Fotó: dvsc.hu
Természetesen a DVSC-vel kell kezdenünk, amelynél egyre közelebb vagyunk a pánik gomb megnyomásához. Azok után, hogy az új vezetőedző, Máté Csaba a Békéscsaba elleni kötelező Magyar Kupa-továbbjutást követően kétszer is 3-2-re veszített a Lokival szeptemberben, még bízhattunk abban, hogy a védekezés gatyába rázásával jó lehet ez. Felcsúton sokáig úgy tűnt, meg is lehet a szokatlanul defenzív játék eredménye, és a rossz formában lévő Lokomotív értékes pontot, akár pontokat hozhat haza a Ferencváros kihívójaként aposztrofált Puskás Akadémia otthonából, de ami a 88. percben Bárány helyzeténél kifelé pattant a kapufáról, az egy perccel később befelé a másik oldalon, így tovább mélyült a gödör. És mintha ez a forgatókönyv meg is törte volna a csapatot, hiszen a válogatott meccsek miatti szünetet követően a kilátástalan támadójáték megmaradt, a védekezés pedig, ha lehet, még inkább összeomlott. A Paks gálázva távozott a Nagyerdei Stadionból, az 5-0-s vereség utózöngéit mindenki ismeri, a szintén a kiesés ellen küzdő Fehérvár számára pedig kiváló felhozómeccs volt a Loki elleni „rangadó”. Hiába ígérte a vezetőség, hogy a Vidi elleni bajnokira és a Mezőkövesd elleni kupameccsre teljes bizalmat kap Máté Csaba, már a kétmeccses ultimátumot sem várta meg a klub, és menesztette a rosszkor rossz helyen lévő szakembert. A beugró ismét Dombi Tibi lett, de a helyzet a másodosztályú matyóföldiek ellen sem javult. Az egyébként borzasztóan gyengén játszó Zsóry is nagy falatnak bizonyult, így újabb szégyennel folytatódott a vesszőfutás. A helyzet elemzésének nem itt van a helye, de aggasztó, hogy mind a játékosok, mind a vezetőedző(k) őszintén elmondják, hogy fogalmuk nincs, hogy lehetne kilábalni a lassan Grand Canyon méretűvé mélyülő gödörből.
Aki kedélyjavítóra vágyott októberben, annak csak meg kellett néznie a DVSC Schaeffler három e havi mérkőzését. A Szombathely bemelegítésre alkalmas legyőzése után a két sztárcsapat elleni bajnokik vártak a lányokra, de Füzi-Tóviziék nem okoztak csalódást. Az ETO otthonában Szabó Nina borzasztó sérülése ellenére is végig tartotta a lépést a hazaiakkal Szilágyi Zoltán együttese, sőt, az utolsó másodpercekben ziccere volt az egyenlítéshez, de ahogy az utóbbi években oly sokszor, ezúttal is egy góllal győztek a zöld-fehérek. Színében és játékerejében is hasonló ellenfél látogatott a Hódosba egy héttel később. A Fradi ellen viszont már megvolt a higgadtság a végén: Sercien-Ugolin időntúli hetesével itthon tartott egy pontot a Loki, így az Esztergom ellen fájdalmas körülmények között elvesztett két pontból egyet bravúros játékkal visszaszerzett a csapat, ami később nagyon fontos lehet a dobogóért vívott küzdelemben.
A lehengerlő kezdés után az év tizedik hónapjában visszább vett a lendületből az Erste Ligában szereplő DEAC jégkorongcsapata, de összességében továbbra is az elvárásokat felülmúlva teljesítenek Hetényiék. Az első októberi hétvége jól kezdődött: Újpestről mindhárom pontot sikerült elhozni, két nappal később viszont a BJAHC tette meg ugyanezt a Debrecen Jégcsarnokban. A Brassó hazai legyőzése szintén jól mutat, ezt viszont a DVTK Jegesmedvék elleni 2-1-es vereség követte. A sorminta a következő két meccsen is folytatódott: a Dunaújváros felülmúlta Vaszjunyin Artyom csapata (igaz, itt csak két pont került a zsákba, hiszen hosszabbításban dőlt el a meccs), majd a következő játéknapon ismét szomorúan hagyhatta el a jeget: a Ferencváros vágott vissza a nyitó fordulóban elszenvedett vereségért. Szerencsére a vereségek és a győzelmek ezúttal is váltották egymást, így a Dunaújváros két vállra fektetésével zárta a hónapot a DEAC, a megszerezhető 21 pontból ezúttal 11-et begyűjtve. Az erős szezonkezdetnek köszönhetően továbbra is felsőházban a fekete-fehérek, sőt, vesztett pontok tekintetében csak két jobb csapat van náluk a ligában.
A soproni idénynyitó nem viselte meg különösképpen a DEAC kosárlabdacsapatát: Andjelko Mandics csapata a hosszabbításban elszenvedett egypontos vereség lélektani hatását hamar maga mögött hagyva könnyedén múlta felül a Honvédot első hazai mérkőzésén, majd az újonc PVSK sem okozott komolyabb riadalmakat az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban. Körmenden meglett az első idegenbeli győzelem is, a pécsiek elleni csörtéhez hasonlóan a végeredmény itt is szorosabb lett, mint amit a játék képe alapján sejtenénk. Cserébe viszont az ASE elvette a DEAC hazai veretlenségét: igaz, hogy a paksiak brutálisan erős csapatot raktak össze idén, de azért a 28 pontos különbség komoly pofon volt. Az első öt forduló után pozitív a DEAC mérlege, de hosszútávú következtetéseket ebből még fölösleges levonni.
