Fantasztikus hétvégét produkált György József alakulata, mely gárda bejutva az EXIM Magyar Kupa négyesdöntőjébe, csodát varázsolva az ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokba, megvédve címét, ismét elhódította a győztesnek járó serleget.
A Final Four keleti rangadóval vette kezdetét, a nyitónapon a debreceni alakulat egy jó iramú mérkőzésen, 5-3-ra múlta felül a DVTK Jegesmedvék együttesét. Ezzel a sikerrel a DEAC kivívta a jogot, hogy másodjára is ott lehessen a kupadöntőben. Megismétlődhetett a tavalyi finálé, ugyanis másnap ismét a Hydro Fehérvár ellen léptek jégre kedvenceink.
Az nem volt kérdés, az összecsapásnak, a minden hájjal megkent profikkal felálló fehérváriak voltak az esélyesei, mely gárda a jóval erősebb osztrák ligában szerepel, ráadásul élvezték a hazai pálya minden előnyét. De hát nekünk is van Hetényink, Voklánk, Novotnynk, Kulesovunk, Mazzagunk és még sorolhatnánk a neveket, így bíztunk az újabb csodában. Csak hogy érzékeltessük a különbséget, a házigazdák költségvetése nagyjából akkora tétel, mint a DEAC összes szakosztályáé együttvéve. A fiúk viszont olyan erénnyel rendelkeznek, melyek kiegyenlítik ezeket a különbségeket: hit, alázat és mindent elsöprő akarat és ami a legfontosabb, debreceni szív.
A csoda vasárnap 17:15-kor kezdődött, izgalmakban pedig bőven volt része a csarnokot csordultig megtöltő publikumnak. Bár a népes hazai szurkolótábor hamar elcsitult, de arra ők sem számítottak, hogy 24 perc elteltével a cívisvárosiak háromgólos előnyre tesznek szert. Hátrányukat ugyan ledolgozták a házigazdák, ám Sági Martin az 58. minutumban ismét bevette a kapujukat. Az utolsó másfél percben teljesedett be a csoda, bár ekkor a debreceni szurkolók vérnyomása az egekbe szökött. Kettős emberhátrányba került a csapat, ráadásul kapusukat levíve, hat mezőnyjátékossal támadott a Fehérvár. Ez pedig az álmos könyv szerint sem jelent jót, de a hősiesen küzdő cívisek megmutatták, semmi sem lehetetlen. Kellett hozzá a végig bombaformában védő Hetényi, aki bravúrokat bemutatva végleg lehúzta a rolót.
Az utolsó dudaszó elhangzásának pillanatában jött el a katarzis, repültek a kesztyűk, sisakok, botok, a debreceni szurkolók üdvrivalgásától szinte felrobbant a jégcsarnok. Megvédve címét, kupagyőztes a DEAC! A debreceni játékosok teljesítményéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, szívüket-lelküket kitették a pályára, ha kellett, csúsztak-másztak, testi épségüket kockáztatva vetődtek a korong útjába. Nagybetűs CSAPATKÉNT küzdötték végig a három harmadot, egymásért, a klubért, a szurkolókért és Debrecenért harcoltak. Mert harc volt ez a javából, melyből győztesen kerültek ki az egyetemisták.
A jégkorong kemény, férfias sport, de megindító volt látni a srácok szemében a meghatottságot. Miközben Hetényi Zoli és György József vezetőedző nyilatkozott a Debreceni Sportéletnek, szemük sarkában megcsillant egy-egy könnycsepp. Ezek azonban az öröm könnyei voltak, mert sírni csak a győztesnek szabad! Mi szurkolók pedig ünnepeltük a hősöket, akik megajándékoztak minket ezzel a csodával.
Hatalmas dicséret illeti a maroknyi debreceni szurkolótábort, végig biztatták kedvenceiket, időnként túl is harsogták a végén magukba roskadó hazai drukkereket. Külön elismerés annak az alig tizenéves lurkónak, aki fáradhatatlanul püfölte a dobot egy órán keresztül!
Vasárnap ismét megmutattuk: EZ DEBRECEN!
Még az öröm pillanatait éljük, ám újabb feladatok várnak a csapatra, pénteken a Brasov Wolves ellen, hazai jégen folytatódik a bajnoki sorozat. Még öt meccs van az alapszakaszból, cél a play-off.
KZT
