Hogyan kerültetek a vívósport közelébe?

Serra Bendegúz: Teljesen véletlenszerűen kezdtünk el vívni, semmilyen családi indíttatás nem volt. Annak idején a család ismerőse, egy csepeli vívóedző fedezte fel, hogy viszonylag jó adottságaink vannak ehhez a sporthoz. Majd addig rágták a fülünket, míg átnyergeltünk a víváshoz. Addig ugyanis karatéztunk.

A debreceni vívósport meglehetősen gazdag és eredményes múltra tekint vissza. Mióta működik a klub jelenlegi formájában? Meséljetek kicsit a kezdetekről!

S.B.: A debreceni vívás szerencsés módon egyfajta folyamatosságot mutat. 1995-ben szűnt meg a Sportiskola vívó-szakosztálya, egyesületünk pedig abban az évben alakult meg, egyfajta civil szervezetként, magánkezdeményezésből. Ennek a klubnak vagyunk jelen pillanatban is a vívótermében. Azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, ennek megfelelően rengeteg minden változott, ami az egyesületben zajló sportolást, illetve annak lehetőségeit, körülményeit illeti. Kezdetben maroknyi sportszerető ember egy garázsban, vagy tornateremben gyűlt össze és gyakorolt, így a helyi vívósportot akkortájt sokkal inkább a lelkesedés tartotta életben, semmint az ideális környezet. Időközben azonban felnőtt egy olyan generáció, köztük velem, amely komolyabb szintre akarta emelni a debreceni vívást, és mindig többre vágyott. Ennek köszönhetően pedig lassan és fokozatosan megindult a fejlődés. Megfelelő szakismeret elsajátítása után meg is kaptuk a lehetőséget arra, hogy vezessük ezt a klubot, és mára odáig jutottunk, hogy a legeredményesebb és legrangosabb vidéki egyesületté sikerült előlépnünk.

Minek volt köszönhető az előrelépés?

S.B.: Ennek sok mérföldköve volt. Többek között ilyennek tekinthető a 2005-ös év, amikor a DHSE lehetőséget biztosított arra, hogy létesítményeiben folytassuk tovább a megkezdett munkát. Illetve természetesen nem szabad kihagynunk a 2009-es esztendőt sem, amikor sikerült a jelenlegi helyre költözni. Az azóta eltelt időszakban pedig több lépésben folyamatosan tudtuk fejleszteni a vívótermet, arra törekedtünk, hogy minél korszerűbb és kényelmesebb körülményeket teremtsünk a sportoláshoz. Emellett az előttünk álló időszakban is lesz egy nagyobb beruházásunk, egy újabb vívóterem-szárny kialakítása, amely jövő szeptemberben kerül majd átadásra.

vívás-Serra2 Békessy Béla Vívóklub, a legeredményesebb vidéki egyesületMindhárom fegyvernemben zajlik oktatás az egyesületben, melyik számít a legnépszerűbbnek?

S.B.: A legnépesebbnek a párbajtőrt mondanám, a népszerűség viszont mindig a divat függvényében alakul. Így vannak időszakok, amikor a tőr, vagy a kardvívás számít népszerűbbnek. Ez betudható mondjuk az olimpiai játékoknak, illetve világeseményeknek is, annak, hogy aktuálisan mit látnak, vagy követnek jobban figyelemmel az emberek. Mi azonban arra törekszünk, hogy ezeket a különbségeket kiegyenlítsük, így nem akarjuk előnyben részesíteni, kiemelni egyik fegyvernemet sem, melyek eredményessége sokkal inkább eseti, semmint arról szól, hogy egyik, vagy másik könnyebben, jobban elsajátítható. Hosszabb távon ezek a különbségek egyébként is kiegyenlítődnek.

Hogyan zajlik a klub népszerűsítése, vannak-e toborzók?

Serra György.: Szerencsére az ismeretségünk eljutott egy viszonylag jó szintre, így tavaly például egyáltalán nem toboroztunk. Ebben az évben sem tesszük, inkább tartunk egy nyílt napot, amely 10-ére, vasárnapra esik majd. De egyébként már most annyi érdeklődő telefonált, hogy feltétlenül erre sem lenne szükség. Ettől függetlenül megtartjuk, mert ez már egyfajta hagyománynak számít nálunk. A nyílt napot véradással is összekötjük, hiszen fontosnak tartjuk a társadalmi szerepvállalást, és azt, hogy mindezt a gyerekekben, az egyesületben edző és versenyző sportolókban is tudatosítsuk, avagy ne önző módon éljünk, hanem figyeljünk másokra, és segítsük őket. Filozófiánk részét képezi, hogy emberként is foglalkozzunk a sportolóinkkal, és neveljük őket.

