Fotó: Kovács Péter/DLA
A Garamvölgyi fiúk az előző fordulóban kétgólos hátrányukat nem csak ledolgozták a Ferencváros ellen, hanem fordítottak és megnyerték a mérkőzést. Ezzel a komoly skalppal felvértezve várhatták a következő megmérettetést akadémistáink, akik szombaton a négy ponttal utolsó helyen álló Fehérvárt fogadták. Biztos három pont, mondhattuk volna, de ezek a meccsek időnként a legnehezebbek, főleg, hogy a Fejér megyeiknek nem volt mit veszíteniük, számukra nem volt különös tétje a találkozónak. Akadémistáinknak viszont be kellett gyűjteni az egységeket, hogy minél jobb pozícióból várhassák a tavaszi szezont.
Agresszívan kezdték a mérkőzést akadémistáink, feltolták a védekezésüket, már saját térfelén letámadták a fehérváriakat, amely gárdát védekezésre kényszerítették. Türelmesen szövögették támadásaikat a piros-fehérek, szépen járt lábról-lábra a labda, de az utolsó passzok sokszor pontatlanra sikerültek, így komolyabb helyzetet nem lehetett feljegyezni az első 10 percben. A vendégek beszorultak a kapujuk elé, elvétve tudták csak átlépni a felezővonalat, mégis, a semmiből megszerezték a vezetést a 15. percben: egy jobboldali támadás végén, az ötös magasságából beadással próbálkozott a Vidi játékosa, de lecsúszott a lábáról a labda, mely megtréfálva Csapót, átszállt a kapus fölött és a hálóban kötött ki (0:1). A bekapott gól nem okozott zavart a debreceniek játékában, továbbra is higgadtan, fölényben futballoztak, az történt a pályán, amit akadémistáink akartak. Az utolsó passzok viszont nem sikerültek, így félóra játékot követően sem került veszélybe a vendégek kapuja. A 34. percben ismét a fehérvár került helyzetbe egy kontra végén, de a tizenhatos sarkáról leadott, hosszúba tartó lövés elkerülte Csapó kapuját. A 37. percben nagyot kellett nyújtózkodnia a vendégek hálóőrének, de a léc alá tartó labdát sikerült hárítania. A 41. percben ismét akadt dolga a vendégkapusnak, miután Karakas vállalkozott lövésre, de a középre tartó labda nem állította megoldhatatlan feladat elé a fiatal cerberust. Az utolsó percekben teljesen beszorult a Fehérvár saját tizenhatosa elé, de a várva várt egyenlítő találat csak nem akart megszületni, így egygólos vendégvezetéssel ért véget a félidő.
A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, a debreceniek támadta, a vendégek védekeztek. A 48. percben közel jártak az egyenlítéshez akadémistáink, de Horváth-Gaudi fejese a felsőlécről kifelé pattant. Az 53. minutumban viszont sikerült egalizálni: Doktor vezette keresztbe a labdát a tizenhatosnál, majd kilőtte a jobb alsó sarkot (1:1). Állandósult a debreceni nyomás, egyre több dolga akadt a vendégek kapusának, akinek újabb jobb alsóba tartó löketet kellett hatástalanítania az 58. percben. Az történt a pályán, amit a hazaiak akartak, a Fehérvár jobbára a védekezéssel volt elfoglalva, időnként kontrákkal kísérleteztek, de ezen próbálkozások elhaltak debreceni térfél közepén. A 69. percben fordíthattak volna a piros-fehérek, de Horváth-Gaudi az ötösről a kapu mellé lőtt. A 80. minutumban Kosztyák eresztett el 17 méterről egy erős löketet, melyet csak öklözni tudott a fehérvári portás. Nem sokra rá ismét a debreceni 4-es próbálkozott, a lövés ezúttal elkerülte a kaput. A 87. percben Karakas 14 méteres szabadrúgását tolta vetődve oldalra a vendégek hálóőre. A 90. percben megszületett a győzelmet jelentő találat: a csereként pályára lépő Szabó Miklós beadása után kavarodás alakult ki a fehérvári kapu előtt, Batai lecsapott a lecsorgó labdára és nagy erővel bombázott a hálóba (2:1). A maradék pár percben már nem történt említésre méltó esemény, akadémistáink végig fölényben játszva, teljesen megérdemelten nyerték meg a mérkőzést.
Szép volt srácok!
DVSC-DLA – Fehércár FC: 2:1 (0:1)
DVSC-DLA: Csapó, Mikuljuk (Takács 68’), Kosztyák (Szabó M. 88’), Vaskó, Kokovai, Karakas, Horváth-Gaudi (Arany 88’), Batai, Doktor, Szakács (Bökönyi 81’), Harsányi
Vezetőedző: Garamvölgyi Péter
Gólszerzők: Doktor 54’, Batai 90’
Garamvölgyi Péter: A mérkőzés egészét nézve véleményem szerint a játék minden elemében felülmúltuk a Fehérvárt, végig fölényben futballoztunk, rákényszerítettük akaratunkat ellenfelünkre. Ennek ellenére, az első félidő elején a semmiből kaptunk egy gólt. Ez már többször előfordult velünk a bajnokság során, de a csapat mentális erejét mutatja, hogy hittünk a győzelemben. Nem zökkentünk ki a ritmusból, higgadtak tudtunk maradni és sikerült fordítanunk. Ismét az utolsó percekben sikerült a magunk javára eldönteni a mérkőzést, ez mutatja, van tartása a csapatnak, fizikálisan is rendben van a társaság. Könnyebbé is tehettük volna a dolgunkat, ha a végjátékokban pontosabbak vagyunk, élesebbek vagyunk a kapu előtti szituációkban, melyre szünetben felhívtam a játékosok figyelmét. Minden dicséretet megérdemelnek a srácok, egy pillanatra sem adták fel, mint a Ferencváros ellen, most is az utolsó percben sikerült megnyernünk a mérkőzést. Gratulálok a csapatnak!
KZT
