Fotó: deac.hu
Pontot nem, de értékes tapasztalatokat bőven szerzett a DEAC rögbicsapata a mögöttünk hagyott szezonban, amely a gárda első idénye volt a legjobbak között. A szakosztály tömegbázisa folyamatosan nő, s a jövőre is komoly terveket szövögetnek az egyetemisták.
„Összehasonlítva az előző évvel, ha a másodosztályban maradtunk volna 7 a 7 játékos ellen, közel sem fejlődtünk volna ennyit, mint itt, a legjobbak között az elmúlt kilenc hónapban – hangsúlyozta Aenab Hussain csapatvezető a klubtévének adott interjúban. – A koronavírus ellenére ugrásszerűen javult a teljesítményünk, a rögbi minden elemében. Időközben részesei lettünk az egyetemi életnek és a DEAC nagy családjának, minden támogatást megkapunk a klubvezetéstől és más szakosztályoktól a mérkőzések előtt, közben és után is. Úgy érezzük, ez már több, mint egy hobbi, szeretnénk az utánpótlás tömegbázisát is bővíteni középiskolások bevonásával, akik miután megismerték a sportág alapjait, csatlakozhatnak az első csapathoz. Jelentőst kihívást jelentett a mögöttünk hagyott idény, hiszen most debütáltunk az élvonalban, de megbirkóztunk a feladattal, s több neves ellenfél dolgát is megnehezítettük. Hatalmas élmény volt az ország legjobb rögbisei ellen pályára lépni.”
Rögbiseink szerint a sokszínű, mégis összetartó közösség lehet a zöld gyepen elért sikerek alapja.
„Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a DEAC-ot képviselve ilyen mérkőzéseken játszhattam – vette át a szót a gárda húzóembere, Ryan Munaki. – A korábban a másodosztályban szereplő csapatokkal szoros mérkőzéseket vívtunk, de összességében ez a szezon a tanulás éve volt. Néhányan még most is ismerkednek az alapokkal, ám ők is szépen beilleszkedtek. A hazámban, Zimbabwében a rögbi nemzeti sport, sokan már az óvodában elsajátítják a technikákat, s rengeteg kisgyerek álma, hogy egyszer profi játékos váljon belőle. Én tízéves voltam, amikor elkezdtem rögbizni, és azóta is folyamatosan játszom, számomra ez egy örök szerelem. A DEAC-ban az a legszebb, hogy rendkívül összetartó a társaság, noha mindenki más módon ismerte meg a sportágat, átadjuk egymásnak a tapasztalatainkat. Új kultúrákat fedezünk fel, miközben a pályán különböző figurákat, trükköket tanulunk a másiktól, ez pedig színesíti a játékunkat is.”
P.G.