Hányan sportolnak jelenleg az egyesületben, akár versenyzői szinten, akár kedvtelésből, szabadidős tevékenységként?

S.GY.: Az elmúlt évben mintegy 200-an jártak edzeni a termünkbe. De ezen felül több városban – így például Hajdúhadházon, Nyíradonyban, Derecskén, vagy Újfehértón – és több iskolában – köztük testnevelés óra keretében a Debreceni Egyetemen is – oktatunk. Ez összesen 1000 embert jelent.

Milyen korosztályokban zajlik a munka, hány edző foglalkozik a sportolókkal?

S.B.: 15 edzővel dolgozunk, és 4 éves kortól egészen 70 éves korig zajlanak itt az edzések, foglalkozások. Természetesen van haladó, vívósuli, illetve előkészítő csoport is, így mindenki a tudásának megfelelően gyakorolhat, bár a legfiatalabbak körében nagy tudásbeli különbségekről még értelemszerűen nem beszélhetünk. Így van korosztály szerinti csoportosítás is. Az edzések számát és intenzitását pedig az határozza meg, hogy ki melyik csoporthoz tartozik, illetve mennyi idős. A legkisebbek hetente kétszer egy órát, a legprofibbak pedig napi 4-5 órákat gyakorolnak.

S.Gy.: Egyébként fontos megjegyeznem, hogy a vívásra (a teniszhez hasonlóan) rendre rásütik, hogy féloldalas, éppen ezért egészségtelen, már ami a magas szinten való gyakorlást illeti. Így hangsúlyt fektetünk arra, hogy ezt megoldjuk, és ne legyen probléma. A Debreceni Egyetemmel közösen kidolgoztunk egy gerinctorna és gyógytorna-programot. Megelőzési célból a fokozott terhelésben részesülő versenyzőink programjába bele van építve a gerinc-illetve gyógytorna is.

vívás-Serra3 Békessy Béla Vívóklub, a legeredményesebb vidéki egyesületMilyen adottságok szükségesek egyébként a víváshoz?

S.B.: A MOB-nak elkészült a hosszútávú sportoló-fejlesztési programja, ez pedig összhangban van a mi sportolásról, oktatásról alkotott elképzeléseinkkel. Magyarán, hogy hat éves kortól kezdődően elsősorban általános képzés és képességfejlesztés zajlik. Ebben az időszakban, nagyjából 10-12 éves korig az a legfontosabb, hogy valamennyi sportoló gyermekkel minél több mozgásformát ismertessünk meg. Ezt követően kezdődik meg a szakosodás, vagy csapatsportágakban például az egyes posztokra történő beillesztés. Az alsóbb korcsoportokban mi is ezen felfogás mentén foglalkozunk a gyerekekkel, a szakosítás pedig 12 éves kortól kezdődően történik. Ebben a képességfejlesztő időszakban dől el az is, hogy melyik fegyvernem lesz optimális az adott sportolónak, persze, az az elsődleges, hogy az illető melyiket szeretné elsajátítani. Ilyen értelemben nincs kötöttség, biztosítani kell az egyes fegyvernemek közötti átjárhatóságot, ami a gyerekek testkultúrájának színesítése miatt különösen fontos. Visszatérve a kérdéshez, természetesen sok múlik a testi adottságokon, ám mivel a vívás egy rendkívül összetett sportág, rengeteg tényező együtthatója adja meg, mennyire lesz jó egy sportoló, és nem kizárólag a genetika számít perdöntőnek.

S.Gy.: Fontos továbbá az intelligencia, és arra büszkék is vagyunk, hogy az itt sportoló gyerekek közül szinte majdnem mindenki kitűnő tanuló. De említhetném Mihály Katát, aki felnőtt-válogatott kerettag, a nyáron Európa-bajnokságon, világbajnokságon és Universiadén vett részt, jelenleg pedig PhD-zik.

A klubban kerekesszékes-vívás is zajlik…

S.Gy.: Igen, a terem akadálymentesítése óta a kerekesszékes-vívás is igen nagy lendületet kapott, egyre többen járnak hozzánk a klubba.

Fontosnak tartjátok, hogy neveljétek, szellemileg építsétek a gyerekeket. A kerekesszékes-vívók jelenléte a klubban mennyiben járul ehhez hozzá?

S.Gy.: A sportolóinknak ez teljesen mindennapos és megszokott dolog, hiszen adott esetben együtt is vívnak velük. A kommunikáció és a hozzájuk való viszony is abszolút hétköznapi, egyenrangú partnerekként kezelik őket. Ez pedig fontos, hiszen a fogyatékkal élők így könnyebben feloldódhatnak és megszabadulhatnak gátlásaiktól.

