Fotó: Ásztai Csaba
Örül, könnyek között siratja az időt, vagy tudomást sem vesz róla?
Persze, hogy örülök. Ahogy mondani szokás: én már megértem. Nem érzem magam annyinak. Szellemileg, és fizikálisan is friss vagyok.
Jó ezt hallani. Akar letagadni valamennyit?
Gondolja, hogy megtehetem, amikor a címben leírta a korom! Majdnem verseny sólyomnál vagyok, ma is dolgozom. Bár igaz, ha Dzsudzsák kapura lőne nekem egy szabadot úgy huszonötről, nem biztos, hogy vetődnék már. Nézném a labda útját, aztán ha szerencsém van, Balázs bombája elsuhanna a léc fölött én meg gyorsan kortyolnék egyet a háló mögötti vízből.
Meddig is volt a Loki kapusa?
1969 és ’82 között, aztán még ’84-ben, és ’85-ben is. A legemlékezetesebb mindmáig 1979. június 3.-a volt. Harmincezer néző zsúfolódott össze a régi Nagyerdei Stadionban, a Nyíregyházával játszottunk. Tét, az NB I volt. Micsoda kezdő volt a pályán nálunk!
Emlékszik?
Szabó – Kiss, Szigeti, Potyók, Halla – Menyhárt, Czikora – Tímár, Maczkó, Szíjgyártó, Nérey. Sajnos már nem mindegyik srác van köztünk. 2-1-re nyertünk. Azt az eufóriát máig nem felejtem.
Igaz, hogy 52 évesen még védett?
Kozma Misi hívott a futsalhoz. Elvállaltam. Izgalmas volt a 4+1-es formáció, meg a kisebb kapu, de imádtam. Visszatérve az 52 éves kérdésre. Belgiumban voltunk egy tornán, és én lettem a mezőny legjobb kapusa. Matuzsálemi kor, de Sir Stanley Matthews is hatvan körül hagyta abba Angliában. A különbség annyi, hogy engem nem ütött lovaggá az uralkodó.
Szakmai igazgató volt a kilencvenes években a Kaba gárdájánál. Hasítottak a másodosztályban, kopogtattak az NB I kapuján.
Így volt. Csoda csapat alakult Kabán. A titulusom nem számít. Inkább kapus edzőként dolgoztam ott. A cukorgyár támogatott bennünket, de a pályánk nem volt első osztályú. Átvittük a társaságot Szoboszlóra. De nem jött össze a feljutás.
Ott voltam azon a meccsen, a Tiszakécske ellen. Aki nyer, feljut.
Tudtuk, hogy nincs pénz, nem is lesz, igazán nem bántuk, hogy a Kécske legyőzött bennünket. De ez már történelem.
Lesz szülinapi buli?
Szűken. A családomtól kaptam a kezdőrúgást a ZTE elleni meccsen, a többi magánügy. Az is lehet, hogy a mérkőzés után hazamegyek, leülök az asztalomhoz és tervezek. Építész vagyok, manapság is sokan keresnek emiatt. Nem tudok, és nem is akarok otthon ülni. A Loki a szívem csücske, minden találkozón ott vagyok. Az pedig külön jól esett a mostani vezetőktől, hogy mi régiek, a Rapid elleni visszavágóra VIP belépőt kaptunk. Ehhez már csak az kellene, hogy a fiúk tovább is jussanak, aztán jöhet a Fiorentina. Tőlük ez lenne a legszebb születésnapi ajándék!
W.Gy.
