A két éve induló Sporttudományi Koordinációs Intézet révén az egyetemi sportközeg egy új lendületet kapott. Mekkora felelőssége és szerepe van abban, hogy a megfelelő működés biztosított legyen?
Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez a munka nem rólam szól. Én csak örülök annak, ha a kitűzött célok megvalósításához hozzá tudok járulni, mindemellett pedig a meglévő célok folyamatos bővítésével tudunk alkotni valamit. Akár országos szinten is. A magyar sport jelen pillanatban kivételes helyzetben van, ennek révén pedig a sporttudományi felsőoktatás is, éppen ezért nekünk az a feladatunk, hogy éljünk ezekkel a lehetőségekkel. Hatalmas mennyiségű anyagi forrás, akarat és szándék irányul arra, hogy jobbá tegyük a magyar sportot, és egyre nagyobb dolgokat alkossunk, akár a szabadidősport, akár az élsport területén. Engem mindenekelőtt ez vonzott Debrecenbe. Itt adott a szándék, egy csodálatos várossal és sportélettel, valamint kivételes egyetemi felsővezetői- és hallgatói önkormányzati támogatással, tehát minden megvan ahhoz, hogy előremutató és komoly munkát tudjunk végezni.
Mi a legfontosabb feladata az Intézetnek?
Mint arra a név is utal, széles körben igyekszünk koordinálni az egyetemi szintű sportot. Egyedülálló kutatási programjaink vannak. Szolgáltatásban is igyekszünk különleges lehetőségeket kínálni. A napokban például nemzetközi EHF-konferencia zajlott.
A Debreceni Egyetemnek van egy meghatározott sportkoncepciója, ahogy a városnak és a régiónak is. Ez a három pedig tökéletesen illeszkedik egymáshoz. Jelenleg van 3-4 nemzetközi szintű kutatói pályázatban való részvételünk életminőséggel, teljesítménydiagnosztikával kapcsolatban. Ami pedig egyfajta elismerése a munkánknak, hogy a koncepciónkat más magyar egyetemek elkérték, így például az ELTE, a Pécsi Tudományegyetem, vagy a Szegedi Tudományegyetem. Továbbá országos szintű döntéshozók is egyre nyitottabbak és kíváncsibbak arra, hogy mi történik a Debreceni Egyetemen.
Hányan dolgoznak itt?
Ha csak a szűk kört nézzük, nagyjából harmincan vagyunk oktatók, kutatók, sportági referensek, illetve az adminisztratív személyzet. Ha viszont lazább kapcsolódási pontokat is figyelembe veszünk, akkor ez a létszám a 200 főt is eléri, hiszen rendkívül sokrétű és szerteágazó a munkánk. Az oktatói kör nem fog változni. A meglévő váz szakmai tartalommal való feltöltése az elsődleges, és fontos, hogy ne vállaljuk túl magunkat. Inkább érjünk el kevesebbet, de jobb minőségben.
Hogyan tudná rendszerezni az eddig eltelt időszak tapasztalatait?
Új irányokat és tartalmakat jelenítünk meg a sportszakos képzés terén, ezzel pedig próbálunk az egész ország számára jó gyakorlatokkal és javaslatokkal élni. Rendkívül innovatív és izgalmas a debreceni sportközeg, melynek egyik legfontosabb pillére, hogy mindenki egy irányba húz. A városvezetés, a Sportcentrum, a Debreceni Egyetem, és a klubok mind-mind képesek és hajlandók is az együttműködésre. Ami országos viszonylatban sajnos ritkaságszámba megy. Mindemellett nagyon fontos, hogy minden egyetemi karral hatékonyan tudunk kommunikálni és dolgozni. Ha épp genomikával, vagy táplálkozástudománnyal akarunk foglalkozni, mind csak egy telefonba kerül, ilyen értelemben nyitott fülekre találunk. Ennek is köszönhető, hogy képzési portfólió terén egyetemünk a Testnevelési Egyetemmel karöltve egyedülállónak mondható. Bár mindenhol értékes munka zajlik, az túlzás nélkül kijelenthető, hogy a legnagyobb lendület itt, valamint a TF-en tapasztalható. Ez pedig azért fontos, mert rengeteg minden kapcsolódik a fizikai aktivitáshoz, testedzéshez.
Mindent egybevetve, mondhatom azt, hogy gyorsvonat sebességével haladunk, de ügyelnünk kell arra, hogy maradjunk a sínen, és – mint az előbb is említettem – a fő, hogy a rendelkezésünkre álló rendkívül jó alapot szakmai tartalommal tudjuk megtölteni.
Említette a karokkal való együttműködés fontosságát, és a képzési paletta sokrétűségét. Milyen szakok indultak, vagy fognak indulni a jövőben?
