– Csíkszeredában láttad meg te is a napvilágot. Eleve elrendeltetés, hogy mindenki korcsolyával a lábán születik meg?
– Az én esetemben ez mindenképpen igaz, hiszen rendkívül korán, már három éves koromban korcsolyázni tanultam. Nem igazán lehetett kérdés, hogy a jeges sportok közül a jégkorongot választom, hiszen Csíkszereda egy igazi nagymultú „hokiváros”, és így visszagondolva szerintem nagyon jól döntöttem. Sokat köszönhetek ennek a sportnak.
– Számos sikert éltél már át: volt, hogy a te aranygólod döntött a romániai bajnoki címről. Minden csatár álma egy aranygól kicsikarása? Melyik az a további eredmény, amelyre büszke vagy?
– Az igaz, hogy minden csatár szeretne meccset eldöntő gólt szerezni, de számomra mindig ugyanolyan fontos volt, ha nem fontosabb a gól előkészítése, a gólpassz. A jégkorong csapatsport, ezért nem lehet egyetlen embernek tulajdonítani a sikert, ezért egyéni sikerekről nem is szeretnék beszélni, inkább a csapattal elért eredményekről. Amire igazán büszke vagyok, az a Csíkszeredai ISK-val a magyar bajnokságban elért második helyezésünk még az U14-es korosztállyal, ugyanakkor a Debreceni Hoki Klubbal elért tavalyelőtti U20-as bronzérmünkre is.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a floorball sportággal? Mi fogott meg benne?
– A floorball sporttal először 2005 környékén kerültem kapcsolatba, amikor egy Svájcban megrendezett utánpótlás jégkorongtorna kiegészítéseként floorball mérkőzéseket is játszottunk a helyi csapatokkal. Leginkább az fogott meg ebben a sportban, hogy nagyon gyors és technikás, gyorsan kell gondolkodni, és szerintem a jégkorong mellett egy tökéletes kiegészítő sport.
– Elég zajos év elé tekinthetsz: jégkorongban az osztrák bázisú ligában fogsz játszani, mellette itt a floorbball, no meg az egyetemről se feledkezzünk meg. Hogy tudod ezt a sok elfoglaltságot összeegyeztetni?
– Tényleg nem sok időm lesz unatkozni az előttem álló egy évben, de eddig is sikerült megoldani, és szerintem most sem lesz sokkal nehezebb. Prioritást élvez nálam az egyetem és a jégkorong, de ugyanakkor minél többször szeretném segíteni a DEAC-ot is.
– Milyen szereplést remélsz magadtól és a csapattól?
– Mivel nem igazán ismerem a többi csapat erőviszonyait, nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, de szerintem képesek vagyunk érmes pozícióban végezni a bajnokságban. A magam részéről azt várom, hogy amikor játéklehetőséghez jutok, akkor tudjam győzelemhez segíteni a csapatot gólokkal, gólpasszokkal, vagy esetleg jó védekezéssel.
