Nagyon jól éreztem magam Bakuban, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, fantasztikus volt a hangulat és maga a verseny, csodálatos élményekkel gazdagodtam. A selejtezőben magabiztos voltam, a technikám is rendben volt, minden magasságot elsőre átugrottam. Azért álltunk meg 199 centinél, mert ezt csak 12-en teljesítettünk, így ki is alakult a döntő mezőnye. A selejtező után beszélgettünk az edzőmmel, Perényi Gabriellával, aki azt mondta, élvezzem a versenyt, azt hogy a döntőben lehetek, ne ijedjek meg, nyugodtan ugorjak. Ez, ellentétben a tavalyi Európa-bajnoksággal, idén sikerült. Soha nem szerencsés elsőként ugrani, ez egyfajta terhet rak az emberre, de jól tudtam kezelni, azzal, hogy elsőre átugrottam a magasságokat, a riválisaimra tettem át a terhet. Baku a szelek városa, ez be is bizonyosodott, ami elég zavaró volt, főleg, hogy állandóan változott a szél iránya. Ilyenkor különösen oda kell figyelni a nekifutás hosszának a kimérésére. Szerencsére minden rendben ment, egészen a 206 centiig, végül 203-al zártam a versenyt. Nyilván az egyéni csúcsom tekintetében maradt bennem egy kicsi hiányérzet (204 az egyéni csúcs – szerk.), de ha azt nézem, hogy az elmúlt heteim nem úgy sikerültek, ahogy terveztük, volt egy-két „csúnya” versenyem, a 203-al és az 5. hellyel elégedett vagyok. Most néhány napig pihenek, szeretnék minél több időt tölteni a családommal, majd újra kezdjük a munkát. Szeptembertől több verseny vár rám, a Szuper-liga, Ifjúsági-liga és a csapatbajnoki döntőn fogok elindulni. Ismét belevágunk a nyolcpróbába, utolsó éves ifiként az összetett országos bajnokságon fogom megmérettetni magam.
