Fotó: Lang Róbert
Tavaly még az élvonalban vitézkedett a Kaposvár, míg idén jelentősen átalakult kerettel “beleszürkültek” a másodosztály középmezőnyébe a somogyiak, a DEAC vasárnapi ellenfele a bajnokság egyharmadához érve a tizenharmadik pozíciót foglalja el a tabellán. Mindettől függetlenül a házigazda zöld-fehérek számítottak esélyesnek vasárnap délután, hiszen Sándor Tamás újonc alakulata sereghajtóként látogatott Kaposvárra, s azt már előzetesen tudni lehetett, az egyetemisták negyedik szezonbeli győzelméhez szinte hiba nélküli teljesítményre lesz szükség. A mieink legutóbb a Szentlőrincet múlták felül, a siker értéket pedig növeli, hogy ezt megelőzően legutóbb augusztus végén tudták győztesen elhagyni a pályát, így több mint kéthónapos nyeretlenségi széria végére tett pontot a debreceni alakulat.
Ezúttal nem sikerült úgy kezdeni, ahogyan az újonc Szentlőrinc ellen, a Kaposvár ugyanis már az első percektől fölényben futballozott, a zöld mezes hazaiak elsősorban a középpályán járatták biztosan a labdát, s a Várhidi-féle, beadásokkal záruló, gyors szélsőjátékkal próbálkoztak. Egy ilyen baloldali kiugratásnál Vachtlert csak szabálytalanság árán tudtuk feltartóztatni, a pontrúgásból pedig a 7. percben vezetést szerzett a Kaposvár, a rosszul kimozduló Szabados mellett Szarka fejelt a kapuba. A folytatásban is aktívabb maradt a házigazda, előbb egy szép akció végén Vachtler lövésénél kellett hárítania kapusunknak, majd Balázs Zsolt szöglete után Varjas bólintása a felső lécről vágódott vissza a mezőnybe. Az első debreceni próbálkozásra huszonöt percet kellett várni, ekkor Nagy Krisztián jobboldali szabadrúgásából Urbin fejelt kevéssel a bal kapufa mellé. Nem sokkal később már jóval nagyobb ziccer adódott az egyetemisták előtt, Papp levágódó lövése után Nagy Krisztián elé került a labda, aki éles szögből, laposan próbálkozott, de Pogacsics leért a rövid sarokhoz. A félidő hajrára egyértelműen a debrecenieké volt, a Kaposvár meddő fölénye ellenére lövésekig sem jutott el, míg a mieink pontos kulcspasszokkal viszonylag gyorsan át tudták játszani ellenfelük védelmét, ám az utolsó átadásokba rendre hiba csúszott. A hajrában még Nagy Zoltán lőhetett, ám eltörte a labdát, így a Kaposvár vonulhatott egygólos előnnyel pihenőre.
A fordulás után sem változott a játék képe, Várhidi Péter tanítványai továbbra is uralták a középpályát, ám semmilyen átütőerő nem volt a játékukban, gyakran olybá tűnt, mintha már a hármas sípszót várnák a kaposváriak. A DEAC ezúttal is jelesre vizsgázott küzdeni tudásból, elsősorban a rendkívül robbanékony Nagy Krisztián volt elemében, aki előbb az oldalhálóba bombázott, majd szépen talált Urbin elé, ám támadónk centikkel lemaradt a középre érkező labdaról. A játékrész feléhez érve nehezebb helyzetbe kerültek az egyetemisták, Nikitscher Tamás ugyanis egy labdaátvételnél odacsapott Ur Lászlónak, a játékvezető pedig a sértett szenvedése láttán felmutatta támadónknak a piros lapot. A DEAC nyomása azonban nem csökkent, és húsz perccel a vége előtt össze is jött az egyenlítés, a kezezés miatt megítélt tizenegyest Nagy Krisztián értékesítette higgadtan. Döntetlen állásnál, emberhátrányban értelemszerűen már nem erőltette a támadásokat a DEAC, inkább hosszan felívelt labdákkal operáltak a mieink, miközben a hazaiak magasabb sebességi fokozatra kapcsoltak, Bíró és Szarka próbálkozásánál is nagyot kellett védenie Szabadosnak. Az egyetemisták sokáig jól álltak a sarat, de a hosszabbítás utolsó percében megtört a jég, egy szép támadás végén a csereként beállt Nemanja Andrics gólja három pontot ért a Kaposvárnak.
Kaposvári Rákóczi – DEAC 2–1 (1–0)
DEAC: Szabados – Nagy Z. (Szabó K., 66ʼ), Orosz, Belényesi, Papp F. – Nagy K. (Karikás, 91ʼ), Nikitscher, Spitzmüller, Sándor T. – Urbin (Bíró P., 71ʼ), Burai (Kertész, 66ʼ)
Vezetőedző: Sándor Tamás
Gólszerző: Szarka 7ʼ, Andrics 93ʼ, ill. Nagy K. 70ʼ
Kiállítva: Nikitscher 66ʼ
P.G.
