Fotó:debrecenisportcentrum
Megmondom őszintén, teljesen váratlanul ért, hogy megkaptam az életműdíjat, ami nagy megtiszteltetés számomra. Úgy mentem a Főnix Csarnokban tartandó ünnepségre, hogy díjat fogok átadni, végül engem jutalmaztak. Mikor kimondták a nevem, sok gondolat kavargott a fejemben, eszembe jutott, mikor 16 évesen a Videoton játékosaként Kovács Ferenc pályára küldött első NB-I-es mérkőzésemen a Győr ellen, amikor Debrecenbe jöttem futballozni, illetve azok a kiváló edzőkollégák, Herczeg András, Zolnai Lajos, Szilágyi József, Sidó Csaba, Szabó Béla, akikkel együtt dolgoztam edzői pályám elején. Felemelő érzés az utánpótlásban dolgozni, nekem szerencsém is volt, hiszen remek kollégákkal egyengettük és egyengetjük ma is a fiatal játékosok útját. Mindig jó érzéssel töltött el, ha azok a játékosok, akik nálam nevelkedtek, mint Kinyik Ákos, Kiss Zoltán, Varga Kevin, Nagy Zoltán, Tőzsér Dániel, a DVSC-ben léptek, lépnek pályára. Edzői pályám elején és most is azt vallom, hogy kizárólag tudatos és kemény munkával érhetők el a legmagasabb célok, ezt próbálom átadni a tanítványaimnak. Bár már 63 éves vagyok, de a srácok közt fiatalnak érzem magam, el sem tudnám képzelni a mindennapjaimat munka nélkül. Amíg úgy érzem, segíteni tudom a fiatalok fejlődését, addig dolgozni fogok, bízok benne, még hosszú évekig tudom folytatni az edzői tevékenységet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, a munkám egyben a hobbim is.
Szeretném megköszönni a Debreceni Sportcentrum-Sportiskolának, hogy ebben a rangos elismerésben részesülhettem, de ehhez kellettek azok a gyerekek, akik nálam nevelkedtek, nevelkednek, a szüleik és a kollégák. Szeretnék köszönetet mondani családomnak, hiszen a munkám miatt sokszor voltam tőlük távol, de mindenben támogattak, mellettem álltak. A díjátadó után rengetegen hívtak és gratuláltak, amit ez úton is szeretnék megköszönni. Megragadnám az alkalmat, hogy minden díjazottnak szívből gratuláljak!