Sportszervezés, rekreációszervezés, mely most lett akkreditálva, és jövőre indul. Van sportközgazdász-mesterszakunk, sportjogi szakokleveles képzésünk. Jelenleg kidolgozás alatt van a sportmérnök mesterképzés, mely például sehol nincs az országban. Van testnevelőtanár szakunk tíz szakpárban. Egészségtudományhoz tartozó képzési terület, de abszolút rokon velünk a gyógytornász alapszak, és komplex rehabilitáció mesterszak, ezen belül van sportrehabilitáció szakirány, ahogy sportanalitikus szakirányú továbbképzésünk is, melynek kereteiben sportdiagnosztikai szakembereket képzünk. Erről szintén elmondható, hogy sehol máshol nincs az országban. Továbbá fontosnak tartom megemlíteni a táplálkozástudományi mesterszakot, hiszen a sporttáplálkozás szintén egy lényeges terület, ezzel szemben sajnos ez egy fehér folt az egész magyar sportéletben.
A Debreceni Egyetem sportsikereit több sportklub is megirigyelhetné.
Való igaz, ha az élsportot nézzük, az egyetemi klubunknak több elsőosztályú szakosztálya van, mint egy közepes méretű magyar városnak. Ami pedig különösen fontos, hogy az egyetemi légkörbe és kultúrába illeszkedő sportágak csapatainak élvonalbeli működése fenntartható. Így elmondhatjuk, hogy a Debreceni Egyetemhez hasonló rendszer sehol az országban nincs.
Elégedett lehet az eddig elvégzett munkával?
A kitűzött célokhoz viszonyítva mondhatom azt, hogy jól állunk, de soha nem vagyunk elégedettek, soha nem dőlünk hátra. A munkánkat egyfajta hegymászó effektussal tudnám jellemezni: egy feladat elvégzése közben mindig ráébredünk valamire, találunk egy újabb feladatot, kihívást, amit a jövőben meg akarunk oldani. Hisz rendkívül széleskörű ez a hálózat, és nagyon sok a más tudományterületekkel való kapcsolódási pont. Célunk, hogy olyan Intézet legyünk, mely kapcsolódik a valós sporthoz, tehát mind az oktatásunk, mind a kutatásaink kölcsönhatásban állnak a valós sporttal. Fontos, hogy behozzunk olyan tartalmakat, melyeket a könyvekből nem lehet elsajátítani. Ezért feldolgozzuk a saját, terepen szerzett tapasztalatainkat, elvisszük azokat a Sportdiagnosztikai Centrumba, közös meetingeket tartunk más tudományterületek képviselőivel. Ezáltal lehet jobb egy képzés. Többet kell adnunk a szimpla szakirodalomnál, mely természetesen ugyanúgy fontos ahhoz, hogy a hallgató megfelelően építhesse magát.
Saját magunkkal szemben mi vagyunk a legnagyobb kritikusok. Mindig azon gondolkozunk, hogyan lehetne még jobban végezni a munkánkat. Ha pedig mások állnak elő jó, és megvalósítható ötlettel, azt is örömmel vesszük.
Volt-e olyan külföldi minta, mely alapján felépítették a koncepciót?
Ez a debreceni modell nem úgy jött létre, hogy megnéztük mondjuk Manchestert, Kölnt, vagy Barcelonát, hiszen egy az egyben nem lehet egy jól működő modellt adaptálni. Természetesen figyelnünk kell, illetve kellett arra, hogy ami máshol működött, azt mi is megpróbáljuk beépíteni a munkánkba, ami pedig nem, azzal mi sem próbálkoztunk. Mindehhez pedig hozzá kell tenni azokat a stílusjegyeket, amelyeket az itteni közeg teremt. Így például – mint korábban is említettem – hiába kérték el a debreceni koncepciót más magyar egyetemek, nem fogják tudni átültetni, hiszen Pécsett, vagy mondjuk Szegeden teljesen más a közeg, mint Debrecenben. Ilyen értelemben, minden ilyen program a saját közegéből, annak sajátosságaiból építkezve nyeri az erejét.
Azt egyébként sem tartom célravezetőnek, hogy ész nélkül próbáljunk lemásolni külföldi mintákat. Jó példa erre, hogy egy 1964-es Nádori-féle edzéselméleti könyvet az utóbbi pár évben angolszász területen jelentettek meg. Színesen, és más nyelvezetben persze, de a tartalom attól még teljesen ugyanaz volt. Aki nem ismerte a ’64-es könyvet, valósággal elképedt azon, hogy milyen újszerű programot sikerült kidolgozni külföldön, teljesen más edzéselméleti és élettani megközelítésből. Mindeközben mi észleltük, hogy semmi különbség nincs a két könyv között. Érdekes, hogy a magyar edzők évtizedeken át tanították a világot, és most fordult a kocka. A tendencia azt diktálja, hogy nekünk kellene tanulni a külföldiektől. Az persze tény, hogy lehet tanulni más kultúrákból, más közegekből nyert példák és minták által, de emellett muszáj dolgozni. A sportba be kell fektetni. Mi hiába szervezünk konferenciát, ha az edző hazamegy, és nem kezd el dolgozni.
