Véget ért számotokra a bajnokság őszi szakasza. Szerinted, hogy sikerült?
Én idén kerültem a DLA-hoz, nem volt egyszerű dolgom, hogy a kezdőbe kerülhessek, sok jó játékos van a korosztályomban, be is kellett illeszkednem az új közegbe, összeszokni a társakkal, úgy érzem, ez jól sikerült. Számomra az őszi szezon pozitív hatással volt.
A csapat igazából az ősz végére alakult ki, ez már az eredményeinken is látszott. Szezon elején még voltak ingadozásaink, becsúsztak vereségek, de folyamatosan javult a játékunk, egyre jobb eredményeket értünk el és a harmadik helyen zártuk az őszt.
Az utolsó mérkőzésetek a Győr ellen nem úgy sikerült, ahogy terveztétek. Mi volt a gond?
A Győr hazai pályán nagyon erőszakosan játszott, vissza akartak vágni a debreceni 3:1-es vereségért. Úgy gondolom, fejben nem voltunk rendben teljesen ezen a mérkőzésen, sokat hibáztunk, bár megvolt a lehetőségünk jó eredményt elérni, ezzel nem tudtunk élni, a második félidőben nem volt összeszedett a játékunk.
Említetted, most kerültél az akadémiához, előtte hol voltál?
A DSI-ben fociztam előtte, ott is kezdtem el játszani klubszinten tíz éves koromban, bár az iskolában voltak próbálkozásaim, de azt még inkább hobbinak mondanám. Kezdetben még csak kedvtelésből fociztam, de már akkor is szerettem a labdarúgást és elkezdtem komolyabban venni, a Sportiskolánál láttak bennem fantáziát. Először Györfi Péter volt az edzőm, majd Jankovics Sándornál nevelkedtem.
Szüleid hogy fogadták a fociszeretetedet?
Mindenben támogatnak, a hazai mérkőzéseinkre ki szoktak jönni, szurkolnak a csapatnak és nekem. Apával mérkőzések után át szoktuk beszélni a találkozókat, elmondja szerinte mi volt jó és rossz.
Iskolában hogy fogadták, hogy focizol?
Általánosba a Hatvani István iskolába jártam, tanáraim, osztálytársaim pozitívan fogadták, jelenleg a Csokonaiban tanulok, ami sporttagozatos gimnázium, nem csak én vagyok igazolt sportoló. A foci mellett sok időt fordítok a tanulásra, mivel nem szeretném a sport miatt ezt elhanyagolni, szerencsére ezzel nincs problémám. A tanáraimtól is minden segítséget megkapok, még két csapattársammal is egy osztályban vagyunk, így segítjük is egymást. Mikor mérkőzések miatt hiányzok, az aznapi tanagyagot mindig megkapom és tudom pótolni.
Az akadémiai csapatban hogy érzed magad?
Nagyon jól. Kialakult egy nagyszerű csapatszellem, egymásért küzdünk a mérkőzéseken. Bár volt egy kisebb sérülésem, ami miatt nem játszhattam, de már rendben vagyok. Érzem a bizalmat felém, a csapattársakkal is nagyon jó a kapcsolatom. Legjobban Mező Petyával és Szőke Attilával értem meg magam, akik még az osztálytársaim is. Velük szabadidőnkben is szoktunk közös programokat szervezni. Nagyon szeretek focizni, mikor kimarad pár nap, már hiányzik, mondhatnám azt, nálam a labdarúgás függőség.
Melyik poszton szerepelsz a csapatban?
Belső védő poszton játszok, bár előtte a DSI-nél középpályásként szerepeltem. Úgy gondolom, egyre jobb teljesítményt nyújtok a védelemben, bár nem az a tipikus védő vagyok, inkább középpályás fejjel gondolkozok. Sikerült már gólt is szereznem, az MTK ellen egy kis szöglet utáni beívelést fejeltem a kapuba, ezzel a góllal egyenlítettünk. Ha visszatekintek az őszi mérkőzéseinkre, ez a találkozó volt talán a legjobb meccsem, de lehet, a találatom miatt gondolom így. Rögzített helyzeteknél mindig előre megyek és próbálom kihasználni a magasságomból adódó előnyt.
Posztodból adódóan, a felnőtt csapat mérkőzésein inkább a belső védők játékát követed?
Megmondom őszintén, inkább a középpályásokat szoktam figyelni, közülük is Tőzsér Danit játéka tetszik.
Mit tartasz az erősségednek?
Mivel eredetileg középpályás voltam, belső védőként a technikásabb játékosok közé tartozok, fejjátékom is jó, bár van még rajta mit csiszolni.
Miben kell még fejlődnöd?
Természetesen mindenben, de úgy gondolom, a védőmunkámon van mit javítanom. Sokat kell dolgoznom, edzéseken maximálisan teljesítenem, hogy tovább fejlődjek. Zsolti bá’ és Zsombi bá’ az edzőim (Joó Zsolt és Kerekes Zsombor), nagyon sokat tanulok tőlük, mindenben segítik a fejlődésemet, de ugyanígy a többiekét is. Nem csak a fociban lehet rájuk számítani, minden másban segítenek, legyen az magánéleti vagy iskolai gond.
Említetted, barátaiddal pályán kívül is szerveztek programokat, mivel töltöd a szabadidődet?
Barátnőmmel moziba járunk vagy csak összejövünk beszélgetni, bár erre kevés idő van bajnoki szezonban a mérkőzések, edzések és a tanulás miatt, ez inkább szünetekben gyakoribb. Ilyenkor a családdal is többet vagyok, van mikor elutazunk valamerre. Tesómmal szoktunk otthon focizni, közösen nézünk meccseket a TV-ben, ilyenkor vannak parázs viták, főleg egy Barca- Real meccsen tör ki a „háború”, megy egymás ugratása. Lassan közeledik a karácsony, ki kell találnom, mivel kedveskedek szeretteimnek. De ilyenkor sem hanyagolom el az edzést, fontos, hogy formában tartsam magam.
Mik a céljaid a jövőre nézve?
Szeretnék minél jobban fejlődni, bekerülni a korosztályos válogatottba. Idővel bemutatkozni az első csapatban, de ha az első kerettel edzhetnék majd, már az is plusz motivációt jelentene számomra. Nagyon távlati cél, hogy egyszer külföldön is kipróbáljam magam, de ehhez először itthon kell bizonyítanom. Ezeknek a céloknak az eléréséhez rengeteg munkára van szükség, a lehetőség adott és mindent el fogok követni, hogy sikerüljön megvalósítani.
Joó Zsolt az U16 vezetőedzője:
Balázs nyáron került hozzánk, egy nagyon jó szellemiségű srácot ismertünk meg benne, hamar beilleszkedett a csapatba. Technikailag képzett játékos, edzéseken, mérkőzéseken jól dolgozik. Természetesen, van még hová fejlődnie, taktikailag, csapatjátékban még van mit elsajátítania, de jó úton jár, úgy gondolom, van benne potenciál.
