fotó:dvsckezilabda.hu
Komoly hiányzókkal vágtunk neki az összecsapásnak, hiszen a keretből hiányzott kiújuló sérülése miatt Karina Yezhykava, valamint vesekő-problémák miatt a csapat legfrissebb igazolása, Juliana Borges Lima sem lehetett ott a társakkal. Ennek eredményeképp a nevezett játékosok között köszönthettük a DVSC ifjúsági csapatának kiválóságát, a tavalyi szezon legjobbjának megválasztott Borgyos Pannát.
A meccs nem indult rosszul debreceni szempontból, hiszen ötletes és eredményes támadójátékunknak, valamint Lajtos Nóri sziporkázó teljesítményének köszönhetően viszonylag könnyen megléptünk. Lotte Grigel lendületet, tempót adott támadásainknak, bár szűk hét perc, és a 4-2-es debreceni fór után hibáink megsokasodtak. Palsdóttir ugyan elöl és hátul is hatékonyan kézilabdázott, de két bosszantó technikai hibát mindezek ellenére is elkövetett. Mada Zamfirescunak pedig a góllövéssel gyűjt meg a baja, figuráink végén rendre ziccerrel próbálkozhatott, ám tiszta helyzetekben az alsó lövéseket remekül lereagáló Arenhartban haltak el próbálkozásai. A 13. percben már a vendégek vezettek – maroknyi szurkolótáboruk nagy örömére. Lövőink ettől függetlenül veszélyesen játszottak, Ana Punko és Hajduch Csenge jobban kézilabdázott, mint szűk hete, a félidő derekán pedig lehetőséghez jutott Román Dorina is. Fiatal irányítónk lövésekkel nem igazán próbálkozott, de volt fantázia és ötlet a játékában, jól mozgott, mi több, kis szerencsével első élvonalbeli akciógólját is megszerezhette volna. A játékrész legjobbja debreceni részről Lotte Grigel volt, de érdemes kiemelnünk Ana Punko teljesítményét is, aki a félidő hajrájához közelítve már életerős, védjegyének számító bombákkal terhelte a világbajnok váci kapus hálóját. A vendégek teljesítménye egyébként minden elismerést megérdemel, remekül tartották magukat, fiataljaik nagyot küzdöttek, és kifejezetten szép dolgokat mutattak a pályán, a rutinos Jovetic pedig valódi vezére volt csapatának. A félidei iksz teljesen reálisnak tűnt a meccs összképét tekintve, hiszen egyik csapat sem tudott döntően felülkerekedni a másikon, amikor adott volt a sansz a tekintélyesebb előny megszerzésére, az rendre kihasználatlanul maradt.
A folytatás reményteljesen indult, hiszen Sirián Szedi, majd Csáki Viki találatainak köszönhetően két góllal megléptek kedvenceink. Ám a küzdelmes folytatásban Radosavljevic 40. percben esett gólja után már váci fórt mutatott az eredményjelző, négy és fél perccel később pedig három volt közte. Hogy aztán kritikus helyzetekben Ana Punko, Varsányi Nóri és Hársfalvi Julcsi szíve is a helyén legyen, s ami a legfontosabb, kezük se remegjen. Nagyot melóztunk az ikszért, hogy aztán 24-24 után a rendkívül éretten és magabiztosan kézilabdázó Kácsor Gréta lőjön irigylésre méltó gólt. Tény, hogy a váciak ifjú reménysége már a nyári utánpótlás-seregszemléken sem ódzkodott attól, hogy magára vállalja a felelősséget, és csapata vezérévé lépjen elő a legfeszültebb meccshelyzetekben, ám az, hogy mindezt a felnőtt mezőnyben is sikeresen végrehajtja, abszolút megsüvegelendő. Debreceni szemmel is felüdülés volt nézni a fiatal átlövő energikus és elszánt játékát. Pláne, hogy a kulcspillanatok embere, Csáki Viki értékesített egy újabb hetest, így ismét egált mutatott az eredményjelző. Ezekben a percekben talán az égiek sem tudták, melyik csapat rubrikájába kerülnek majd a győzelemért járó bajnoki pontok. A publikum jó szokásához hűen űzte-hajtotta övéit, ám Tóvizi Petra remek találata után újfent fordítottak a vendégek: Kovács Patrícia duplájával reménytelennek tűnt a helyzet, pláne, hogy alig több, mint két minutummal a vége előtt Varsányi Nórit kiállította a játékvezető. Mada Zamfirescu ennek ellenére is megszerezte második gólját, s egy kapu mellé dobott ejtés után bő egy percünk volt arra, hogy bevigyük a mindent eldöntő találatot Barbara Arenhart ketrecébe. Persze, abban aligha reménykedhettünk, hogy a hátralévő idő jelentős részét végigtámadhatja együttesünk. Folyt a labda, és a masszív váci védekezés nem igazán adott esélyt a gólszerzésre, mígnem passzív jelzésnél Tone időt kért. A Lányok remekül ültették gyakorlatba a mágnestáblán felvázolt akciót, és hát ki más, mint Csáki Viki értékesítette a mindent eldöntő helyzetet. Az utolsó másodpercekben még volt némi közjáték váci részről, mikor is egy ártalmatlan szabálytalanság miatt a komplett vendég-kispad hetest reklamált. Mindennek már nem volt tényleges hatása a játékvezetők ítéletére, így az időntúli szabaddobást reménytelen szögből és távolságból végezhette el ellenfelünk. A lövés Tóvizi Petra arcán csattant, ám a fájdalom csak pillanatnyi lehetett, hiszen ifjú reménységünk nem sokkal később már együtt örült társaival.
A győzelem pillanataiban az egész csarnok valódi eksztázisban tombolt! Tone Tiselj és Szűcs Lajos marketing-vezető pedig születésnapi ajándékként könyvelhette el a sikert, de természetesen a köszöntés sem maradhatott el. A győzelem vérrel, verejtékkel született meg, és talán ez a legfontosabb. A tartás, a hit, az emóció. Hiszen ezek minden jól működő elemnél szilárdabb alapot adnak a debreceni csapatnak. Nem szabad viszont szó nélkül elmennünk a szimpatikusan küzdő váciak elismerése mellett sem, mivel az intenzív, végletekig kiélezett ütközethez ők is hozzátették a maguk egyáltalán nem elhanyagolható részét.
Az eufórikus pillanatok és az ünneplés után viszont nekünk is le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket. Mégpedig azért, hogy ami tegnap megtörtént, az holnap már ne történhessen meg. Még akkor sem, ha ezt az ütközetet jó darabig nem feledjük!
Szép volt Lányok! Hajrá Loki!
T.S.
