Fotó: Derencsényi István/DEAC
A másodosztályú Rubeola legyőzésével egyetlen lépésre került attól a DEAC férfi futsalcsapata, hogy története során először elhódítsa a Magyar Kupát, ám éppen az utolsó lépcsőfok tűnt a legmagasabbak, a serleghez ugyanis a Bajnokok Ligája-résztvevő Haladáson keresztül vezetett az út. A szombathelyi alakulat egy nappal korábban izgalmas mérkőzésen, de domináns játékkal múlta felül a szintén élvonalbeli Veszprémet, s ezúttal is egyértelmű esélyesnek tűnt, de mind tudjuk az örök igazságot, miszerint egy mérkőzésen bármi megtörténhet.
Nos, ezúttal az történt, hogy a DEAC nagyon bátran és lendületesen kezdett, az egyetemisták szervezett védekezésre alapozva, ötletes ellencsapásokkal igyekeztek megbontani a Haladás védelmét. Négy perc elteltével sikerült is, egy pompás kényszerítő végén Rácz Zsolt került lövőhelyzetbe, aki egy megtolás után, a hatoson belülre érve a jobb alsóba gurított. A váratlan debreceni gól sokkolta a szombathelyi riválist, míg a DEAC támadásban maradt, s a második találatra sem kellett sokat várni. A 8. percben Kovács Máté a saját kapuja előterében rontott keresztpasszt, a szemfüles Harmati Tamás pedig lecsapott a labdára, és közelről nem hibázta el a ziccert. Az első tíz percet tehát gyakorlatilag átaludta a Haladás, amely azonban a folytatásban magára talált, Juan Calvo időkérése alaposan felrázta a bajnoki címvédőt. Fertályóra telt el a mérkőzésből, amikor Vas Ádám jobbról remek ütemben tálalt Dróth Zoltán elé, aki két csel után kilőtte a jobb felsőt, megszerezve a szépítő találatot a Haladásnak. Előnyét ugyanakkor egészen a félidő végéig őrizte Elek Gergő együttese, kevesebb mint két perc volt hátra a szünetig, amikor a fiatal Szalmás Zoltán ritmust váltott a jobb szélen, majd Krajcsi Bence mellett a hosszú alsóba gurított. Lélektanilag a legrosszabbkor jött az egyenlítés, majd a fordítás is, mert a végén kigyűlt a debreceniek hatodik faultja, a kisbüntetőt pedig Luiggi Longo higgadtan gólra váltotta, így a szünetben 3–2-re vezetett a Haladás.
A fordulás után ritmust váltott a rivális, amely sorra alakította ki a helyzeteket, s az újabb gól sem váratott sokat magára: Dróth háttal készített le Hajmási Milánnak, aki a hatos vonaláról a léc alá bombázott. A túloldalon Szentes-Bíró Tamás veszélyes lövését jegyezhettük fel, de a mérkőzés ezen periódusában az történt a pályán, amit a Haladás akart, előbb Longo centerezését Sipos Gergő váltotta gólra, majd Henrique Diniz fineszes emelése is utat talált a kapuba, ezzel már 6–2-re vezettek a vasiak. Érkezett is a debreceni időkérés, amely jót tett az egyetemistáknak, kisvártatva Szentes-Bíró veszélyes beadásánál Vasnak kellett nagyot mentenie, majd Thiago lövését védte bravúrral Gyimesi Máté. A játékrész második felébe lépve már ő is tehetetlen volt, Rodrigo jól adott középre, az érkező Harmati Tamás pedig a kapu jobb oldalába lőtt. Utóbbi a mezőny egyik legjobbja volt ezen a napon, közel járt a mesterhármashoz is, de közelről célt tévesztett, majd három perccel a vége előtt előkészítőként remekelt, az akciót Rodrigo fejezte be góllal. 6–4-re zárkózott a DEAC, Calvo mester időkérését követően Krajcsi Bence is fellépett a támadással, de egy eladott labdából Henrique bevette az üres kaput, eldöntve ezzel a finálét. A 8–4-es végeredményt Duarte állította be, a Haladás összességében megérdemelten emelhette magasba a Magyar Kupát, ám a DEAC ezüstérme is fényesen csillog, az egyetemisták történetük során először jutottak ilyen messzire a sorozatban. Szép volt, fiúk!
Férfi futsal Magyar Kupa, döntő
Haladás VSE – DEAC 8–4 (3–2)
Haladás: Gyimesi – Kovács M., Sipos, Vatamaniuc-Bartha, Henrique
Cserék: Alasztics, Homlok (kapusok), Szalmás, Duarte, Hajmási, Dróth, Papp Zs., Gerencsér, Vas Á.
Vezetőedző: Juan Calvo
DEAC: Krajcsi – Rodrigo, Thiago, Rácz, Szabó Á.
Cserék: Tóth B. (kapus), Faragó, Szentes-Bíró, Vass O., Siska, Harmati, Berecz, Harcsa
Vezetőedző: Elek Gergő
Gólszerzők: Dróth 12′, Szalmás 18′, Duarte 19′, 39′, Halmási 23′, Sipos 28′, Diniz 29′, 38′, ill. Rácz 5′, Harmati 8′, 30′, Rodrigo 38′
Elek Gergő: Érvényesült a papírforma, sajnos rosszul jöttünk ki a fordulópontokból, ilyen volt az első félidő utolsó két perce is. A második félidőben az öt a négy elleni taktikával felcsillant a remény, de egy alkalommal hibáztunk, utána pedig már nem volt visszaút. Hét éve elindultunk egy úton, amelynek egy fontos állomása ez az ezüstérem, a Haladás ellen ilyen játékkal nem szégyen vereséget szenvedni. Mindent megtettünk a győzelemért, büszke vagyok a játékosaimra, megyünk tovább az úton!
P.G.
