Hogy telt a vasárnap éjszakád?
Sokat nem aludtam. A verseny után elmentünk a lányokkal egy állófogadásra, bár mi edzők nem voltunk hivatalosak az eseményre, de megoldottuk, hogy ott lehessünk. Valamikor hajnalban kerültünk ágyba, de korán kellett kelni, ugyanis a reptéren volt jelenésünk, indult a gépünk.
Aludva rá egyet, miképp élted meg a döntőt?
A hullámvasúthoz hasonlítanám. Teljesen ellentéte volt az egy évvel ezelőtti döntőnek. Kairóban az első hét asszóban a lányok leiskolázták a franciákat, most pedig négy párharc után hátrányba kerültünk. De jött Panka (Márton Anna – szerk.) aki kiváló vívással felhozta a csapatot, majd Sugi fordított, akkor megtörtük a franciák lendületét, mi pedig elkaptuk a fonalat.
A negyedik összecsapás után 25-18 volt az állás. Nem ide…
Sok olyan találatot kaptunk, amit mi úgy mondunk, „brahi tus”, az akciót megcsináltuk, viszont a francia adott találatot. A lányok viszont egy pillanatig sem pánikoltak, hátrányban is úgy vívtak, mintha mi vezetnénk. Mikor pedig Panka és Sugi is elkezdték adni a tusokat, egyértelmű volt számomra, hogy ezen a napon nem tudnak megverni bennünket.
Tanítványod végig magabiztosan vívott a döntőben…
Már az elődöntőben is volt két bravúrja, majd jött egy kis megingás, de hozta azt az öt találatot, ami kellett. A fináléban, a fordítás előtt is kiválóan vívott, két asszót megnyert, egyet pedig döntetlenre hozott. Hatalmas dolognak tartom, hogy a csapat húzóemberévé tudott válni. Nagyon jó érzéssel töltött el, meg is hatódtam, mikor az öröm pillanataiban annyit mondott: „te vagy a világ legjobb edzője”. Megmondom őszintén, a tavalyi aranyérmet nem, az ideit viszont megkönnyeztem, elmorzsoltam egy-két könnycseppet.
Nyugodtan kijelenthetjük, ez a fiatal csapat berúgta a felnőtt mezőny ajtaját…
Azt a bizonyos ajtót már egy évvel ezelőtt berúgtuk, amit sokan egy kifutott eredménynek tituláltak. A lányok viszont bizonyítottak és megőrizték koronájukat. Vívásban a címvédés szinte a lehetetlen kategóriába tartozik, erre nem sok válogatott volt képes. Talán 20 évvel ezelőtt párbajtőrben volt erre példa. Csapatunk viszont képes volt erre a bravúrra.
A vb előtt úgy fogalmaztál, Milánóban a csapat a legfontosabb.
Igen, hiszen ha sikerül csapatban kvalifikálnunk magunkat az olimpiára, akkor hárman is pástra léphetnek a 2024-es ötkarikás játékokon. Már a saját kezünkben van a sorsunk, nagyon nagyot kell hibáznunk, hogy ne jussunk ki Párizsba. Ez a csapat magas színvonalon teljesít, úgy vélem, nem kell a lányokat félteni. Bízom abban, az olimpián, mely egyben világbajnokság is lesz, ismét ott leszünk a csúcson.
KZT
