Fotó: DEAC Facebook
A bajnokot fogadta Elek Gergő megfiatalított együttese a DESOK-ban péntek kora este, szinte mindenki arra tippelt előzetesen, a Mezei biztosan három ponttal fog gazdagondi a mérkőzés után. Egyetemistáink azonban másképp gondolták, nem ijedtek meg nagynevű ellenfelüktől, bátran és lelkesen játszottak 40 percen keresztül. Olyannyira bátran, hogy bő negyedóra elteltével Tóth Attila és Kántor Tamás találataival kétgólos előnyre tettek szert, amit a félidő végéig meg is tartottak. A történethez hozzá tartozik, a Berettyó kapusát, mivel büntetőterületen kívül ért kézzel a labdába, kiállította a játékvezető. A második játékrészben beleerősített a Berettyóújfalu, sokáig tartották magukat a srácaink, de a vendégeknek sikerült kiegyenlíteniük. Egy perc múlva viszont Szabó Lajos góljával ismét a DEAC-nál volt az előny. A Mezei edzője azonnal időt kért, átállította csapatát az öt a négy elleni játékra. Egyetemistáink parádés védekezést mutattak be az utolsó négy percben, úgy nézett ki bekövetkezik a csoda. Sajnos öt másodperccel a lefújás előtt, egy szerencsés találattal megmentette az egyik pontot a bajnok.
Hatalmasat küzdöttek a fiúk, mindenki 100%-ot adott ki magából, az egész mérkőzésen fegyelmezetten, szervezetten, koncentráltan és nagy szívvel játszottak. Közel álltak a győzelemhez, de egy vérprofi csapat ellen a döntetlen is bravúrnak számít, ami minden túlzás nélkül állítható, felér egy győzelemmel.
Szép volt srácok!
DEAC – MVFC Berettyóújfalu: 3:3 (2:0)
DEAC: Krajcsi, Tóth A., Kántor, Rácz, Szabó L.
Cserék: Tóth B., Somogyi, Ungvári, Nyeste, Sustyák, Gyönyörű, Haraszti, Varga, Madugyin
Edző: Elek Gergő
Gólszerzők: Tóth A. 12’, Kántor 17’, Szabó L. 36’
Elek Gergő: Gyakorlatilag sikerült ott folytatnunk, ahol Veszprémben abbahagytuk, vagyis inkább azt mondanám, ahol elkezdtük. A mérkőzés 30 percében ismét jellemző volt ránk, hogy határozottan, jól védekeztünk, egymást segítve játszottunk, koncentráltak voltunk, mindent kiadtunk magunkból. Támadásban a kreativitás segített, illetve a begyakorolt figurákat jól alkalmaztuk. Már arról kell beszélnünk, milyen sajnálatos, hogy öt másodperccel a lefújás előtt kaptuk az egyenlítő találatot, illetve arról, hogy a kétgólos vezetésünket nem tudtuk megtartani. Összesen nyolc játékosnak kellett végigjátszania a mérkőzést, a végére elfogyott az erő. Természetesen nagyon örülünk az eredménynek, de ezt is ugyan úgy próbáljuk helyén kezelni, mint a Veszprém elleni győzelmet. Megmondom őszintén, nem számítottam erre az eredményre, ez mindenkit meglepett. Fiatal, 18 éves játékosok olyan dolgokat csinálnak a pályán, ami hihetetlen.
Természetesen adódik a kérdés, mert végül is csak a bajnokról beszélünk, illetve csapatunk jelentősen átalakult, megfiatalodott, hogy a Mezei teljesítménye volt visszafogottabb, vagy mi játszottunk nagyon jól:
Valahol a kettő között van a válasz. A futsalban nagyon fontos, hogy ki az, aki dominál. Ezen a mérkőzésen mindenki tudta, hogy a Mezeinél lesz sokat a labda, mi be fogunk állni a kapunk elé és mélyen fogunk védekezni. Amikor lezárjuk a kapu előtti területeket és a játékosok megfelelően koncentrálnak, amihez jó kapusteljesítmény párosul, akkor nagyon nehéz feltörni a védelmet. Ahhoz, hogy sikerüljön, extra játékosok kellenek, ezek a játékosok ott vannak a Berettyó keretében. Tegnap a két legjobb játékosuk, Fernandez, illetve a Rábl János voltak azok, akik fel tudták törni a védelmünket, de akkor már mi is követtünk el hibákat. A legtöbb játékosomnak ez volt második élvonalbeli mérkőzése, még bennük van a hiba lehetősége, ezért nem is tudom elmarasztalni a fiúkat. A Mezei sincs még top formában, de mi hoztunk egy minőséget védekezésben. Ehhez az eredményhez is kellett a szerencse, amiért úgy gondolom, megdolgoztunk.