Melyek voltak a közelmúlt legjobb eredményei? Vannak-e kiemelkedő tehetségei klubnak?

S.B.: Mindenképp említésre méltó, hogy Mihály Kata kvalifikálta magát a világbajnokságra és az Európa-bajnokságra is, ezzel megszerezte Debrecen első felnőtt-válogatottságát. Az olimpiai bajnok Szász Emese után ő volt a második legjobb magyar a válogatás során. Különösen nagy szó, hogy mindezt Debrecenből érte el, hiszen a honi vívósport rendkívül főváros-specifikusnak mondható. Kata mellett több nagyon tehetséges vívónk van valamennyi korosztályban. Az a legfontosabb célunk, hogy ők felnőttként is versenyszerűen sportoljanak, ne hagyják abba, vagy morzsolódjanak le. A Magyar Vívószövetség beindítja a Magyar Kupa-sorozatot, mely csapatversenyeket tartalmaz, ez pedig jó lehetőséget teremt arra, hogy az év során klubunk és a debreceni vívósport több ízben is megmutassa erejét és erényeit.

Milyen az együttműködés a szövetséggel és más honi klubokkal?

S.B.: Elmondhatom, hogy nagyon jó viszonyt ápolunk a magyar vívás valamennyi képviselőjével. György a Magyar Vívószövetség elnökségének tagja, én pedig a szövetség szakmai testületében vagyok jelen. Éppen ezért mi személyenként is felelősséget kell vállaljunk az egész magyar vívósportért. Jómagam egyébként segédkeztem a magyar párbajtőr-csapat olimpiai felkészítésében is.

Jó a kapcsolatunk más egyesületekkel is, látjuk erényeiket és problémáikat egyaránt. Szakmai együttműködéseink vannak a legkomolyabb magyar mesterekkel, edzőink folyamatosan továbbképzéseken vesznek részt. Ezek a mesterek képesek átadni azt a különleges magyar iskolát, amit csak néhányan ismernek az országban, éppen ezért fontos, hogy tanuljunk tőlük.

Említetted, hogy segédkeztél a magyar párbajtőr-csapat olimpiai felkészítésében…

S.B.: Igen, többrétű volt a szerepvállalásom, legfőbb feladatom egy videós elemzés volt (ennek hasznosságát Imre Géza is kiemelte egy nyilatkozatában, a szerk.), mellyel az ellenfeleket térképeztük fel, más sportágakban már megszokott módon. A technikának egyébként is különösen fontos szerepe van a sportban, így a vívásban is. Itt a teremben is használunk olyan teljesítmény-monitorozó rendszereket, melyekkel precízebb képet tudunk kapni a sportolóink állapotáról. Ezeket az információkat ugyanakkor tudni kell értelmezni és megfelelően felhasználni.

Mik most a klub legfontosabb céljai?

S.B.: Lefektettünk egy sportágfejlesztési stratégiát. Ennek mentén haladunk lépésről-lépésre. Időnként ugyan szükség van némi finomhangolásra, vagy változtatásra az aktuális helyzetnek megfelelően, de a végcél az, hogy Debrecenben és környékén évente tízezer gyermek ismerkedjen meg a sportággal. Az elért versenyeredmények mindig egyénfüggők, mi sokkal inkább szervezetben gondolkodunk, így tudunk fejlődni.

Mire a vagytok a legbüszkébbek a klubbal kapcsolatban?

S.B.: Akár mondhatnám a versenyeredményeinket is, de engem sokkal nagyobb örömmel tölt el, amikor mondjuk az egyik nálunk sportoló nyolcadik osztályos gyerek boldogan osztja meg velem, hogy középfokú nyelvvizsgát szerzett angolból. Ha át tudjuk adni azt az értékrendet, amit képviselünk, és látjuk őket felnőni, én akkor vagyok igazán büszke és elégedett.

S.Gy.: Mindenképp jó az is, hogy sok vidéki klubbal ellentétben mi felismertük, hogy a régi rendszer – melyben az edző egy személyben volt a fegyvermester, a menedzser, a pszichológus – elmúlt. Fontos megértenünk, hogy csapat nélkül nem megy, ezért meg kell tanulni csapatban gondolkodni és dolgozni. Mi is ebben a szemléletben tesszük a dolgunkat nap, mint nap, csak ez vezethet a sikerhez.

 

Serra Bendegúznak és Györgynek, valamint Békessy Béla Vívóklub valamennyi sportolójának további sok sikert kíván a Debreceni Sportélet!

 

T.S.