Fotó: Ásztai Csaba
Nekünk, vérbeli cíviseknek azonban van még 48 óránk, mint a híres Eddy Murphy filmben. A DVSC srácai éppen befejezték délutáni tréningjüket, felhörpintették vizeiket és a legények közül volt aki hazament, de akadt két focista, ők a stadion alatti Red söröző felé vették az irányt.
Itt tartotta ugyanis az új vezérkar az idény-nyitó szurkolói ankétot. Telt ház, hideg ital fogadta a betérőket, akik tapssal köszöntötték Makray Balázst a DVSC cégvezetőjét, Joao Janeiro edzőt, Dzsudzsák Balázs csapatkapitányt és az újonnan érkezett, montenegrói Dusan Lagatort.
A cégvezető elmondta, sűrű két hónap van mögöttük, de ezalatt a hatvan nap alatt rendbe rakták a rájuk hagyott szétszórtságot. Az nemzetközi háttér mindent teljesített, amit megígért, a kassza sem üres már, az új fiúk kezdenek beilleszkedni, és remélik a középtávú célkitűzéseket sikerül hamarabb is teljesíteniük. Makray nem titkolta, előbb-utóbb szeretnék visszavezetni a klubot oda, ahol 2009-ben volt. Színházi nyelven szólva ekkor szólt először vastaps.
Janeiro mester megtiszteltetésnek tartja a debreceni munkáját. Kifejtette, tudja magasak a drukkerek elvárásai, de látja, érzi, a srácok zsigereiben van az akarat, az, hogy a teljesítőképességük legfelső határán bizonyítsák, a DVSC-nek helye van és helye lesz Európában. Ha a publikum néha, esetleg azt érzi majd, hogy a teljesítmény elmarad a várttól, ne a fiúkat szidják, inkább a mestert.
Dzsudzsák Balázs a tőle megszokott őszinteséggel tárta fel az eddig folytatott munka erényeit és az olykor-olykor előforduló zördüléseket is. Mint ahogyan volt ilyen a fórum délutánján is. Megemlítette, kifejezetten hangosabb volt az öltözőben a szokásosnál, mert véleménye szerint a tréningen látott olyan momentumokat egyeseknél, ami nem tetszett neki. Közölte, garantálja, hogy a csapat a felső házért hajt majd, hiszen a képességek, a szakmai munka ezt biztosíthatja.
Az eddigi tíz új szerzeményből a montenegrói hátvéd, Lagator volt a legszűkszavúbb, de tény, mindent megígért. Tegyük hozzá nem is tehetett mást.
A megjelent nézők tulajdonképpen mindannyian kifejtették, várják az új idényt, ott lesznek a meccseken, és idegenbe is elkísérik a társaságot. Már vasárnap Kisvárdára is.
Apropó Kisvárda. Három héttel ezelőtt volt szerencsém Debrecenben találkozni a szabolcsiak elnökével Révész Attilával, akinek megemlítettem, hogy véleményem szerint biztos Loki győzelem lesz majd a Várkerti Stadionban. Nézett rám, mint pszichiáter a páciensére, kérdezte akarok-e róla beszélni, nemleges bólintásom után távozott. Ugyanez a találkozás megismétlődött – véletlenül – a várdaiak kupameccse előtti napon. Ekkor Révész úr közölte, ha továbbjutnak, nekik szerdán útra kell kelni Norvégiába, most a prioritás Konferencia Liga, de természetesen nem mondanak le a hétvégi hazai győzelmükről sem.
És ekkor jutott eszembe Aram Hacsaturján, a nagy örmény zeneszerző egyik műve a Spartacus című balett. Ebben, a félelmetes sereg legyőzi az idegenekkel teli légiósokat. Ki-ki eldöntheti esetünkben melyik gárda képviseli a trák vezér hadát, és melyik a félelmetes légiót.
W.Gy.
