– Tízévesen már jártam Loki-meccsekre, édesapám az óránkon oda tette a cigarettacsikkeket, ahol akkor járt az óramutató, amikor indulnom kell – kezdte mondandója legelején Szilágyi Zoli bácsi visszaemlékezve színes gyermekkorára.
Hogy mitől is volt színpompás? Egyszer csak azt vette észre, hogy már focizik, később labdaszedő lett, ami neki egy kiváltság volt, aztán pedig technikai vezetővé vált szeretett klubjánál. Rengeteg egyedi relikvia jelzi a házában ma is, ő bizony mindig is élt-halt a DVSC-ért.
Hogy melyik is volt a legemlékezetesebb meccs a számára a sok-sok élmény közül? Szerintem sokan nem fognak meglepődni! – A spliti összecsapás volt nekem az, amelyik a legmélyebben megmaradt a szívemben, a lelkemben – mesélte. Tudni illik, akkor ő indította el a szurkolói buszokat, ahogy elmondta, akkor 10-12 autó és 4 nagy busz állt a házuk előtt Debrecenben, a Vécsey utcában – 2005-t írtunk ekkor. – Kirándultunk is egyet, fürödtünk a tengerben, majd jött a találkozó. A legszebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy 5–0-ra nyerünk. Úgy képzelje el, maradtunk plusz egy éjszakát Horvátországban négy busszal úgy, hogy szóltak, nem tudnak másnap enni adni nekünk. Mondanom sem kell, senkit nem érdekelt, győztünk, nem is akárhogy, mindenki csak ünnepelni, bulizni akart – mesélte a 76. életévében járó szakember.
Negatív értelemben pedig a donyecki mérkőzés maradt meg neki leginkább, ahol, ahogy ő mesélte, a szurkolók például fegyveres őrökkel mehettek el hármasával még a mosdóba is.
Szaftos sztorit is kaptunk tőle. Elmesélte, mikor Garamvölgyi Lajos kiküldte az öltözőből az Epona tulajdonosát, aki bele akart volna szólni több mindenbe is. Jegyezzük meg, ezt követően két hét múlva már nem “Gara” volt a piros-fehérek vezetőedzője.
Zoli bácsi intézte a szállodát, az ebédet, a vacsorát a DVSC csapatainak, az orvosi igazolásokat, lakásokat, tulajdonképpen mindent. Az életének ezen részéhez is volt egy-két érdekes története, például mikor Leandro csak igényes futballistáknak adta ki a nagyerdei házát, de volt olyan is, aki ragaszkodott a belvárosi léthez, mégpedig a bulik miatt. Ahogy elmondta, volt olyan is, akinek a felesége dirigált, hogy milyen lakásra is tartsanak igényt. – Az albérletekkel óvatosan kellett bánnom, Szima Gábor ugyanis rám szólt, ha túl drága lakást néztem ki valakinek, ugyanis a klub fizette a bérleti díjat – mesélte.
Ha pedig már Szima Gábor: Supka Attila – Zoli bácsi elmondása szerint – neki mondta el először, hogy lemond posztjáról, amikor is meghallotta, hogy Szima Gábor arról beszél, mindenképp külföldi edző kell a Lokiba. Jött is, Miroslav Beránek, akiről azt mesélte az egykori technikai vezető, hogy ivott, méghozzá az ő irodájában, máshol nem mert, már csak az előbb is említett tulajdonos miatt sem, ő nem is tudott ezekről – mesélte mosolyogva Zoli bácsi.
Természetesen volt kedvenc játékosa már régebben is, majd kevésbé régen is. – A nagy öregek közül Zilahi Zoltán volt a favoritom, majd később Böőr Zoltán – mondta. Szilágyi Zoli bácsi azt is elárulta, a legkönnyebb számára Kondás Elemérrel volt a munka, de Herczeg Andrással is szeretett együtt munkálkodni.
52.éve él boldog házasságban egykori kézilabdázó feleségével Zoli bácsi. – Ahova csak lehetett, jött velünk, ma már jószerivel csak egyedül járok a meccsekre – mesélte csillogó szemekkel. Mai napig is vezet egy öregfiúk csapatot, melynek többek között Plókai Mihály, és Magyarország egykori legismertebb játékvezetője, Arany Tamás is a tagja.
Végül arról is érdeklődtünk nála, miben látná egy újabb debreceni bajnoki cím eshetőségét. – Fiatal, magyar játékosokkal kell teletűzdelni az együttest, ha hosszú távon megbízunk bennük, higgye el mindenki, siker fogja koronázni a türelmet – fogalmazta meg véleményét Szilágyi Zoltán.
Vitos György, aki több könyvet is írt Szilágyi Zoli bácsiról, úgy fogalmazott vele kapcsolatban, ő a profi kapcsolatok mestere. Soha nem volt olyan, amit ne tudott volna megoldani. Tegyük hozzá, most sincs olyan, épp öregfiúk tornákat szervez, nem mellesleg pedig egy újabb nagy durranásra készül, csak figyeljenek majd!
P.I.
