Éder Zsolt vezetésével a DVSE ifjú reménységei a “D” jelű csoportban mérettették meg magukat a Szeged Fiú, a Szombathely és a Vuk Kistarcsa 2005 (versenyen kívül) csapataival, akikkel szemben hibátlan mérleggel, csoportelsőként zártak. A piros-fehér fiatalok az elődöntőben a házigazda Szentes felett aratott sikerükkel kvalifikálták magukat a döntőbe. A vasárnap déli fináléban a DVSE ifjú, 2006-os reménységei 5-2 arányban alulmaradtak a pécsi legényekkel szemben, így a második helyet, és a mellé járó ezüstérmet kaparintották meg, ami legalább olyan szépen csillog, mint az arany!
Éder Zsolt: – Nagyon jól szervezett, a 2006-os korosztály részére kiírt háromnapos tornán vettünk részt Szentesen tizenhat csapat részvételével. Kellemes meglepetésként a második helyen végeztünk. Maroknyi csapatunkkal (12 fő), melyet fele-fele arányban 2006-os, és 2007-es gyerekek alkottak, tanulságos mérkőzéseket játszottunk. Négy csoportban folytak a küzdelmek, mi Szeged, Szombathely korosztályos-, és a versenyen kívül induló Kistarcsa 2005-ös csapatával kerültünk a D csoportba. A körmérkőzést veretlenül megnyertük, így csoportgyőztesként elődöntőt játszhattunk a C csoport győztesével, a házigazda Szentes fiú csapatával. Meccsről-meccsre javuló játékot mutattunk, melyre elsősorban a jó védekezés volt jellemző. Támadásainkban nagy fegyver volt a hatékony centerjáték, illetve egy-egy bravúros megoldás is segített a gólgyártásban. Fizikai erőnkkel és állóképességünkkel hatékonyan tudtuk ellensúlyozni az esetenként „rövidebb” kispadot. Számomra is meglepő módon magabiztosan haladtunk előre. A mérkőzések közötti időket is igyekeztünk gyakorlásokkal hasznossá tenni, melyben a gyerekek is partnerek voltak. Az elődöntő és a döntő két külön fejezet, ellentétes előjellel. Az első pozitív, a második negatív. Kezdem a jóval. Szombat délelőttre kiderült, hogy elődöntőt játszhatunk, vagyis a legjobb négy között vagyunk. Választás elé állítottam a csapatot: maradunk a beígért strandolás, csúszdázás, játszás mellett és akkor nagy valószínűséggel a kora esti elődöntőben „megaláznak” bennünket, vagy délután pihenés, és akkor van esélyünk a győzelemre, de előfordulhat, hogy pihenéssel együtt is kikapunk. A csapat LEMONDOTT A JÁTÉKRÓL a végül is bizonytalan siker érdekében. Ez óriási dolog, erre lehet munkát alapozni. A kora esti elődöntőben az erőteljesen lejtő hazai pálya és fergeteges hazai szurkolás ellenére fegyelmezett, koncentrált és a fontos pillanatokban eredményes játékkal, magabiztosan nyertük meg a meccset. A bronzmeccsnek és a döntőnek megadták a szervezők a módját. Átrendezték a pályát, igazi kupahangulat és külsőség uralkodott a medencében és körülötte. Sajnos ez bennünket zavart meg a legjobban. A gyorsan bekapott gól után még inkább elbátortalanodtunk. Nem volt tűz a játékosokban, pedig a biztos vezetés a pécsieket is megzavarta. Lett volna keresnivalónk a mérkőzésen, annak ellenére, hogy nem is beszélhettünk támadójátékról, olyan messze voltunk az ellenfél kapujától. A védekezésünk viszont feljavult, hozzá jött egy nagyon jó kapusteljesítmény és a harmadik negyed utolsó pillanataiban 3-2-re feljöttünk. A korábbi mérkőzések húzó emberei elfáradtak, fizikálisan és fejben egyaránt, nem volt megfelelő csere egy ilyen szintű mérkőzéshez, így törvényszerű volt, hogy a negyedik kapott gól után összezuhantunk, majd a kegyelemdöfés is jött az utolsó pillanatokban. A Pécs most jobb csapat volt. A bosszantó csak az, hogy a kifejezetten enervált és gyenge játékunk ellenére is nyerhető lett volna a mérkőzés, mert önmagához képest a Pécs is gyengén játszott. A döntőzést valóban tanulni kell, ez volt az első lecke. Biztos vagyok abban, hogy ezzel a vereséggel, sokkal többet tapasztaltunk, mintha sétagaloppban megnyertük volna csatát. A feszült helyzetben néhányan nem tudták kellő módon kezelni a történéseket, ami miatt „terápiás jelleggel” laza úszást vezényeltem a fiúknak az eredményhirdetés elején (amiért utólag is elnézést kérek a többi csapattól), majd mi is felsorakoztunk a díjátadáshoz. Nekünk – a döntőt elvesztő csapatok általános keserűsége mellett – az ezüstérem jutott. Köszönöm a játékosok erőfeszítéseit, az ezüsthöz mindenki hozzátette a jelenlegi felkészültsége maximumát. Köszönöm a sok-sok szülőnek, hozzátartozónak a kitartó szurkolást, a meccsek közben szükségessé váló frissítőket, edzőkollégáim (Kardos Sándor, Szabó Bence, Pethő Zoltán) felkészítő munkáját.
- Szegvár Takarék Kupa
Szentes, 2017. augusztus 25-27.
Csoportbeosztások:
“A” csoport: Szentes Leány, Csongrád, Miskolc, Pécs
“B” csoport: Kecskemét, VUK Kistarcsa, Nyíregyháza, Szolnok
“C” csoport: Szentes Fiú, Szeged Leány, Békéscsaba, Eger
“D” csoport: Szeged Fiú, Szombathely, Debrecen, Vuk Kistarcsa 2005 – versenyen kívül indul
Szeged Fiú – DVSE 3-7
Szombathely – DVSE 4-9
VUK Kistarcsa – DVSE 6-9
DVSE – Szentes 7-5
Pécs – DVSE 5-2
Az ezüstérmes csapat tagjai: Balogh Milán Patrik, Báthori-Tóth Bálint, Borsos Bence, Göblyös Barna, Kiss Gábor (kapus), Megyeri-Kardos Márkó Péter, Paulovich Péter, Porcsin László, Rédl Pál, Szabó Kristóf, Szászi Bence, Virág Dominik.