Balla Imre: “jó szellemiségű társaságot alkotnak a gyerekek”

A DEAC U17-es csapata remek idényt fut az NB III-ban, Balla Imre tanítványai féltávnál a második helyen állnak a bajnoki táblázaton. A vezetőedzőt ezúttal a csapat felépítéséről, az öltözői hangulatról, valamint sikerek zálogáról faggattuk.

0

DEAC-U17-es-csapata-300x171 Balla Imre: "jó szellemiségű társaságot alkotnak a gyerekek"Fotó: deac.hu

Ha gépen szállnánk fölébe, azt gondolhatnánk, szorgos hangyák végzik napi teendőiket a DEAC Sportcampuson, a klub 2004-2005-ös korosztályának kötelékébe ugyanis közel negyven fiatal tartozik, akiket immár hatodik esztendeje Balla Imre lát el hasznos tanácsokkal. Az utánpótlásnevelésben nem mindennapos jelenség, hogy egy edző a kisiskolás kortól a felnőtt futball kapujáig kísérje tanítványait, a mester elmondása szerint azonban az évek során kialakult kölcsönös bizalom nagyban segíti a közös munkát.

„Gyakorlatilag együtt nőttünk fel a srácokkal, mellettük váltam tapasztalt edzővé – kezdte Balla Imre. – Folyamatosan érkeztek az újak, szélesedett a tömegbázis, a beilleszkedéssel pedig szerencsére sosem volt probléma, jó szellemiségű társaságot alkotnak a gyerekek. Amióta velük dolgozom, egyetlen célom van, hogy sportembert neveljek belőlük, akik mindig győzni akarnak, de méltósággal viselik a kudarcot, a buszon pedig átadják a helyüket az időseknek. Ehhez természetesen nem elegendő csupán az edző, az otthoni és az iskolai környezet is rendkívül fontos, utóbbira pedig különösen figyelünk, kimondottan jó viszonyt ápolunk az egyetem gyakorló intézményeinek vezetőivel. A szülők számára rendszeresen értekezleteket tartunk, mert szeretnénk, hogy belelássanak a szakmai munkába, s ezáltal nyomon követhessék gyermekük fejlődését. Az iskolai bizonyítványt minden félév végén elkérjük, a jó tanulmányi eredmények ugyanis pozitív hatással vannak a futballpályán mutatott teljesítményre is.”

Balla Imre munkáját nyár óta a jelenleg is aktív Urbin Péter segíti, akire példaképként tekinthetnek a fiatalok.

„Legbelül irigykedem Petire, hiszen engem már bácsiznak a gyerekek, míg vele tegeződnek – mondta nevetve a szakember. – A viccet félretéve, kitűnően működik köztünk a munkamegosztás, én gyakrabban emelem fel a hangom, Peti pedig megértőbb a srácokkal, akik tisztelik annyira, hogy nem élnek vissza a jóindulatával. Számos olyan tapasztalattal tudja segíteni a fiatalokat, ami a felnőtt labdarúgás kapujához érve hasznukra válik majd, a gyerekek pedig szerencsére nem félnek tőle tanácsot kérni. Olyan játékosokat szeretnénk nevelni, akik minden mérkőzésen kihozzák magukból a maximumot, ehhez pedig törődnünk kell a pszichikumukkal is, hiszen a felnőtté válás útja igencsak rögös, tehát fontos, hogy érezzék a támogatásunkat. A legfontosabb, hogy a labdarúgás iránti lelkesedésük töretlen, az edzéslátogatottság kiemelkedően magas, amikor pedig az NB II-es mérkőzésekre keresnek labdaszedőket, többszörös túljelentkezést tapasztalunk.”

A játékosok elhivatottsága eredményekben is megmutatkozik, az U17-es NB III-ban féltávnál második helyen áll az együttes, mindössze két ponttal lemaradva a Kisvárdától.

„A mezőny legfiatalabb csapataként nem számítottam ilyen jó szereplésre, de evés közben megjött az étvágy, ha már idáig eljutottunk, szeretnénk a dobogón zárni a bajnokságot. Ezt az évet elsősorban tapasztalatszerzésre szántuk, de a srácok minden várakozásunkat túlteljesítették, s mindössze egyetlen vereséget szenvedtek ősszel. Edzőként az eredményességet nem pontokban, hanem a fejlődés léptékében mérjük, s szerencsére ezen a téren sem lehet okunk a panaszra, önmagához képest mindenki sokat lépett előre az elmúlt években. Aki nem fér be az NB III-as keretbe, a megyei bajnokságban pallérozódhat, de olyan nem fordul elő, hogy valaki ne léphessen pályára valamilyen mérkőzésen, hiszen a játékosok számára ez jelenti a legfőbb motivációt és örömforrást. Talán ennek köszönhető, hogy egyáltalán nincs lemorzsolódás, a srácok büszkék rá, hogy a DEAC-hoz tartoznak, s minden tekintetben éhesek a sikerre.”