Fotó: dvsc.hu
Lezárult a 2021-2022-es szezon, a mögöttünk hagyott hétvégén utoljára indult útjára a labda az idei bajnoki sorozatban. A DVSC a Hungária körúton, az MTK otthonában zárta az évet, ám a búcsú nem úgy sikerült, ahogy a szurkolók várták, a debreceni gárda háromgólos vereséget szenvedett. A Lokomotív végső helyezését ez a találkozó már nem befolyásolta, a piros-fehér gárda hetedikként fejezte be a szezont.
A Vasutas 39 pontot gyűjtött, ugyan annyit, mint a 2019-2020-as szezonban, ám az akkor nem volt elég a bennmaradáshoz, nem úgy, mint most, ennyi egységgel ezúttal megőrizte első osztályú tagságát a cívisvárosi alakulat. Elégedettek lehetünk? Abból a szempontból mindenképp, hogy az alapelvárást teljesítette a csapat, a következő bajnoki évet is az élvonalban kezdheti a Loki. Igaz, a 31. fordulóig rezgett a léc, de a Mezőkövesd elleni győzelem után megnyugodhattunk. Ehhez mindenképp jár a gratuláció. Mindezt úgy, hogy azon csapatoknak, melyek a DVSC mögött végeztek, jóval nagyobb volt a költségvetése, talán a Gyirmóté volt a kivétel.
Az idei szezonban örülhettünk bravúros, olykor szerencsés győzelmeknek, látványos fordításoknak, bosszankodhattunk fájó vereségeken. Miben lehet hiányérzetünk? leginkább a mutatott játékban, az ingadozó teljesítményben. Főképp kétarcúság jellemezte a csapatot, egy mérkőzésen belül is két ellentétes félidőt produkáltak a játékosok. Kevésszer láthattuk, hogy 90 percen keresztül egyenletes, stabil teljesítményt nyújtott volna a társaság. Leginkább a védelemmel, bár, ha pontosan akarunk fogalmazni, legtöbbször nem is a hátsó négyessel, hanem a csapatvédekezéssel voltak gondok. A legtöbb problémát a rögzített játékhelyzeteknél a helyezkedési hibák jelentették, melyeket gólokkal büntettek az ellenfelek. Amit nagyon hiányolhattunk, hogy nem volt arculata a csapatnak, gyakorta rögtönöztek a játékosok, ami nem is lenne gond, ám látszania kellett volna, mit is akar játszani a gárda. Ez leginkább az utolsó fordulóban, az MTK ellen csúcsosodott ki. Pedig olyan technikás labdarúgók voltak a keretben, mint Dzsudzsák, Bódi, Ugrai, Varga, Szécsi, Sós, akik képesek lettek volna fazont szabni a játéknak. Hogy a kétarcúságnak és a gyakran ad hoc futballnak mi az oka, arra majd a szakembereknek kell megadniuk a választ.
Ami örömteli, bár a kényszer szülte, hogy mindhárom hálóőr stabil, jó teljesítményt nyújtott, Kosicky, Gróf és Hrabina biztos kézzel őrizte kapuját, sokszor bravúrokat bemutatva segítették ki társaikat. Üde színfolt volt a fiatalok játéka, Baráth alapemberré vált, Bényei bizonyította, bármikor lehet rá számítani, valamint Baranyai is elkezdte bontogatni szárnyait a felnőttek között. Ők hárman a bizonyíték arra, van miből meríteni, az akadémián vannak tehetségek, bármennyire is hangoztatják ennek ellenkezőjét egyesek, valótlanul bírálva az elődök munkáját. Többen várnak még bevetésre, Farkas, Lénárt, Szujó, Sipos, Fábián, Gyönyörű, vagy a sérüléséből remélhetőleg hamarosan felépülő Lipcsei a jövő reménységei. Egy valamiben az első helyen áll a DVSC, mégpedig abban, hogy nagyban támaszkodik saját nevelésű játékosaira.
A szezonnak tehát vége, a játékosok megkezdték szabadságukat, ám nem mindenki tér vissza a június második felében kezdődő felkészülésre. Egy játékos, Ugrai már távozott, őt többen is követhetik az elkövetkező napokban. Várhatóan jelentősen átalakul a keret, bár hallani neveket, de nem szeretnénk találgatásba bocsátkozni a távozókat illetően. Azt, hogy kik lehetnek az érkezők, még sejtés szintjén sem lehet tudni, de ahhoz, hogy a következő bajnoki sorozat végén is a középmezőnyben végezzen a DVSC, minőségi igazolásokra lesz szükség. A pénz viszont nagy úr, jelen állás szerint tőkeerős támogatóra továbbra sem lehet számítani, marad az ideihez hasonló alacsony költségvetés, így pedig nem egyszerű jó labdarúgókat Debrecenbe csábítani. Bízunk abban, hogy a vezetőség olyan játékosokat fog szerződtetni, akik valóban erősítést jelentenek.
KZT
