Fotó: hunfencing.hu
Nemrég léptél a 20. életévedbe, de már kétszeres világbajnoknak mondhatod magad.
Nagyon boldog vagyok, nehezen találom a szavakat, még egy nappal a vb után sem tudtam felfogni, hogy megvédtük címünket, másodjára is felállhattunk a dobogó legmagasabb fokára. Hosszú volt az este, ráadásul hajnalban már kelni kellett, hiszen ötkor már úton voltunk a repülőtérre. Kissé fáradt vagyok, de az aranyérem ezt feledteti.
Pedig nem indult jól a döntő…
Erős a francia csapat, ezt jól mutatja, egyéniben előkelő helyen állnak a világranglistán, ráadásul nagyon készültek ellenünk, szerettek volna visszavágni a tavalyi vereségért. Az elején elléptek tőlünk, négy asszót követően hét találattal vezettek, ám Panka (Márton Anna – szerk.) megmutatta mire képes, csodálatosan vívott. Felhozta egy tusra a csapatot, majd sikerült fordítanom, Liza (Pusztai Liza – szerk.) pedig magabiztos vívással bebiztosította győzelmünket. Mikor felzárkóztunk, éreztem, megtörtük riválisunkat, mi pedig lendületbe jöttünk, nem tudtak minket megállítani és Kairó után másodjára is legyőztük a franciákat.
Márton Anna után léptél pástra, ám az első két találatot a francia lány szerezte…
Nem azzal törődtem, hogy ellenfelem kétszer egymás után eltalált, próbáltam a saját akcióimat minél jobban kivitelezni. Sikerül is fordítanom, utána Liza is és én is sikeresen zártuk asszóinkat. Megmondom őszintén, vasárnap a negyed, majd az elődöntőben még nem, de a döntőben már nagyon stabilan vívtam.
Az utolsó párharc előtt hat tusnyi volt az előnyötök. A pást mellett lehetett érezni, hogy megnyeritek a döntőt?
Vívásban soha nem lehet biztosra menni, nagy előnyt is könnyen el lehet bukni. Minden asszót úgy vívtunk, az utolsót is, mintha 44-44 lenne az állás. A pást mögött nem sokat tudunk tenni, csak szurkolunk, de Liza magabiztos vívással zárta le az utolsó párharcot. A 45. találatnál minden addig felgyülemlett feszültség felszabadult bennünk, önfeledten ünnepeltünk. Ezzel a sikerrel nem csak címünket védtük meg, hanem hatalmas lépést tettünk Párizs felé, de nem dőlhetünk hátra, egész évben keményen kell dolgoznunk, hogy kijussunk a 2024-es olimpiára.
Jöhet a pihenés?
Nagyon hosszú és fárasztó időszak van mögöttem, kell, hogy regenerálódjak, feltöltődjek. Most egy ideig leteszem a kardot, próbálok nem a vívásra gondolni. Az augusztus a pihenésről fog szólni, már elsején elutazunk a családommal nyaralni. Szeptemberben pedig ismét munkába állunk, kezdjük a felkészülést.
KZT