Megkezdte szereplését a DEAC röplabdacsapata is a férfi Extraligában. Fodor Antal csapata az első fordulóban háromszettes vereséggel kezdett a tavalyi bronzpárharc „visszavágóján”, de ahogy tavasszal, úgy most is a MAFC örülhetett, ráadásul szettet sem sikerült nyernie az egyetemistáknak. A következő két játéknapon viszont példaértékű karakterét mutatta meg az együttes: a Pénzügyőr otthonában folyamatosan javuló játékkal, kétjátszmás hátrányt megfordítva sikerült diadalmaskodni, majd a gárda hasonló forgatókönyv mentén örvendeztette meg szurkolóit az első hazai meccsén. A két ötszettes összecsapás fizikálisan és mentálisan is sokat kivett Bán Viktorékból, no meg a bajnokság egyik legerősebb csapata, a székesfehérvári MÁV Előre Foxconn jött szembe a negyedik fordulóban, aminek újabb 3-0-s vereség lett a vége. Ebben a sportágban is hosszú az idény, remélhetőleg a felemás kezdést inkább sikerek követik majd.
És még mindig DEAC. Már a kilencedik, tizedik és tizenegyedik bajnokijukat játszották le Faragóék, és miután a három meccsen egyetlen pontra futotta a fiúk erejéből, egyre inkább úgy néz ki, hogy az utóbbi években megszokottakhoz képest visszafogottabb eredményekkel kell megbarátkoznunk. Az Aramis ellen kétszer egyenlített Tihanyi Csaba legénysége, harmadszor már nem tudott, a Nyírbátorral szembeni hazait békés 0-0-val sikerült lehozni, majd a Nyíregyházán elszenvedett 4-2-es vereséggel zárta az alapszakasz első felét a DEAC. A felsőház nagyon messzinek tűnik, sőt, jelenleg csupán két rosszabb csapat van a bajnokságban a Debrecennél, igaz, kiesési gondok talán nem lesznek, ugyanis a Rubeola és a TFSE is erősen lefelé lóg ki a mezőnyből. A DEAC női futsalcsapatánál mások a célkitűzések, ezt a két szeptemberi diadalt követően októberben is demonstrálta a Quirikó Vivien vezette együttes. Az újpesti 6-0-s győzelmet egy szűk, 1-0-s hazai siker követte a Csepel ellen, így továbbra is hibátlanok a hölgyek.
Szeptemberben két év után csobbant újra OB1-es bajnokin a medencébe a DVSE-Master Good férfi vízilabdacsapata. A Fradi kiütéssel üdvözölte az élvonalban a debrecenieket, majd a Magyar Kupa négycsapatos selejtezőtornáján sem sikerült meccset nyerni, az október viszont meghozta az első részsikert a csapatnak. Bár az UVSE otthonában még gólzáporos vereséget szenvedett a Kádár Kálmán vezette társaság, a következő fordulóban Miskolcon kicsikart egy 9-9-es eredményt. Az új szabályok értelmében ötméteresekkel megpróbálhattak egy bónuszpontot is begyűjteni a csapatok, ez a párbaj viszont a borsodiaknak sikerült jobban, így egy ponttal gazdagodtak Macsiék. Még nagyobb bravúr lehetett volna egy hasonló eredmény Kaposváron, de ez hiába volt karnyújtásnyira, az utolsó debreceni támadásból nem született gól, így 14-13-ra a somogyiak diadalmaskodtak. A hónapot a tavalyi ezüstérmes elleni hazaival zárta a DVSE: a srácok kicsit ráijesztettek a Vasasra, a nagyszünetben még döntetlen volt az állás, a harmadik negyedben viszont összekapták magukat a piros-kékek és végül hat góllal győztek, a Debrecennek maradt a tisztes helytállás. A tabellán jelenleg utolsó a csapat, de játékban érezhetően nincs olyan messze az OB1 mezőnye, így joggal lehet bizakodni a további fejlődésben, amivel reális lehet a bennmaradás.
Végezetül itt is emlékezzünk meg egy kiváló sportoló és egy igazi példakép visszavonulásáról. Bár Kerekes Grétával már többször foglalkoztunk a pályafutását lezáró bejelentését követően is, havi összefoglalónkban sem mehetünk el szó nélkül a gátfutó mellett. Gréti nemcsak a rekortánon találkozott akadályokkal az életében, de oly sokszor visszatért akkor is, amikor már csak nagyon kevesen hittek benne. Karrierjét egy olimpiai szerepléssel és egy emlékezetes interjúval zárta, amelyben kiállt minden magyar sportoló mellett, akik felé az aranyérem-centrikus magyar társadalom kritikusan fordult. Milliók kapták fel a fejüket a bátorító szavakra, amely feltette a koronát Gréti pályafutására, hiszen ő a pályán és azon kívül mutatott karakterével is méltó példakép lehet mindannyiunk számára.
Horváth Zoltán
