Az érkezéseddel mi változott a klub életében?
Rám mindig is jellemző volt a megfontoltság, az egyesület elnökeként egy kicsit visszahúztam a „lovakat”. Amikor idejöttem, anyagilag nem álltuk túl fényesen, tetemes tartozásunk volt. Sokszor tapasztalom azt a sportban, hogy a klubok nem mindig mérik fel jól a lehetőségeket. Itt, a DVSE-nél is ez volt a jellemző. Százmillió forint körüli hiánnyal kellett szembenéznünk, aminek a lefaragása, rendbetétele azzal járt, hogy hozni kellett népszerűtlen döntéseket, de azt vallom, mindig csak addig kell, nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. Ezt idővel a kollégák is elfogadták. Sikerült stabilizálni a helyzetünket, jelenleg nincs tartozásunk.
A felnőtt csapatnál rendszeresen beszélünk róla, hogyan lehetne egy erősebb alakulattal indulni a bajnokságban. Ezzel úgy vagyok, hogy teremtsük meg rá a lehetőséget, és ha anyagilag is megoldható, akkor lehet arról beszélni, hogy komoly játékerőt képviselő fiúkkal erősítsük meg a csapatot. Hozzáteszem, hogy az együttes jelenleg is erős, s mostanra jutottunk el odáig, hogy stabilizáltuk magunkat, jól összeszedtük a szponzori kört, úgyhogy bízom benne, hogy jó kis szezonunk lesz idén.
Az utánpótlást illetően elsősorban a szülőkkel való kommunikációban történtek változások. Nem akarok senkit megbántani, de korábban ismétlődő probléma volt, hogy a szülő aznap tudta meg, hogy mikor van edzés, vagy, hogy másnap meccset játszik a gyereke. Mostanra ezt is sikerült megoldanunk, sokkal gördülékenyebb az információáramlás, mint előtte. A gyerekek szüleivel való viszonyomat alapvetően is másképp szeretném felépíteni, mint az előző vezetés tette: kellően tisztelve őket, ugyanakkor a megfelelő távolságot megtartva.
Tehát, visszatérve a pénzügyekre: sikerült anyagilag stabilizálni a klubot. Hogy sikerült ezt elérni?
Majdnem másfél évig tartott. Egyrészt mindenkit felkerestünk, akinek tartoztunk, elmondtuk, hogy mi a helyzet, türelmet kértünk. Ez egy elég kellemetlen munkafázis volt, de egy-egy kivételtől eltekintve mindenki megértő volt. Azok a kivételek nem is ránk, hanem az előző vezetésre haragudtak. A másik nagy terület, amit rendbe kellett tenni, az adminisztráció volt. Rengeteg energiát és időt emésztett fel az átláthatóság megteremtése. A kollégákkal is meg kellett értetni, hogy ez is nagyon fontos része a klub életének.
Körülbelül hogy áll össze a költségvetésetek? Hogy érzed, mennyire biztos, mennyire stabil ez a keret?
Körülbelül háromszáz millió forint a keretünk. Ebből 30-30 millió forint a város támogatása és szponzori bevétel, a többi kisebb részben a tagdíj, nagyobb részben a TAO támogatás (társasági és osztalék adó).
Itt szeretném megköszönni a város hozzájárulását, évről évre igyekszünk meghálálni a bizalmat! A városvezetés nevében nem tudok nyilatkozni, de úgy érzem, ha folytatjuk azt az utat, amit itt elkezdtünk, a támogatásuk hosszú távon biztosított.
Eddig a Sodexo volt a fő szponzor, ám augusztusban lejárt a szerződésünk; folyamatban vannak a tárgyalások a következő nagy támogatóval. A megállapodás küszöbén vagyunk, pár héten belül remélem be is jelenthetjük. Ha ők nem jönnek, akkor is van „B” terv. Mindenféleképpen megtaláljuk a lehető legjobb megoldást.
Mi a helyzet az utánpótlással?
Az utánpótlás működését nagy részben a TAO-ból finanszírozzuk. Vannak persze kisebb-nagyobb szponzorok, de aki a TAO-t kitalálta, az szerintem egy zseni volt, mert ezzel mentőövet dobott rengeteg egyesület számára, országszerte. Nagy felelősség ennyi pénzzel bánni, de mi már az elejétől átláttuk, hogyan használjuk ki ezt a lehetőséget az utánpótláscsapatok támogatására, üzemeltetésére, úgy, hogy megfeleljünk a jogszabályi előírásoknak, s hosszú távon fenn tudjuk tartani az egyesületet.
Egy budapesti klubhoz képest sok szempontból hátrányban vagyunk, hiszen a fővárosban lényegesen több a gyerek, nagyobb a válogatási lehetőség. Itt, Debrecenben, hogy tudjátok növelni a taglétszámot, hogy éritek el, hogy minél több tehetséges utánpótlás-játékosunk legyen?
