A DEAC négy élvonalbeli csapata is leverte a saját maga által magasra tett lécet, amit egy hónapon belül fájdalmas volt megélni az egyetemi klub szurkolóinak. Összességében persze nem lehet kudarcról beszélni egyik esetben sem, de azért reménykedhettünk a bravúrokban.
Kezdjük az egyesület férfi kosárlabdacsapatával, amely egészen drámai körülmények között bukta el az NB I/A elődöntőjének lehetőségét. Már a rájátszásba is rendkívüli izgalmak közepette, az utolsó fordulóban csúszott be Andjelko Mandics csapata: az alapszakaszban végül ötödik helyen végzett DEAC a Zalaegerszeggel csaphatott össze a legjobb nyolc között. Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharcának első négy meccsét egyaránt az aktuális pályaválasztó nyerte meg, a DEAC mindkét hazai találkozóján hosszabbításban diadalmaskodott. A mindent eldöntő összecsapáson viszont már mindenképpen győzni kellett idegenben is, ettől pedig egyetlen dobás választotta el Mócsán Bálintékat: a csapatkapitány utolsó másodpercben elengedett duplája kiszédült, így 75-74-re nyert, és elődöntőbe jutott a ZTE. A DEAC-nak maradt a helyosztó, amire ilyen körülmények között nem meglepő módon nem reagált jól a csapat, és a Honvéd két sima győzelemmel elintézte, hogy az egyetemisták legjobb esetben is a 7. helyen végezhessenek idén. Az elődöntő tehát álom maradt, sőt, ha a Sopron elleni csatáig sem talál motivációt az együttes, akkor már a csalódás szó sem lesz túlzás az idei szezon értékelésénél.
Története legjobb eredményét érte el a DEAC férfi röplabdacsapata azzal, hogy az Extraliga elődöntőjébe került, így innen már minden meccs ajándék volt Fodor Antal legénysége számára, de az éremszerzés végül elmaradt. A MÁV Előre ellen nem osztottak lapot a debrecenieknek, meccset sem sikerült nyerni az esélyesebb székesfehérváriak ellen. A harmadik helyért rendezett párharc pedig hiába hozott kiegyenlített küzdelmet, a MAFC 3-1-es végeredménnyel behúzta a bronzérmet. Ez a hónap azonban mégsem a történelmi jelentőségű meccsek miatt marad emlékezetes a játékosok számára, hiszen az egész országot sokkolta az edzésen összeeső Blázsovics Péter története, akinek az életét csapattársa, Árvai Péter mentette meg. Az esetről itt írtunk bővebben: https://www.debsport.com/eletet-mentett-a-deac-roplabdazoja-arvai-peter/
A futsalosok mind férfi-, mind női vonalon keserű szájízzel zárták a hónapot. Tihanyi Csaba fiai 30 nap leforgása alatt búcsúztak a Magyar Kupától – a negyeddöntőben kettős vereséget szenvedve a Haladástól – és a bajnoki éremcsatától is, miután hiába nyertek 3-2-re Veszprémben, azt követően súlyos vereséget szenvedtek a Nyíregyházától és a Berettyóújfalutól is. Így az utolsó játéknaptól függetlenül eldőlt, hogy az ötödik vagy a hatodik helyen zárják az NB I-es idényt. Quirikó Vivien csapata sem úgy tervezte az idényt, ahogy az végül alakult. A DEAC női futsalosai az elődöntőben nem tudtak meccset nyerni a Tolna ellen, a párharc a rivális 2-0-s győzelmével zárult, így sorozatban három bajnoki aranyérem után idén csak a bronzért – no és persze a Magyar Kupa-címvédésért – küzdhetnek Fülöp Diánáék.
