sikerei helyszínén, Székesfehérváron csatába küldenie a Lokit?
– A mérkőzés közben nem foglalkoztam ezzel, de a találkozót megelőzően és a lefújás után előtörtek belőlem az érzelmek… Számomra különleges jelentőséggel bírt az összecsapás, mert ez a város mindig is az otthonom marad, nagyon szép időszakot töltöttem a klubnál, sok barátra tettem szert. Ennek ellenére természetesen már a DVSC vezetőedzője vagyok, s a debreceni vezetőknek, szurkolóknak is rengeteget köszönhetek, jól érzem magam a cívisvárosban. Ezt a győzelmet nekik, illetve a koronavírusos megbetegedéssel küzdő feleségemnek szeretném ajánlani, aki otthonról szurkolt a csapatnak.
P.G.