Az egyetem és a város sportjának egyaránt nagy lendületet adott a nemrégiben megnyíló Unifit Fitness és Gym Center. Elégedett az eredménnyel?
Elégedett vagyok, de ennél többet mond az, hogy éppen a napokban Skaliczky László barátomat és Farkas Józsefet vittem el, hogy megmutassam nekik, és nagyon elismerően beszéltek a létesítményről, de egyébként is sokan jönnek hozzánk máshonnan, és mindenki csak jó dolgokat tud elmondani. Bizonyos tekintetben azt is érzékeljük, hogy még meg kell tanulni értékelni, és megfelelő értékén kezelni az ilyesfajta beruházásokat. Felépíteni valamit, majd üzemeltetni, ez két különböző dolog. Úgy vélem, aki betér ide, a legkorszerűbb eszközöket kapja, rendszeresen ellenőrizve, szakképzett, edzői oklevéllel rendelkező személyzet segítségnyújtása mellett.
Próbáltunk egy egészen újfajta koncepciót megvalósítani, ez sikerült, és ami a legfontosabb, hogy a Sportdiagnosztikai Centrummal együttműködve a tudomány is fontos hangsúlyt kap, reményeink szerint egyre többet, és többet.
Az E-sport népszerűsége töretlenül növekszik, bár Magyarországon az emberek nagy része még egyfajta távolságtartással kezeli. A Debreceni Egyetem viszont megpróbál igazodni a trendhez. Ön személy szerint hogyan viszonyul ehhez a területhez?
Én személy szerint egyet tudok értetni azokkal, akik azt vallják, hogy ami nem jár fizikai aktivitással, az nem nevezhető sportnak. Ám a kérdés eldőlt, hiszen ezt a tevékenységet mindenhol a világon E-sportnak hívják. Tavaly létrejött egy E-sport kutatócsoport, mely mára önálló életet kezdett, aminek mi természetesen csak örülünk.
Egyébiránt fontos megjegyeznünk, hogy kikerülni már nem tudjuk azt, hogy a gyerek ott üljön a számítógép előtt, vagy épp azt, hogy folyton az okoskészülékkel töltse az idejét. Mindenesetre nem szabad elvitatni a pozitív hatásait sem, melyek elsősorban a kognitív képességek terén jelentkeznek, mint figyelemfókusz, érzékelés, vagy reakcióidő. De tisztázni kell, hogy mi ennek a sportnak a sportági profilja. Meg kell előzni azokat a problémákat, melyek a sok ülésből erednek. De ha valaki sok időt tölt gép előtt, az is egy speciális állóképességet igényel, melyet szintén fejleszteni kell. Pszichológiai oldalról meg lehet vizsgálni, hogyan változik a személyiség, vagy van-e összefüggés a kognitív képességek és tanulmányi eredmények között, és még sorolhatnám. Szóval ez mindenképp egy sokrétű és izgalmas kutatási téma.
Nemrég volt Budapesten egy E-sport konferencia, mely szintén ara világított rá, hogy a világ ebbe az irányba halad, egyre növekszik az E-sport népszerűsége, nagy a nézettség, éppen ezért erre is úgymond rá kell állnunk. Szeptemberben megalakult a DEAC E-sport szakosztálya, ahogy nemrég a DVSC-nek is. Újító, innovatív szándékunkat ezen a területen is érzékeltetnünk kell. Még akkor is, ha nem titok, hogy nem ez az intézetünk fő profilja.
Milyen újítások várhatók a jövőben?
Újszerű a lovasképzés, amit be akarunk építeni a testnevelő-képzésbe, elvégre lovasnemzet vagyunk, van Nemzeti Lovas Stratégiánk. Ezt máshol ugyan nehéz megvalósítani, de a Debreceni Egyetemnek van saját lovardája, így fel kell ismernünk az ebben rejlő lehetőségeket.
Hogy látja a magyar sport általános helyzetét? Az itt folyó munka adhat egyfajta lendületet ahhoz, hogy a város és a régió sportjának felvirágoztatása mellett a magyar sport egészének fejlődéséhez is hozzájáruljon? Mint mondta korábban, más egyetemek és szakemberek részéről a szándék adott…
2010 óta rengeteg sporttal, fizikai aktivitással és sportegészségüggyel kapcsolatos fejlesztés történt, ennek az eredményeit viszont nem azonnal látjuk. Könnyen lehet, hogy majd csak 6-8 év múlva. De ami a legfontosabb, hogy jelen pillanatban minden edző és sportszakember számára adottak a feltételek ahhoz, hogy mondjuk Bundesliga, vagy NBA-szintű munkát végezzenek. Nekünk, a képzés oldaláról van hiátusunk, így arra kell törekednünk, hogy olyan szakembereket neveljünk, akik megfelelően élni tudnak ezekkel a lehetőségekkel.
Dr. Balogh Lászlónak, valamint a Sporttudományi Koordinációs Intézet valamennyi dolgozójának eredményes munkát kívánunk a továbbiakban!
T.S.
