„Ez jó mulatság, férfi munka volt!” – a bajnoki bronzérem margójára

Elek Gergő tanítványai egy olyan történelmi szezonon vannak túl, amelyben két medált is szereztek, és mivel emellett a DEAC lánycsapata a kupában és a bajnokságban is megvédte címét, így kijelenthető: Debrecen mára a futsal egyik fellegvárává nőtte ki magát.

0

bronzfutsal-1-300x180 „Ez jó mulatság, férfi munka volt!” – a bajnoki bronzérem margójára

Fotó: DEAC

Ahhoz kétség sem fér, hogy a DEAC futsal szakosztálya az utóbbi esztendőkben hatalmas fejlődésen ment keresztül, melynek eredményeképp mostanra már a női, valamint férfi csapat is egyértelműen a hazai élmezőnybe tartozik. A debreceni hölgyek egyébként nem kis bravúrt értek el azzal, hogy a 2021/22-es idényben mind a Magyar Kupában, mind a bajnokságban megvédték címüket, ezzel rendesen feladták a leckét férfi klubtársaiknak, akik az első érem megszerzésére hajtottak.

Elek Gergő együttese már tavaly is közel járt a bajnoki medáliához, de a harmadik helyért vívott csatát a Veszprém söpréssel nyerte. A fekete-fehérek idén is igyekeztek maradandót alkotni, és a fiúkat még inkább fűtötte az érem iránti vágy. A DEAC a kupában egészen a döntőig menetelt, ahol ugyan jól kezdett a Haladás ellen, de a papírforma nem borult, így a hajdúságiaknak ezüstéremmel kellett beérniük. Ez a siker minden túlzás nélkül történelminek mondható, ám az egyetemisták nem elégedtek meg ennyivel, és rögtön meg szerették volna duplázni érmeik számát…sikerült is.

Vörösmarty Mihály 1844 végén írt „Gondolatok a könyvtárban” című klasszikus versében bár nem a sportról van szó, de mégis ezen költemény záró sora jutott eszembe, mikor a DEAC férfi futsalosai a bajnokságban egy ádáz csata végén diadalmaskodtak az utóbbi időben „mumusnak számító” Veszprém felett és szerezték meg a bronzérmet. Most valamennyi debreceni futsalost az említett szépirodalmi mű szavaival éltethetjük, nagy dicséretet érdemelnek, hiszen óriási bátorsággal, határozottan és nem utolsó sorban eredményesen léptek fel ellenfeleikkel szemben.

„Mi dolgunk a világon? küzdeni/ Erőnk szerint a legnemesbekért.” – a Vörösmarty-vers sorait szem előtt tartva a cívisváros futsalosai teljesítették. Ami az érmeket illeti, 4/4 lett tehát a DEAC futsal szakosztályának idei mérlege. A női teremlabdarúgók érmei ennél szebben nem is csilloghatnának, de a fiúk ezüst és bronz medálja ugyanolyan mutatós.

A szólás-mondások könyvét böngészve bizonyára még rengeteg olyan nagy igazságot jelentő sorral találkoznánk, mellyel a futsalosaink bajnoki idényét is jellemezhetnénk. Ezek között a „Minden jó, ha a vége jó” egyértelműen ott van, hiszen az éremért rendesen meg kellett küzdeni, de az irtózatosan sok izzadtsággal járó munka gyümölcsözött. A Fehér Zsolt vezette Veszprém a tavalyi bronzcsatához hasonlóan megint esélyesebbnek számított, hisz mind az alapszakaszban, mind a felsőházban egy hellyel előrébb végeztek az egyetemistáknál. A DEAC ráadásul a kék-fehérektől zsinórban hét vereséget szenvedett, azonban ez a pech-széria a legjobbkor, a 3. helyért vívott párharc első meccsén megszakadt. A siker láthatóan hatalmas löketet adott a fekete-fehéreknek, akik a második találkozó háromnegyedében esélyt sem hagytak ellenfelüknek, ám a Veszprém a sírból visszajött – de a hosszabbításban megintcsak a debreceniek bizonyultak jobbnak. A DEAC-tól tehát karnyújtásnyira volt a medália, és bár az első és a második alkalmat sem tudta megragadni, a döntő ütközetnél már nem hibáztak.

Nagy érdeme van a sikerben Elek Gergő vezetőedzőnek is, aki a mögöttünk lévő bronzpárharc végeztével a klub honlapjának így nyilatkozott: „Az biztos, hogy akadtak olyan periódusai ennek a küzdelemnek, amelyek nem hosszabbították meg az életemet… A felsőházat pont egy veszprémi vereséggel zártuk, így a helyosztó előtt el akartam hitetni a játékosaimmal, hogy képesek legyőzni a bakonyiakat, valamint azt kértem tőlük, hogy ne görcsöljenek, hanem élvezzék a játékot. Az első találkozón egy jó félidő is elég volt a sikerhez, ez pedig erőt adott nekünk. A második meccsen harmincöt percig gyakorlatilag tökéletes teljesítményt nyújtottunk, ellenfelünk mégis egyenlített, így jöhetett a hosszabbítás, amelynek a végén mi örülhettünk. Ez a siker hűen tükrözte a fiúk sportemberi nagyságát. A 2-0-s előnyünk birtokában a harmadik összecsapáson azt gondoltuk, valahogyan csak megszerezzük a bronzérmet, de a Veszprém erre csattanós választ adott. A negyedik mérkőzés első játékrészében talán a szezon legjobb produkciójával rukkoltunk elő, ám a helyzeteinkkel nem tudtunk élni, a szünet után pedig Tatai József megmutatta a klasszisát. Jöhetett a mindent eldöntő ütközet, amit már az ellenfelünk várhatott ideálisabb lélektani helyzetből. El kell ismernem, hogy ekkor a veszprémiek futsaloztak meggyőzőbben, ennek ellenére mi nyertünk.”

Férfi futsalosaink alaposan túlteljesítették az elvárásokat, a Magyar Kupa ezüstérem és a bajnoki bronzérem megszerzése alighanem csak a legvakmerőbb debreceni-szimpatizánsok fejében fordulhatott meg. Elek Gergő a fiatalok fejlődését is kiemelte, de a többi játékosa szorgalmát és a futball iránti alázatát is hangúlyozta: „Rácz Zsolt, Krajcsi Bence, Szabó Ábel vagy Berecz Rafael NB I-es szinten kiemelkedő játékosokká vált. A gárda rutinosabb tagjai szintén dicséretet érdemelnek. Szentes-Bíró Tamás csapatkapitányként nemcsak a pályán, hanem azon kívül is példát mutatott mindenkinek. A légiósokról ugyancsak pozitívan tudok beszélni. Thiago mentalitását hűen tükrözi, hogy még edzést is nagyon ritkán hagyott ki.”

A debreceni futsalélet felvirágzása már így is rengeteg rajongót hozott a sportágnak, a fiúk a DESOK-ban már több alkalommal is tömött lelátó előtt játszottak. Mára már a cívisváros lett a hazai futsalközeg egyik fellegvára, amit az idei eredmények is mutattak. A sportolóink előtt szép jövő áll, és bizonyára a folytatásban is azon lesznek, hogy megismételjék az idén nyújtott kiemelkedő teljesítményt.

T.H.