Hátrahagyva az egyetemi klubot, futball- és női kézilabdacsapatunk esetében is kijelenthetjük: ebből még bármi lehet. A labdarúgók áprilisban négy mérkőzést vívtak meg, fordulóról-fordulóra felcsillantva, majd elhessegetve a nemzetközi kupaszereplés reményét. Az MTK ellen hiába játszott nagy fölényben Srdjan Blagojevic csapata, a fővárosiak 2-1-es győzelemmel távoztak a Nagyerdei Stadionból, ezt viszont a Kecskemét kínkeserves legyőzése követte, szintén itthon. A diósgyőri „barátságos” mérkőzést a hazaiak nyerték meg 5-3-ra, de aztán múlt héten az Újpest – a KTE-hez hasonlóan 1-0-ás – legyőzése, valamint a riválisok botlása ismét megadta a lehetőséget a Lokinak, hogy saját kezébe vegye a sorsát. Mivel a kupadöntőt a Paks és a Ferencváros vívja, így a negyedik hely is Konferencialiga-szereplést érhet, ehhez viszont a Puskás Akadémia és a Fehérvár közül legalább az egyiket meg kell előzni. Jó hír, hogy mindkét együttessel játszik a DVSC, így ha azokat a meccseket nyeri, jó helyzetbe kerülhet. Ha pedig az idényből hátralévő három mérkőzés közül a harmadikat – ami időben az első, hiszen most vasárnap rendezik a már bajnok Ferencváros elleni összecsapást – is három ponttal zárja, akkor biztos a nemzetközi kupaszereplés. Ha viszont a poharat félig üresnek akarjuk látni, mondhatjuk azt is, hogy a tabella első négy helyén álló csapatok közül hárommal kell játszani a szezon hajrájában, így még az ötödik hely megtartása is bravúr lenne. Meglátjuk…
A DVSC Schaeffler női kézilabdázói sem hagynak minket izgalom nélkül májusban, a bronzéremért zajló versenyfutás ugyanis teljesen nyílt maradt. Áprilisban kétszer léptek pályára Szilágyi Zoltán tanítványai, és bár a mérleg makulátlan maradt, mégis szívhatjuk a fogunkat. A szezon egyik legfontosabb meccsét játszotta a Loki a Mosonmagyaróvár ellen. A két csapat őszi meccsét az akkor otthon játszó óváriak hét góllal nyerték meg, így fontos lett volna legalább ekkora különbséggel diadalmaskodni a Hódosban, ez azonban nem sikerült. Az esély megvolt, de az utolsó percekben „Fortuna” – igen, ez alatt a játékvezetőket értem – finoman fogalmazva sem fogta a debreceniek kezét. A véleményes ítéletektől sem mentes végjáték nem nekünk kedvezett: a 33-27-es siker szép, de nagyon bonyolulttá teszi a hajrát. Az MTK otthonából ezt követően elhozta a két pontot a DVSC, de a kötelező győzelmek mellett valószínűleg szükség lesz az utolsó két fordulóban a Győr és/vagy a Fradi elleni bravúrra is. Ha pedig már női kézilabda, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Főnix Arénában vívta ki az olimpiai szereplés jogát a magyar válogatott az év negyedik hónapjában rendezett selejtezőtornán, ehhez pedig nemcsak a fergeteges hangulatot varázsoló debreceni szurkolók, hanem három Loki-játékos (Füzi-Tóvizi Petra, Kácsor Gréta és Vámos Petra) is aktívan járult hozzá.
Egyéni sportágakban is szoríthattunk városunk képviselőiért. Az Úszó Országos Bajnokságon a DSI Debrecen három érmet szerzett: Senánszky Petra elvárt aranya 50 gyorson kiegészült Halmai Petra 100 méter mellen szerzett bronz-, illetve a 4×100 méteres női gyorsváltó ezüstérmével. Gál Olivér is magyar bajnokként szállhatott ki a medencéből, hiszen bár 50 méter mellen negyedikként ért célba, előtte csak külföldi úszók végeztek, nyílt versenyről lévén szó, mindez kissé furcsán hatott, de attól még büszkék lehetünk Olivér teljesítményére is.
A kadet és junior vívó világbajnokságon ezúttal nem született hangos magyar siker: a DSI-s Nagy Blanka egyéniben 18. lett, a párbajtőr-csapattal pedig a hatodik helyen zárt, míg a DEAC-ot képviselő Kónya Csenge a kardcsapat tagjaként bronzéremmel térhetett haza Rijádból.
Végezetül elevenítsük fel, hogy második alkalommal adott otthont a Lovarda a Gewiss Thai Box Gálának, ahol a házigazda Gewiss SE versenyzői közül Haraszi Mia és Kertész Sándor magabiztos győzelmet aratott, Papp Krisztián viszont pontozásos vereséget szenvedett. A rendezvény ismét remek színvonalú lett, és jó úton halad afelé, hogy egy nagyszerű hagyománnyá váljon a küzdősport-rajongók legnagyobb örömére.
Horváth Zoltán
