Elég nagy a távolság Győr és Debrecen között. Mi volt a váltás oka?
Győrben nevelkedtem, ott kezdtem el kézilabdázni, majd 16 évesen lettem kezdő bal átlövő. Akkor még betonpályán játszottunk, ami ma már elképzelhetetlen.
Először NB-1B-ben, majd feljutottunk az első osztályba. 1986 nyarán a TV-ben néztem a Debrecen Lipcse elleni kupameccsét, hogy a TV kézi meccset közvetít akkor nagy ritkaságnak számított és átfutott az agyamon, de jó lenne ott játszani.
Még utánpótlás korú voltam, részt vettünk egy ifjúsági tornán Debrecenben. Két meccs között egyedül ücsörögtem a lelátón, mikor odajött hozzám Komáromi Ákos bá’ és megkérdezte, lenne-e kedvem Debrecenbe igazolni. Mivel már korábban eljátszottam ezzel a gondolattal, igent mondtam.
Szülők hogy fogadták ezt a döntést?
Hazamentem és közöltem, Debrecenbe igazolok, elfogadták a döntésemet.
A győri klub is könnyen elfogadta ezt a döntést?
Azt tudni kell, abban az időben nem volt megszokott a játékosok vándorlása, az én esetem fehérhollós történet volt. Győri játékosként lettem korosztályos válogatott, ők neveltek ki, nem fogadták kitörő örömmel a távozásomat. Meg is haragudtak rám, akkori edzőm, Horváth Lajos, évekig nem is köszönt nekem.
Akkor már a Debrecennek volt egy kialakult kerete. Könnyen ment a beilleszkedés?
Megérkeztem én, az ifjú titán, egyből kezdő balátlövőnek. Volt egy kemény mag, kaptam is tőlük a kiképzést rendesen, az öltözőben is lapjával kellett járnom. Évekig én voltam a labdahordó, hiába szereztem meccsenként 6-7 gólt. A tipikus van rajta, nincs rajta sapka esete volt. Ma már ezeken jókat mosolygunk a lányokkal, büszkék rám, amiért kibírtam.
Mikor megérkeztem a városba, Szentgyörgyi János készített velem egy interjút, amiben tettem egy meggondolatlan kijelentést, miszerint Győrben még a nap is másként süt. Na ezért kaptam is hideget-meleget a lányoktól. Pedig ezzel csak arra akartam célozni, hogy szüleimen kívül, két húgomtól is messzire kerültem és hiányoznak.
Edzéseken, mérkőzéseken kívül voltak lányos összejövetelek?
Igen. Az egyik legelső örökké emlékezetes marad számomra, akkor tanultam meg, mi az a slambuc. Többen laktak az Akadémia utcán, szerveztek egy csapatfőzőcskés összejövetelt. Előtte mondták, slambuc lesz, ezt az ételt Győrben nem ismertük, próbálták elmagyarázni milyen összetevőkből áll, de nem tudtam elképzelni se, mi lehet az. Mikor megérkeztem, már főtt a bográcsban, megláttam és megjegyeztem: ez nem krumplis tészta? Egyből mondták is a többiek, „Na megjött a buta dunántúli”.
Csapaton belül nagy volt az összhang, teljesen összekovácsolódtunk, egy célért küzdöttünk, ez elengedhetetlen feltétele volt a sikereknek.
Jött a bajnoki cím. Mi volt a siker titka?
Ákos bá keményen dolgoztatott bennünket az edzéseken. Mi voltunk Magyarországon az első csapat, akik a lerohanásos kézilabdát játszottuk, góljaink java részét így szereztük. Ehhez kellett a jó erőnlét, fizikai állóképesség. Ennek a munkának köszönhetően nyertük meg a bajnokságot. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy Debrecenbe igazoltam. Arra különösen büszke vagyok, olyan teljesítményt nyújtottam, hogy játékommal feledtetni tudtam nem debreceni nevelés vagyok. Sokan ma sem tudják, hogy győri vagyok.
Ami különösen fontos volt számomra, de az egész csapatnak is, hogy olyan fantasztikus szurkolók előtt játszhattunk, ami nagyon kevés csapatnak adatik meg.
Szokott találkozni a régi társakkal?
A lányokkal a mai napig jóban vagyunk, bár nem találkozunk napi szinten, szoktunk beszélni, tudunk egymásról, tudjuk kivel mi történik. Sajnos egy társunk már nem lehet közöttünk, tavaly veszítettük el Nagy Zsuzsit. Én addig úgy gondoltam, sportoló vagyok, semmi baj nem érhet és szembesültem a ténnyel, ez nem így van. Zsuzsi elvesztését a mai napig nem tudom feldolgozni, mikor találkozok a lányokkal, ez az első téma.
Egyik gyermeke is kézilabdázik. Ő is átlövő?
Kisebbik lányom kézilabdázik, de nem átlövő, hanem beállós. Van a kézilabdához tehetsége, nem csak támadni, védekezni is szeret. Megkapta a 13-as számú mezt, nagyon megható volt számomra, hiszen én is ezzel a számmal játszottam. Vihettem volna magammal ahol edzősködtem, de a DVSC iránti tiszteletből ezt nem tettem.
Jelenleg mivel foglalkozik?
Kisvárdán, az akadémia szakági igazgatója vagyok. Már tavaly hívtak, de akkor még Szegeden dolgoztam és nem akartam váltani, idén júliustól viszont már itt dolgozok. Juniorokat edzek, szeretek ezzel a korosztállyal foglalkozni, bár szűkültek a lehetőségek, sok tehetséges gyerek van.
G.F.