A jók között a legjobb. Nincs irigylésre méltó helyzetben a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola szakmai bizottsága, amikor évről évre döntenie kell arról, hogy az egyes szakosztályok sportolói közül kik legyenek a díjazottak. Idén Csernyánszki Balázsra esett a választás a tollaslabdázók közül, pedig annak idején korántsem volt egyértelmű, hogy a debreceni tehetség ezt a sportágat választja.
„Szertornáztam, fociztam, atletizáltam és röplabdáztam is – sorolta nacionáléját Csernyánszki, aki valódi sportos családból származik, testvére, Liliána a DVSC kiváló kézilabdázója. – Másodikos koromban, a KISTK-ban ismerkedtem meg a tollaslabdával, korábban főként csapatsportágakat próbáltam ki, de végül egy egyéniben találtam meg a számításaimat. Tetszett, hogy itt csak saját magamért tartozom felelősséggel, mégis közösségi élményt nyújtanak az edzések, a klubtársaimra már a barátaimként tekintek. A tollaslabda rendkívül összetett sportág, fejleszti az állóképességet, segíti a mozgáskoordinációt, s bár nagyrészt lábra dolgozunk, de természetesen a kézügyesség is elengedhetetlen. Sosem tartottam magam különleges tehetségnek, ám amikor az U13-as országos bajnokságon felállhattam a dobogóra, az edzőim azt mondták, szép jövőt jósolnak nekem. Tavaly, U15-ös korosztályban Tóth-Kuthy Kingával sikerült megnyernünk az ob-t vegyes párosban, amit az eddigi legnagyobb sikeremnek tartok. Jó érzés, hogy most már ismernek az ellenfelek és én is ismerem őket, régebben ugyanis még nem tudtam, kitől mekkora ellenállásra számítsak.”
Csernyánszki Balázs erősségei és fejlesztendő területei mellett céljairól is beszélt, s talán nem meglepő, hogy a legtöbb sportolóhoz hasonlóan számára is az olimpia jelentené pályafutása megkoronázását.
„Az egyik legfőbb erősségem, hogy később kezdek fáradni, mint a legtöbb ellenfelem, ugyanakkor egyelőre viszonylag kevés ütésfajtát sajátítottam el, s az eddig begyakoroltak pontosságán is szeretnék fejleszteni a jövőben. Szeretnék minél több hazai és nemzetközi megmérettetésen dobogóra állni a jövőben, egyesben és párosban egyaránt. A tokiói játékokat figyelve megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha egyszer én is kvalifikálhatnám magam egy olimpiára, de ez még inkább álom, mintsem reális célkitűzés. Egyelőre a legfontosabb, hogy folyamatosan fejlődjek, annak pedig külön örülök, hogy a Debreceni Tollaslabda Clubnál egy rendkívül inspiráló közegben tehetem meg ezt. Összetartó a társaság, nagyon szeretünk edzésre járni, élvezzük, amit csinálunk.”
P.G.
