Fotó: Cívishír
A mögöttünk hagyott hétvégén ismét történelmet írt a DEAC jégkorongcsapata azzal, hogy sorozatban másodszor hódította el a Magyar Kupát. A sportág debreceni első embere, Fodor András szakosztályvezető a minap a Sportrádió vendége volt, ahol a kezdeteket is felelevenítette.
„A tinédzserkoromat sok barátomhoz hasonlóan én is a jégpályán töltöttem, minden szombat és vasárnap este volt közönségkorcsolyázás, ami akkoriban kuriózumnak számított Debrecenben. Az 1980-as években meghonosodott a városban a jégkorong, az edzések az Oláh Gábor utcában, szabad ég alatt zajlottak. Történt egyszer, hogy két orosz katona lövéseket hallott a pálya felől, ám odasétálva meglátták, hogy csak a játékosok gyakorolnak, s ha már ott voltak, megkérdezték, csatlakozhatnak-e. Korcsolya nélkül beálltak, majd a félpályáról, csuklóból olyan lövéseket eresztettek el, hogy csak néztek a debreceni srácok. Mint később kiderült, a két katona bevonulásuk előtt a legmagasabb osztályban játszott, s olyannyira megtetszett nekik a fiatal debreceni csapat lelkesedése, hogy hamar bekapcsolódtak a sportág helyi vérkeringésébe. Az orosz vonal a mai napig meghatározó egyesületünk életében, ráadásul a két katona azóta Debrecenben él, egyikük pedig még napjainkban is az utánpótlásunkban dolgozik.”
Fodor András a debreceni jégkorong rohamos fejlődéséről is ejtett néhány szót, majd a második kupagyőzelemre és a bajnoki elvárásokra tért ki.
„A Debreceni Hoki Klub 2014-től három éven át szerepelt a legmagasabb osztályban, ám sajnos ezt követően nem tudta vállalni az egyesület az indulást, volt olyan szezon, amikor nem is volt felnőtt jégkorongcsapata Debrecennek. Ekkor merült fel, hogy a Debreceni Egyetem sportklubja, a DEAC felvállalja a gárda szerepeltetését, ami 2018 januárjában meg is történt, így piros-fehér helyett fekete-fehérben tértünk vissza a magyar hoki vérkeringésébe. A tavalyi kupagyőzelem visszaigazolást adott arról, hogy jó úton járunk, megvédeni egy címet pedig mindig nehezebb, mint megszerezni, így az idei, székesfehérvári siker talán még értékesebb. Semmi sem lehetetlen, vannak néha csodák, de a bajnoki cím egyelőre nem célkitűzés, hiszen papíron erősebb riválisokon keresztül vezet az út a trófeáig. Fiatal, ambiciózus csapatunk van, kétszer már voltunk elődöntősök, jó lenne idővel egy bajnoki döntőben is jégre lépni. Némileg természetes, hogy három év után elfáradt a kapcsolat David Musial és a játékosok között, az edzőváltás pedig jót tett a társaságnak, György József másfél évtizeden át dolgozott az utánpótlásban, rendkívül felkészült szakember. A srácok könnyen elfogadták, az edzések kitűnő hangulatban telnek, mindenki új célokat tűzött ki maga elé, amikért képes keményen harcolni.”
P.G.
