A debreceni egyetemista, aki Hongkongban válogatott edző – interjú Vörös Bálinttal

Vörös Bálint utánpótlás szinten többszörös magyar bajnok, felnőtt magyar bajnoki bronzérmes, a Vasas korábbi kardvívója. Jelenleg a hongkongi vívóválogatott munkáját segíti, mindemellett pedig a Debreceni Egyetem sport- és rekreációszervezés szakos hallgatója.

0

Vörös-Bálint-vívás-300x167 A debreceni egyetemista, aki Hongkongban válogatott edző – interjú Vörös Bálinttal

Miért pont a Debreceni Egyetemre esett a választásod?

A távlati terveim között mindenképpen Debrecen szerepel. Amint kitöltöttem a szerződésemet Hongkongban, a cívisvárosba tervezem áttenni a székhelyemet. Az itteni vívóélet kiemelkedő, gondoljunk csak Battai Sugárra, aki nyáron Tokióban képviselheti majd Magyarországot a női kardcsapat tagjaként. Az ő mestere, Dávid László – aki előtt emelem kalapom, hogy egy csúszós parkettájú tornateremből illetve egy régi varrodából ad olimpikont hazánknak – szerintem fantasztikus munkát végez, szívesen dolgoznék együtt vele a jövőben. 2019-ben jelentkeztem a Debreceni Egyetemre sport- és rekreációszervezés alapszakra, a külföldi elfoglaltságaim miatt azonban nem tudtam megkezdeni aktív tanulmányaimat. Az Egyetem viszont rendkívül segítőkész volt, valamint a távoktatásnak is köszönhetően ezt a félévet online abszolválhattam. Hálás vagyok a Debreceni Egyetemnek, hogy támogat engem tanulmányaim sikerességében.

Hogyan csöppentél az edzősködés világába?

Az aktív vívást 2016-ban hagytam abba. Szilágyi Áron meghívott a riói olimpia előtt az utolsó edzőtáborba, ahol csak egy szűk gárda segítette a felkészülését. Ami valljuk be, elég jól sikerült, hiszen Áron megvédte címét, és megszerezte második olimpiai bajnoki címét is. Ezután éreztem úgy, hogy elértem a maximumot vívóként, plusz még sérülés is hátráltatott, így 21 évesen felhagytam a versenysporttal. Elvégeztem az edzői tanfolyamot, mellette pedig nemzetközi bírói vizsgát tettem, hamar junior világkupa és felnőtt magyar bajnoki döntőkben bíráskodhattam. 2017-ben kezdtem el edzősködni Esztergomban, de közben pultosként egészítettem ki a keresetemet. A családi és anyagi hátterem miatt már 16 évesen dolgozni kényszerültem. Az első munkám során az IKEA-ban voltam eladó a gimnázium mellett. Sokat kivett belőlem, hogy ha a rengeteg verseny mellett akadt egy szabad hétvégém, akkor azt sem pihenéssel töltöttem, hanem munkával. Ehhez a sporthoz elengedhetetlen a megfelelő háttér, ami nekem nem adatott meg, ez is hozzájárult ahhoz, hogy úgymond szögre akasztottam a kardot.

A-Vasas-magyar-bajnoki-arany-és-bronzérmes-csapatai-300x292 A debreceni egyetemista, aki Hongkongban válogatott edző – interjú Vörös Bálinttal

Hogyan kerül egy budapesti vívóedző a Távol-Keletre?

Ez egy hosszú történet. Kezdjük azzal, hogy szerencsére pályafutásom során a világ legjobb vívóival edzhettem – a teljes igénye nélkül: Szilágyi Áron, Szatmári András, Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs, Gémesi Csanád –, és láthattam dolgozni a legjobb edzőket – Somlai Béla, Riba Ferenc, Gárdos Gábor, Navarette József, Kósa Miklós, Sárközi Gergely, Varga József – is. A tőlük megszerzett tudást igyekszem továbbvinni. Az esztergomi időszakom alatt egyszer csak jött egy telefon, hogy Szingapúrba keresnek vívóedzőt. Pár nap gondolkodás után igent mondtam, és belevágtam az első távol-keleti kalandba. Ez egy három hónapos munka volt, nagyon élveztem, Szingapúr egy csodálatos kis ország.

Szingapúr után hazajöttél, de nem maradtál huzamosabb ideig. Mi történt?

Miután hazajöttem, ismét szerencsét próbáltam a vendéglátóiparban, de hamar kiábrándultam belőle. A következő állomás Törökbálint volt, ahol többek között az olimpiai ezüstérmes Nemcsik Zsolttal dolgozhattam közösen, emellett civilben pedig termékmenedzserként működtem. Zsolton keresztül Indiából érkezett a következő megkeresés, már a vízumom is megvolt, de ezzel majdnem egy időben Thaiföldről is jött egy álláslehetőség. Indiába egy az itteni Honvédhoz hasonló klubhoz hívtak, Thaiföldre viszont egyenesen a válogatott mellé. Nagy dilemma volt, végül egy barátom javasolta, hogy dobjak fel egy érmét: ha fej, akkor Thaiföld, ha írás, irány India. Fej lett. Háromszor is.

Sokak szerint Thaiföld maga a paradicsom, te mégis tovább álltál onnan. Miért döntöttél így?

Egy évet töltöttem Thaiföldön, de elég hamar világossá vált számomra, hogy az ottani munka az sajnos komolytalan. A szövetséggel is megromlott a viszonyom, finoman fogalmazva: nem találtam meg ott a számításaimat. Szerencsémre érkezett mentőöv, a Hongkongi Sport Intézet keresett és talált a személyemben segédedzőt a kardválogatott mellé.

Hongkongban az elmúlt években rendre erős volt a magyar vonal.

Így van. Az itteni vezetőedző magyar – Márffy Géza, akitől az első vívólépéseket tanultam anno 2005-ben –, de korábban itt dolgozott Szilágyi Áron jelenlegi edzője, Decsi András és a férfi kardválogatott segédedzője, Neuhold Sándor is. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az ő helyükre léphettem, és folytathatom a munkájukat. Sajnos az olimpiai kvalifikációs versenyen csak második lett a legjobb férfi kardozónk, így nem lesz hongkongi kardvívó Tokióban, ugyanakkor a női párbajtőrözők és a férfi tőrözők is sikeresen kvalifikálták magukat.

U.Á.