Csapatunk összetételét illetően egy változás történt a múlt hetihez képest: a héten műtött Sós Bence helyét új szerzeményünk, Tabakovic vette át. Ez persze szerkezeti módosulást vont maga után, végre volt befejező csatár a pályán, így remélhettük, masszívabb és fajsúlyosabb támadójátékot várhatunk mieinktől. A meccset kifejezetten aktívan kezdte csapatunk, tartottuk a labdát, igyekeztünk felérni a fehérvári kapu elé. A félidő első fele egyértelműen a mieinké volt, mert ugyan nem helyeztünk rendkívüli nyomást Kovácsik kapujára, összeszedetten és fegyelmezetten játszottunk. A középpálya jól működött, a támadó harmadban is jó döntéseket hoztunk, egyértelmű gólhelyzeteket ugyan nem alakítottunk ki, de a félidő egészét nézve benne volt a gól a játékunkban. Bár a hazaiak sem jártak messze ettől, Nagy Sándornak és belső védőinknek több ízben is bravúros mentésekre volt szüksége ahhoz, hogy kapunk érintetlen maradjon. Szatmári rengetegszer lépett közbe kulcshelyzetekben, rendkívül stabilan és hasznosan játszott, ezzel szemben Ferenczi több súlyos hibát is elkövetett, főképp a helyezkedésben. A Videoton jobb oldali támadójátéka mindennek függvényében sokkal életerősebb volt. A félidei 0-0 összességében jól tükrözte a játék képét, mert bár nem játszottunk rosszul, nem igazán tudtunk ellenfelünk fölé kerekedni, mely a félidő végére fokozatosan magához ragadta a kezdeményezést.
A folytatásra egy aktívabb, elszántabb fehérvári csapat jött ki, mely labdabirtoklásban gyorsan érvényre juttatta tudásbeli fölényét. Mindez meddőnek bizonyult, azonban jól kontrollálták a játékot, és ez nem sejtetett túl sok jót a továbbiakra nézve. A mieink egy-egy jól felépített akcióval ugyan veszélyeztettek, de inkább a Vidiről szólt a félidő. Egy remek passzt követően Könyves léphetett ki ziccerben, de rossz megoldást választott. Mindeközben hátsó embereinknek és Nagy Sándornak egyre többet és többet kellett tennie azért, hogy ne kerüljön a labda a kapunkba. A meccs hajrájára gyakorlatilag az összes mezőnyjátékosunk besárgult. Tabakovicot Mengolo váltotta, majd tűzoltás-jelleggel beállt Mészáros is. Ekkor már energiáink jelentékeny részét a defenzív munka emésztette fel, Lazovic ziccerbe került, majd hibázott. Érett a fehérvári gól, de Szatmári több ízben is szerelni tudott kulcsmomentumokban. Mígnem a hosszabbítás perceiben ütközött ellenfelével a büntetőterületen belül, Kassai Viktor pedig habozás nélkül a tizenegyes-pontra mutatott. A büntetőt Dzsudzsák Balázs egykori csapattára, Danko Lazovic lőtte az egyébként jól teljesítő Nagy Sándor kapujába. Ikszes meccsen nyert a bajnokesélyes Videoton.
Folytatás jövő héten a Vasas ellen, hazai környezetben.
Videoton – DVSC 1-0 (0-0)
Felcsút, 1949 néző. Vezette: Kassai (Tóth II., Varga Zs.)
Videoton: Kovácsik – Nego, Juhász, Fiola, Stopira – Suljic, Pátkai (Géresi 86.), Varga J. (Maric 60.), Hadzic – Scsepovics, Lazovics
DVSC: Nagy S. – Bényei, Kinyik, Szatmári, Ferenczi – Jovanovic (Csősz 90.+6.), Filip, Tőzsér, Holman (Mészáros 90.), Könyves – Tabakovic (Mengolo 77.)
Gól: Lazovic (90.+7.)
Sárga lap: Kinyik (2.), Könyves (19.), Filip (40.), Jovanovic (74.), Pátkai (76.), Fiola (83.), Tőzsér (84.), Henty (86.), Szatmári (90.+3.), Nagy S. (90.+6.)
T. S.
