Fotó: EYBL Central European Division Facebook
A 2017/18-as szezonban az utolsó akadályban buktatok el, így a második helyen zártátok az U18-as bajnokságot.
Pici hiányérzetem emiatt maradt bennem, de szerintem az ezüstérem is szépen csillog. Pechesek voltunk, mivel több sérülés is sújtotta a csapatot, valamint a szerencsével szintén hadilábon álltunk olykor. Saját szempontból jól sikerült az előző idény, egy évvel fiatalabb vagyok az U18-as korosztályhoz viszonyítva, ennek ellenére többnyire kezdőként jutottam szóhoz. Felvettem a kesztyűt az idősebekkel, az esetleges hiányosságaimat a harciasságommal pótoltam. A védekezésben kulcsszerep hárult rám, hátul mindig a maximumot adtam ki magamból. Támadásban elsősorban a triplavonalon túlról kísérleteztem, a távoli dobások hatékonysága pedig abszolút formafüggő. Sajnos kétszer is kiment a bokám, a második eset a rájátszás során történt, így a végjátékra csak két és fél hetet tudtam készülni, de az akadémián kifogástalan körülmények között végezhettem el a rehabilitációt. Érdekesség, hogy korábban semmilyen egészségügyi probléma sem gátolt.
A nyáron sem fogsz unatkozni, hiszen egy hetet Spanyolországban töltesz.
Így van, egy nagy hagyományokkal rendelkező kosaras táborban veszek részt Barcelona közelében. Kovács Adrián márciusban említette nekem a lehetőséget, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Kemény munka vár ránk, hiszen napi két edzés mellett esténként egymás elleni mérkőzéseket játszunk, így rengeteget fejlődhetek. Egyébként is fontosnak tartom az off-seasont, hiszen ekkor tudok olyan dolgokat javítani, amire a szezon során nincs elég idő.
Miben kell előrelépned?
A labdavezetésemen lehet csiszolni, szeretném, ha a dobásaim is magabiztosabbak lennének, valamint fizikálisan is erősödnöm kell, ha el akarok jutni az A-csoport szintjére.
Ha már itt tartunk, mit tartasz az erősségeidnek?
Mindig kiteszem a szívemet-lelkemet a pályára, emellett jól olvasom a játékot, továbbá a triplaszázalékom is átlagon felüli volt az U18-as korosztályban.
Fotó: B33 Tour Facebook
Ha minden igaz, a kosárlabda egyből rabul ejtett.
Gyakorlatilag igen, hiszen 6 évesen kerültem a Ziccer Kosársuliba, ahol Ráthonyi Tamás lett az edzőm. A szüleimmel sok kosármeccsre jártunk, és magával ragadott a találkozók hangulata. Amikor kicsi voltam, a Vadkakasok az aranykorszakát élte, és rengeteg élménnyel gazdagodtam a lelátón. Nagybátyám, Keresztes Gergő is sokáig kosarazott, az ő találkozóit is gyakran a helyszínen tekintettük meg. Gergő pályafutásának egy komolyabb vállsérülés vetett véget.
A testvéreid is ezt a sportágat választották. Mit gondolsz róluk?
A kisebbik öcsém 7 éves, ő még csak barátkozik a sportággal. A másik testvérem 12 esztendős, technikás játékos, irányítóként jó szeme van a játékhoz, de fizikálisan neki is fejlődnie kell. Egyébként gyakori téma nálunk a kosárlabda, mivel a szüleim is imádják.
Az eddigi karriered szép sikereket hozott. Mely eredményeidet tudnád kiemelni?
Az első országos döntőmet az U11-es gárdával vívtam, ekkor én csak 9 esztendős voltam. Hatalmas csodát hajtottunk végre a fináléba jutással, szép emlékek kötnek ehhez az eseményhez. A tavalyelőtti szezont sem szeretném kihagyni a felsorolásból, hiszen az U16-os csapatot csak egy hajszál választotta el a döntőtől. A kezdő irányítónk egy fontos meccsen megsérült, vereséget is szenvedtünk, és ez a mérkőzés nagyon hiányzott a végelszámolásnál. A B-döntőben további két ember dőlt ki a sorból, de összefogtunk, és megszereztük a kilencedik helyet. A legfrissebb sikerélmény az idei ezüstérem. Nem kezdtük jól az évet, de egyre jobban összecsiszolódtunk, és az aranyéremről döntő összecsapáson csak két ponttal maradtunk alul.
A válogatott szerelését is magadra ölthetted már.
Először az U14-es együttesben bizonyíthattam, a Slovenia Ball nevű tornán olyan csapatokkal találkoztunk, mint Spanyolország, Szlovénia vagy Montenegró. Szép élményekkel gazdagodtam, és a játék is elég jól ment. Az U15-ös korosztálynak csak összetartást rendeztek, az U16-tal a Balkán Kupán és az Olimpiai Reménységek Versenyén indultunk, mindkét viadalon a bronzérmet kaparintottuk meg. Az előző nyáron sajnos nem tudtam beverekedni magam az Eb- és az ifjúsági olimpiai keretbe, ennek ellenére hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam, illetve új játékelemekkel bővült a repertoárom.
A következő évre milyen célokat tűztél ki?
Az U18-as csapatnak szeretnék a húzóembere lenni, az U20-as és az U23-as bajnokság pedig jó ugródeszka lesz, rutinos játékosokkal találhatom magam szembe. Bízom benne, hogy a felnőtt csapatnál pár edzésen részt vehetek, erre már idén is lehetőségem nyílt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam az első tréning előtt, hiszen olyan játékosok vettek körbe, akiket korábban csak a lelátóról nézhettem.
Az A-csoportos egyletből ki a kedvenced?
Egyértelműen Molnár Andrást mondanám, hiszen ugyanolyan csupaszív játékos, mint én, nem ismer elveszett labdát. Az akadémián egyéni képzést tartott nekem, ekkor is kiderült, hogy mindent tud a játékról, olyan dolgokra hívta fel a figyelmemet, amelyeknek korábban nem tulajdonítottam nagy jelentőséget.
Kicsit szakadjunk el a kosárlabdától. A tanulást mennyire veszed komolyan?
A Tóth Árpád Gimnáziumba járok matek és történelem tagozatos osztályba, ez a két tárgy a kedvencem. 4,6-os lett az átlagom, talán ez azzal is magyarázható, hogy az órákon odafigyelek, és sok dolog ragad meg. Két év múlva fogok érettségizni, majd közgazdaságtan szakon szeretném folytatni a tanulmányaimat.
Mivel tudsz feltöltődni?
Szeretek sorozatokat nézni, az idegenbeli túrák során is ezzel ütöm el az időt. Egyik nagy kedvencem a Szökés, mostanság pedig a Breaking Bad a favoritom. Zenét is gyakran hallgatok, főleg az amerikai rap áll hozzám közül, a magyar előadók közül pedig a Punnany Massif számai tetszenek.
B.Á.
