Nem kis meglepetés érte a nyáron Bende Tibort, akit a Sportiskola U17-es csapatának irányítására kértek fel. A korábban már több Hajdú-Bihar megyei alakulatot sikerre vezető szakember nem sokáig hezitált, remélte, hogy a DSI kispadján is helytáll majd. Bár a fiatalok kemény munkának néztek elébe, az edzések rendre jó hangulatban teltek, ezáltal a felkészülés is kellemesebb volt.
„Mivel a felkészülés kezdetekor még nem ismertem a játékosokat, a kollégáim idejüket nem sajnálva osztották meg velem a tapasztalataikat. Ez rendkívül sokat segített, az elmondásaik alapján kezdett kialakulni bennem, hogy milyen játékrendszer illene a csapathoz. Ugyan a nyár folyamán több meghatározó futballista is eligazolt, így is bőven tudtunk miből merítkezni. A DSI fő irányelve a nevelés, amellyel teljes mértékben tudok azonosulni, játékosaimnak a futballpályán kívül is szeretnék példát mutatni. A legnagyobb célom, hogy olyan dolgokat tanítsak nekik, amit az életben kamatoztatni tudnak, a tréningeken pedig sok olyan hasznos játékelemet gyakoroltattam a srácokkal, amit minden esetben alkalmazni tudnak. Összességében egy erős csapatot kovácsoltunk össze, a reális célkitűzésünk az volt, hogy a bajnokság végén az első hatban végezzünk. Azt tudtuk előre, hogy a Tarpa, a Kisvárda, és esetleg a Balmazújváros ellen nehéz meccseink lesznek, de úgy éreztem, mindenkit megszorongathatunk” – mesélt a kezdetekről Bende Tibor.
A Sportiskola U17-es korosztálya a regionális bajnokság kezdetére tehát teljesen felkészült, ám az első mérkőzésen a Csenger meglepte a csapatot és elvitte a három pontot Debrecenből. A sárga-kékek aztán megtáltosodtak, a Mátészalka és a Sényő ellen is szép játékkal győztek, de a városi rivális DEAC kifogott rajtuk. Utána az Oros elleni, nagyarányú győzelem következett, majd a nyíregyházi Filo ellen egy pontot szereztek, azonban a jó erőkből álló Tarpával, valamint a szintén ügyes futballistákból felálló Kisvárdával és Balmazújvárossal már nem bírtak. Kerek Balázs együttese a sereghajtó Karcag ellen meggyőző teljesítménnyel, nyolcgólos sikerrel zárta az őszt, ezzel biztossá vált, hogy a debreceni ifjak a pontvadászat 6. helyéről várhatják a tavaszi folytatást.
„A tabellán elfoglalt pozíciónk reális. Azért van némi hiányérzetem, szerezhettünk volna még néhány egységet, de a csapat dolgát rendesen megnehezítette, hogy szinte mindig egy mezőnyjátékosunk állt a kapuban” – folytatta gondolatmenetét az U17-esek edzője. „A Csenger és a Balmazújváros elleni mérkőzésünk negatívan lóg ki a sorból, a srácok túlságosan bizonyítani akartak, amitől görcsösek lettek, mentálisan leblokkoltak, így a kapu előtt sem tudtunk hatékonyak lenni. Ezen kívül a két legnagyobb arányú vereségünkből pozitív dolgot is tudnék kiemelni, hisz a Tarpával és a Balmazújvárossal szemben becsülettel helytálltunk. A két kiemelkedő csapat ellen magasabb iramú mérkőzést játszottunk, viszont a srácok míg bírták erővel, helyzeteket is kialakítottak, és foggal-körömmel küzdöttek, amely becsülendő. A csapat a képességbeli különbséggel tisztában volt, de tudatos támadásokat építettek, elszántan játszottak, így a vereség ellenére büszke voltam a srácokra. A DEAC elleni meccsen azt sajnálom igazából, hogy a fiúk nem hitték el, hogy a pályán nekünk is lehet keresnivalónk, és az első félidőben önmagunk árnyékai voltunk, de a fordulás után benne volt a meccsben, hogy akár egyenlíteni is tudunk. Örömteli, hogy a papíron gyengébb ellenfelek ellen tudtunk dominálni, volt a srácokban tűz és akarat, és nem úgy álltak hozzá a meccshez, hogy simán behúzzák a győzelmet. Kiemelendő még, hogy a Sényő és a Mátészalka ellen is volt tartása a csapatnak, mentálisan és fizikálisan is helyén voltak, és akár egy bekapott gól után sem rogytak meg. Az ősz folyamán egyébként rengeteg betegünk és sérültünk volt, olykor U16-os játékosokkal egészültünk ki, Szabó Imrének ezúttal is köszönöm, hogy a fiatalok a rendelkezésemre állhattak. Egyébként minden játékosom kiemelendő valamilyen személyiségjegye miatt, amit leginkább akkor mutattak meg, ha az adott szituáció megkövetelte azt. Mindig más lépett elő az árnyékból, ösztönözték a többieket, s igazi csapatként működtek.”
Bende Tibor azt is elmondta, hogy aki a bajnokság előtt mentálisan, vagy fizikálisan le volt maradva, utolérte önmagát. A szakember úgy érzi, hogy a fiatal sportiskolások az edzésen és a mérkőzéseken is a lehető legjobb teljesítményt nyújtották.
„Nem feltétlenül számítottam arra, hogy ennyire zökkenőmentes lesz a munka. Óriási fejlődésen ment át a csapat, mindenki megmutatta az erősségét. Nyilván voltak hullámvölgyek, de egy közösségen belül ez mindig előfordul, de tartós problémáink sohasem voltak. Nagyon szeretek velük dolgozni, látszik, hogy a srácok a pályán kívül is szeretik egymást és gyakran együtt szórakoznak. A folytatásban nem állunk le, már tart a futsalbajnokság, ott is szeretnénk helytállni. A tavaszi fordulókra a hibáinkat kijavítani, hogy akár egy-két bravúrt is el tudjunk érni. Az első három csapat ellen nagyon nehéz lesz, de ellenük hazai pályán játszunk, így bármi előfordulhat. Céljaink nem változtak, bízom benne, hogy a folytatásban még sikeresebbek leszünk. A csapat jó úton jár, a szülőktől is pozitív visszajelzéseket kapnak. Az út vége még messze van, de mindent megteszünk azért, hogy szereplésünk még fényesebb legyen.” – zárta mondandóját az U17-es csapatot méltató Bende Tibor.
T.H.
