Fotó: dvsc.hu
Kik ezek? Mégis kik? Mire valók? Mint a hókifli a sötét éjszakába, a színt megadják, a játék sava-borsát – vagy ha úgy tetszik –, a sütemény legjavát mégsem. Hogyan tovább Loki? Mi lesz veled Loki? Kérdezhetném így is! A debreceni érzelműekben joggal merülnek fel ezek a kérdések. Mit tehetnénk, mi szurkolók? Mi lenne a legjobb megoldás? De tényleg, nekünk kell erre találni megoldást? Ha van, aki erre találhat megoldást, miért nem talál?
Pár nap van, és jön az egyik legnagyobb rivális, bár úgy tűnik ennek a DVSC-nek a legkisebb csapat is a legnagyobb riválisa. Jól van ez így? Lehetne másként? Számos kérdés merülhet még fel bennünk, de kinek tudjuk feltenni? Fel lehet tenni egyáltalán valakinek? A válaszokat nem biztos, hogy keresni, kutatni kell, megoldást kell találni, nem holnap, nem csütörtökön, még ma. Sőt nem még ma, most azon nyomban.
Teljesen mindegy, hogy ki igazolt kit, vagy ki nem igazolt kit, valami nem működik. Egy ilyen múltú klubnál ez elfogadhatatlan, amennyiben nincs erre megoldás pillanatokon belül, hónapokon belül sem lesz olyan együttes, amelyre olyan büszkén tekinthet az egész Loki-tábor, mint évekkel ezelőtt. Ez pedig nem egy, nem két gondolatot, kérdést szül, hanem alapjaiban változtatja meg azt a gondolkodást, amelyre eddig szparista, fradista, Újpest-szurkoló feltekinthetett. Nem nagy szavakat kell, nem nagy tetteket kell keresni, cselekedni kell, méghozzá azonnal, sürgősen!
Köszi mindent Janeiro, ennyi volt! Nekünk jobban ízlik a torta a dobostól, a galuska a somlóitól, a Jancsi a Rigótól, legalább a miénk!
P.I.
