Azon szerencsések közé tartozok, akik már négy díjat is kaptak, de mind közül az „Év játékosa” a legértékesebb számomra, az egyetemtől egy ilyen nívós díjat megkapni hatalmas megtiszteltetés. Megmondom őszintén, teljesen váratlanul ért, amikor a szezonzáró ünnepségen bemondták a nevem, hiszen nagyon sok jó sportoló van a DEAC-ban, akik szintén megkaphatták volna ezt az elismerést, nagyon büszke vagyok arra, hogy idén engem választottak a klub vezetői. Jó szezont tudhatok magam mögött, de a jégkorong csapatsport, ehhez a társaim segítsége is kellett, az „iskolapadban” is jó eredményeket értem el, remélem, ez a tendencia folytatódik a következő évben, években. Elgondolkoztam, a jövőben hogyan is lehetne ezt überelni, ez a díj plusz motiváció számomra, megpróbálom azt az utat járni, amit eddig, továbbra is jó mentalitással, hozzáállással dolgozni az edzéseken, játszani a mérkőzéseken, tanulni az egyetemen, tudom, mindig van előre és feljebb. Egy új impulzus ért Debrecenben, egy nagyszerű közösségbe kerültem, nem csak az öltözőben, hanem az egyetemen is, edzések után mindig boldogan mentem az előadásokra, mondhatom azt, évfolyamtársaim közt feltöltődtem. A Debreceni Egyetem életében a jégkorong ismeretlen terület volt, de nagyszerű feltételeket teremtettek, minden adva volt a jó szerepléshez, amire lehet építkezni. Harmadik helyen végeztünk a magyar bajnokságban, jövőre szeretnénk még jobb eredményt elérni, de én nem a szavak embere vagyok, inkább teszem a dolgom, tudom, hogy meg lehet valósítani. Bízok benne, a közeljövőben a bajnoki cím is elérhető lesz, Debrecenben hatalmas potenciál van, jó a közösség, rengetegen szeretik a jégkorongot, sokan szurkolnak a csapatnak, minden feltétel adott, nekünk kell jól teljesíteni. Szeretném megköszönni a Debreceni Egyetem, a DEAC vezetőinek, hogy idén én részesülhettem ebben az elismerésben, ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna, nagy becsben fogom tartani a díjat. Köszönöm csapattársaim segítségét, a az egyetemi polgárok és a szurkolók támogatását.