A mérkőzés vége előtt négy perccel egyetemistáink kerültek előnybe. Megkérdeztük a DEAC vezetőedzőjét, mi járt a fejében ez idő alatt:
Ellenfelünk azonnal időt kért a vezető találatunk után, de mi is próbáltuk megbeszélni ez idő alatt az öt a négyes védekezést. Én egyből a következményekre gondolok, a vezető gólunk után is azon járt az eszem, hogy fogunk védekezni. Rögtön az órára pillantottam, mennyi idő van még hátra és azonnal irányítottam a játékosokat. Innentől mi főleg erre koncentráltunk. A mezei edzője, Sergio nagyon jó szakember, nyilván nem az egyszerű sémát választották az emberelőnyös játékban, hanem egy eléggé nehezen levédekezhetőt. Úgy gondolom, mi a saját szintünkön megoldottuk, jól reagáltunk ellenfelünk támadásvariációira. Járatta a labdát a Mezei, voltak lövési kísérleteik, de nem találták el a kapunkat. Érdekes módon, azt kell mondjam, szerencse kellett ahhoz, hogy betaláljanak, egy kapura lövés utáni kipattanó labdát tudtak bekotorni. Az egyenlítés után fontos volt, hogy higgadtak maradjunk, ne veszítsünk labdát, mert öt másodperc alatt is lehetett volna egy előreívelési lehetősége a Mezeinek, gyorsan elmondtam a srácoknak, mit kell tenniük. Mérkőzés után, kicsit alaposabban átgondolva a 40 percet, azt mondom, hosszútávon nem is olyan nagy baj, hogy „csak” döntetlen lett a vége. Én nagyon figyelek arra, hogy a játékosok a földön maradjanak, de benne van a veszélye egy győzelem esetén, hogy becsapjuk magunkat azzal, hogy milyen jó csapat vagyunk. Mi még fejlődési fázisban vagyunk, rengeteget kell még dolgoznunk, hétről hétre kell fokozatosan előrelépni. Ezek kiugró eredmények, de ezekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.
Két mérkőzés, négy pont, győzelem a tavalyi bronzérmes otthonában, döntetlen a bajnok ellen. Arra a kérdésre, minek köszönhető ez a két siker, Elek Gergő úgy fogalmazott:
Azt gondolom, ezek a jó eredmények annak köszönhetőek, hogy nagyon vagányak a játékosok, fiatalok, lelkesek, nem ijednek meg az ellenféltől. Valamint arra vezetem még vissza, hogy elég jó elegyet alkot a keret, a rutinosabb és a fiatal játékosoknak jó az aránya. A fiatalok bátran támaszkodhatnak az idősebbekre, akik irányítását gondolkozás nélkül elfogadják. Kántor Tamás és Tóth Attila élen jár ebben, a fiatalok pedig hallgatnak rájuk. Abszolút teher nélkül játszottunk, ez a jövőben is így lesz, a Nyírgyulaj ellen se fog nyomni minket az esélyesség terhe, továbbra is magabiztosan kell védekeznünk. Sokat kell pszichológiailag foglalkozni a játékosokkal, rengeteget fogunk beszélgetni, el fog jönni, mikor vereséget szenvedünk, a kérdés, ezt hogyan tudják majd feldolgozni a fiúk. Céljaink változatlanok, szeretnénk bennmaradni az első osztályban, ami nehéz lesz. Az alap, amit letettünk, gondolok itt a védekezésre, nagyon jó, ebből kell lépésről-lépésre építkeznünk. Ez a két mérkőzés megmutatta, jó úton járunk, igazolja a játékosoknak, hogy jó munkát végeznek, de nagyon kell arra vigyáznunk, hogy ne szálljunk el, maradjunk a földön. Ezt az utat kell tovább járnunk és dolgoznunk becsülettel.
