Fotó: dvsc.hu
Valljuk meg, a 2021-es év bírójának választott spori pénteken este igencsak indiszponált volt. Nem a visszavont büntető miatt. Úgy, egyáltalán. Osztogatta a sárga lapokat, mint szalonspicces kaszinós a black jackben. Kicsit lejtett a nagyerdei pályája az örömfalu irányába. Kínosan vigyázott a tisztaságra, de csak még jobban összemocskolta magát. Bár tegyük hozzá, igazán nem rajta múlott a Loki veresége.
Egyet, rögtön elöljáróban: a debreceni futballisták akarásával, hozzá állásával, a játékban nyújtott teljesítményükkel semmi baj nem volt. Érezte ezt a publikum is, akik ismét négyezerhez közelítően ültek a lelátókon. Megkockáztatom, Felcsúton, egész szezonban, összesen nincsenek ennyien. Ez nem hatpontos, de bronz rangadó volt. A három pont fontos volt mind a két gárda számára. A vendégek meg is tettek ezirányba mindent, ami a durvaságot illeti. Élen járt benne Komáromi, Favorov, Brandon, meg a többiek. A sárga kártyák mégis több esetben a hazaiaknak lettek felmutatva. Ki érti ezt? Talán Lőrinc. Most ne tessenek félreérteni. Lőrinc barát – már akinek – Shakespeare Rómeó és Júliájában mondja: ” a szavakat könnyen elfeledjük, a szívünket mardosó emlékeket az idő kíméletlenül száműzi emlékeinkből, a végén nem marad semmi.”
És nekünk tényleg üres lett a kosár. A szavakat meg tényleg jó lenne feledni. Legalábbis a B közepét. Bár az vesse rám az első követ, aki nem nekem, meg nekik ad igazat. Szólt a verdikt, kétségbe vonták a srácok a Fejér vármegyei település összes lakójának nemi identitását. És valahol megértem őket. Azt csak nem skandálhatják ebben az apa férfi, az anya nő demokráciában, hogy lmbtq. Nem jön ki a szótagszám! Amikor az MLSZ Fegyelmi Bizottsága majd megszavazza a büntetést, jó lenne, ha erre is gondolna. A szurkolók irodalmi igényességére vall, hogy sokszor változtatták a verslábakat. Spondeusokból és daktilusokból építettek fel hexametert.
És ez minden bizonnyal százezreket jelenthet majd. Mínuszban. Ilyen felhangokkal nézte a játékvezető az óráját a kilencvenötödik percben, szájában a síppal, amikor az iráni Zahedi szertefoszlatta a DVSC reményeket. Most savanyú a szőlő, de higgye el mindenki lesz még édesebb. Ez a Loki más, mint a többiek. Ezt illik, és kell is szeretni. Kicsit bele éltük magunkat a dobogó világába, de akkor sem dől össze a világ, ha most nem jön össze. Kecskemét, Felcsút, Kisvárda és Paks valamivel előrébb tart. Azért az nem lenne hátrány, ha a magyar bajnokságban, magyar együttesek képviselnék a nemzetközi porondon nyáron a honi focit. Az ide látogató külföldiek pedig használják a szállodákat, egyenek a felcsúti pékségek kenyeréből, golfozzanak a Tisza-partján Kisvárdán. Mi pedig készülünk a következő bajnoki meccsre, meg a hamarosan kezdődő színházi olimpiára. Ahol Katona József Bánk bánjában Tiborc – többek között – így panaszkodik: ” És aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített”.
W.Gy.
