Fotó: DVSC Kézilabda Facebook
Több mint egy nap távlatából hogy emlékszel vissza a törökországi mérkőzésre?
Bevallom őszintén, előzetesen kicsit tartottam a törököktől, de szerintem a többiek is, hiszen a Vác gárdáját pont ők ütötték el a csoportkörbe jutástól. Nehéz mérkőzésre számítottunk, pláne, hogy idegenben léptünk pályára. Tudtuk, a hazai szurkolók, milyen hangulatot fognak teremteni, de szerencsére minket is sokan elkísértek. Sokat jelentett, hogy a debreceni drukkerek ott voltak a csarnokban, buzdítottak minket, mikor rossz periódusban voltunk, elég volt kinézni rájuk, az erőt adott nekünk, átsegítettek a nehézségeken. Később kiderült, nem csak ellenfelünkkel kellett megküzdenünk, a hazai pálya is erősen lejtett, a román játékvezető páros többször tévedett a mi kárunkra. Úgy készültünk erre a találkozóra, hogy nyerni szeretnénk, alaposan kielemeztük ellenfelünk játékát. Nehezen indult a mérkőzés, kellett 10-15 perc, hogy játékba lendüljünk, védekezésben több hibát vétettünk. Miután megtaláltuk azt a védősort, mely hatékony tudott lenni, a kapusteljesítmény is feljavult, ennek köszönhetően fokozatosan faragtunk a hátrányból, sikerült fordítani és megnyerni a mérkőzést. Egy percig sem adtuk fel, többgólos hátránynál is küzdöttünk, az akaratnak meg is lett az eredménye.
Mikor érezted, hogy meg lehet a győzelem?
A találkozó után Kovács Annával beszéltük, hogy a második félidő elején, mikor kicsit beragadtunk, azt hittük, nem lesz meg a meccs. Az 54. percben, miután sikerült egyenlítenünk, én már éreztem, nem lesz gond, megszerezzük a két pontot.
Már-már legendás a Köstneri időkérés. Mit szokott ilyenkor mondani a mester?
Megmondom őszintén, utólag már nem szoktam emlékezni arra, mit mondott Vili bá, természetesen az időkérések alkalmával figyelek rá, tudom, mi a feladatom. Ilyenkor szokta rendezni a sorokat, biztat minket, tudja, hogy meg tudjuk valósítani, amit kér tőlünk. Megbeszéljük, min kell változtatni, mire figyeljünk védekezésben, támadásban.
Az 59. perc döntő fordulatot hozott…
Számomra teljesen összefolyt a második félidő, azt se tudtam, hányadik percben járunk. Az utolsó időkérésnél mondta Anna, csak egyszer kell vezetnünk, akkor nyerni fogunk. Pont ő indított, nem gondolkoztam, tudtam, hogy a gólvonalon túlra kell juttatnom a labdát, berepültem és sikerült kihasználnom az adódó lehetőséget. Miután leérkeztem, akkor pillantottam fel az órára, még volt hátra egy perc, ellenfelünk hét a hat ellen támadott, amit ki kellett védekeznünk. A lefújás után kezdtem lassan felfogni, hogy a gólommal sikerült nyerni, nagyon boldog vagyok, de ugyan így örülnék, ha a csapatból bárki más szerezte volna a győztes találatot.
Mi várható a folytatásban?
Elég sűrű a programunk, sok időnk nincs a pihenésre, szerdán már a Kisvárdán lépünk pályára, szombaton pedig a cseh Banik Most gárdáját fogadjuk a Hódosban. Azt a célunkat, hogy bejussunk a csoportkörbe, teljesítettük, felszabadultan játszhatunk, természetesen szeretnénk minél sikeresebben szerepelni. Fiatal csapat vagyunk, Vili bá mondta, kevés játékosnak adatik meg, hogy 18-19 évesen EHF Kupa csoportkörében léphet pályára, ez inspirál minket. Szeretnénk a folytatásban is megtartani jó formánkat, győzelemre éhesek vagyunk.
