Szerettünk volna győzelemmel búcsúzni szurkolóinktól, sajnos idei utolsó hazai mérkőzésünkön csak egy pontot tudtunk szerezni. Két teljesen ellentétes félidőt játszottunk, az első 45 percben nem nyújtottunk jó teljesítményt, nem támadtuk meg kellő hatékonysággal a labdás embereket, nem voltunk elég agresszívak, hagytuk, hogy passzolgassanak. Labdaszerzések után nem tudtunk úgy megindulni, ahogy szerettük volna, pontatlanok voltunk, ráadásul egygólos hátrányba kerültünk. A második félidőben cserével próbáltam hatékonyabbá tenni az előrejátékunkat, de másban is változtattunk, egészen más felfogásban futballoztunk. Sokkal agresszívebben, tüzesebben, nagy akarattal játszottunk, időben megtámadtuk a labdás játékost, a védőket. Jobban tudtuk járatni a labdát, lendületesebbek voltunk, hatékonyabban támadtunk vissza. Ez a játékrész rendben volt, egy szépen felépített támadás végén sikerült egyenlítenünk. Próbáltuk nyomás alá helyezni a Honvédot, sajnos a győzelmet jelentő találatot nem sikerült megszereznünk, pedig ez is benne volt a játékunkban. A 82. percben volt egy tizenegyes gyanús eset, ha azt megítéli a játékvezető, és értékesítjük, akkor talán nyerhettünk volna. Eddig se foglalkoztam a bírókkal, most sem teszem, nem akarom erre kihegyezni, hogy döntetlenre végeztünk. Szerettük volna mindhárom pontot megszerezni, de adtunk ellenfelünknek egy félidőnyi előnyt. Idén még két találkozó vár ránk, szerdán Dorogon Magyar Kupa mérkőzésen lépünk pályára, majd szombaton a Kaposvár otthonában zárjuk őszi szereplésünket. Mindkét találkozón szeretnénk jó eredménnyel megörvendeztetni szurkolóinkat.
Herczeg Andrástól megszokhattuk, nem szokott a játékvezetéssel foglalkozni, szerintünk helyesen, az elmaradt pontot, pontokat soha nem kért számon a játékvezetőn. Mi viszont nem mehetünk el szó nélkül a 82. perc eseménye mellett. Garba átadása után Harist, miután megtolta a labdát, a Honvéd védője, Kamber, nemes egyszerűséggel elgázolta a tizenhatoson belül. Az összefoglalóban is azt írtuk, teljesen egyértelmű tizenegyest nem adott meg játékvezető, ezt a véleményünket továbbra is fenntartjuk. Erre szokták azt mondani: “mi a tizenegyes, ha ez nem”. Olybá tűnik, hogy Kassai Viktornak valamiért nem a szíve csücske a DVSC, nem hogy jogos büntetők maradnak el, de a Loki ellen könnyű szívvel mutat a tizenegyespontra. Emlékezhetünk, a Videotonnak, a 96. percben ítélt meg büntetőt ellenünk, vagy a Puskás elleni meccsünkön 0:0-nál Kusnyírt bár mellen találta a labda, de büntetőt ítélt, ezek pedig döntően befolyásolták a mérkőzések végeredményét. Lehetne még sorolni, hány jogos büntetőt nem adtak meg a DVSC javára a játékvezetők, úgy látszik, nem szeretik a Lokit. Kassai Viktornak már akkor el kellett volna gondolkoznia azon, hogy szögre akasztja a sípot, miután a fűcsomóban megbotló játékos csapatának büntetőt ítélt. Az egész futballvilág rajta nevetett, voltak, akik kínjukban. Nemzetközi meccseken sorozatban kapitális hibákat vétett, el kellene gondolkoznia a visszavonuláson.
