Fotó: hunfencing.hu– Megbirkózott már a népszerűséggel?
– Nem foglalkozom vele. Meg nincs is rá időm.
– Egy tizenkilenc éves, csinos, elegáns, egyetemistának azért csak jólesik, ha felismerik az utcán.
– Tény, hogy a tokiói olimpia és a vb sokat lendített a népszerűségemen, de ezzel soha nem idegesítettem magam. Jobban izgat az, hogy van még másfél óra, amíg az intercity begördül Debrecenbe, onnan rohanok az egyetemre.
– Mert a szívügye a tanulás is?
– Zárthelyit írunk. Rekreáció és életmód szakon vagyok elsős. Van még néhány év, amíg beviszem az utolsó találatot.
– Edzés, edzés hátán?
– Egy héten három napot vagyok Pesten, most a válogatott felkészülése a legfontosabb a novemberi világ kupára. Sokat segít, hogy Dávid László, az edzőm is ott lehet velem a fővárosban. Az már csak a hab a diétás tortán, hogy itthon, a DEAC-ban is van heti öt tréning. És aztán a tanárok kérdéseiről még nem is beszéltem. Szerencsére a klubomban és az egyetemen is sokat segítenek, támogatnak.
– Szabadidő?
– Nem ismerem ezt a kifejezést. Ha van néhány üres órám, akkor a barátaimmal és a családdal töltöm.
– A Battai Sugár névtől rettegnek már az ellenfelek?
– Inkább úgy mondanám tisztelnek. A világbajnoki cím elegendő arra, hogy egy-egy nagyobb versenyen jót dumáljunk a külföldiekkel. Fontos lesz a következő esztendő a párizsi olimpiai kvalifikáció miatt. A csapat most a harmadik a világranglistán, a franciák a legnehezebb ellenfelek, meglátjuk mit hoz a jövő.
W.Gy.