Minden évben egy road show keretein belül elmegyünk – elsősorban – általános iskolákba, s próbáljuk a medencébe csábítani a gyerekeket, jöjjenek, próbálják ki ezt a nagyszerű sportágat. A program rendkívül sikeres, ezért a taglétszámunk évről-évre biztosított. Emellett nagyon népszerűek a nyári táboraink is, a gyerekek jó része dönt amellett, hogy a tábor végeztével kipróbálja magát náluk. Természetesen nem mindenkiből lesz vízilabdás, mint ahogy nem mindenkiből lesz labdarúgó vagy kézilabdázó, aki megmártózik az adott sportágban. Mégis minden gyereknek érdemes kipróbálnia a pólót, mert azon túl, hogy jó testtartást ad, egészséges közegben van, s ha esetleg később más sportágat is választ, a vízilabda egy jó alap lesz hozzá.
Szerinted mennyire van része a felnőtt csapatnak az utánpótlás toborzásban?
Azt vallom, hogy felnőtt csapat nélkül nincs utánpótlás, és fordítva is igaz ez. Ha az utánpótlásban pallérozódó gyerekek nem látják a kitörési lehetőséget, ha nem látják, hogy hova érhetnek el, akkor egy idő után megkérdőjelezik, hogy miért is csinálják. Fontos, hogy olyan felnőtt csapatot tegyünk össze, ahol vannak olyan játékosok, akik kiérdemlik azt, hogy a gyerekek felnézzenek rájuk, érdemes legyen miattuk a mérkőzésekre kijönni. Ha sikeres a felnőtt csapat, akkor mindig többen és többen jönnek.
Persze, egy televíziós közvetítés vagy a hazai rendezésű vizes vb és a masters vb nagyobb élmény, ahogy egy válogatott meccs, vagy az All Star Gála is mindig vonzó, de ez időszakos. Nekünk arra kell törekednünk, hogy az érdeklődés állandó legyen.
Egy bajnokcsapat természetesen több gyereket vonzana, de úgy gondolom, a mostani taglétszámra is büszkék lehetünk. A Magyar Vízilabda Szövetség már úgy tekint ránk, mint az utánpótlás-nevelés egyik fellegvárára.
Ez akkor azt is jelentheti, hogy elsősorban helyi fiatalokra fog támaszkodni a klub a későbbiekben?
Mindenképpen az a cél, hogy minél több saját nevelésű játékos kerüljön be a felnőttcsapatba. Ez is egy jó példa a gyerekeknek: látják, ha itt jól dolgoznak, odateszik magukat, akkor helyben elérhető egy OB I-es szereplés. Elég Macsi Patrikot vagy Fekete Gergőt említeni. A gyerekek láthatják, hogy ők eljutottak idáig, a debreceni vízilabda megkerülhetetlen személyiségei lettek. Bízom benne, hogy minél többen lesznek. A debreceni középiskolák színvonala, a debreceni egyetemmel való együttműködésünk azt is segíti azt, hogy ide tudjanak jönni, hogy a sport mellett a tanulás is fontos legyen.
Milyen céljai vannak a klubnak erre az évre?
A felnőttcsapattal az idei szezonban szeretnénk egy nagy áttörést. Cél, hogy bejussunk a legjobb nyolc közé. Előre szeretnénk lépni, a tavalyi helyezéshez képest nem lesz nehéz, de lépcsőzetesen kell haladnunk. Ha a kiugróan jó szereplés megindítja a szponzorokat, támogatókat és további erőforrásokat áramoltatnak a debreceni vízilabdába, akkor természetesen azon leszünk, hogy évről-évre jobb csapatot hozzunk össze, mely akár nemzetközi porondra is léphet. Tervünk, hogy minél több debreceni fiatalnak adjunk lehetőséget, ehhez persze az ő aktív közreműködésük is elengedhetetlen. A stabilitáshoz szükség van az anyagiakra, de az elmúlt évek rossz tapasztalatai alapján legalább annyira fontos a nyugalom is. A játékosok profi sportolók, ebből élnek, muszáj megteremteni számukra a stabil légkört.
Hagyománya van a klubnál a társadalmi szerepvállalásnak. Ez idén is folytatódni fog?
Szeretnénk minél több ilyen eseményen részt venni. Úgy gondolom, hogy kötelességünk segíteni, természetesen a lehetőségeinkhez mérten. Nemcsak pénzzel, hanem akár élményekkel is. Bízom benne, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is tudunk segíteni. Azon leszünk, hogy a korábban vállalt programok számát növelni is tudjuk, legyen ez akár egy jótékonysági esemény vagy karácsonyi gyűjtés.
Cs.E.
