Fotó: deac.hu
Az alapszakaszt a 7. helyen zárta a DEAC, így a csapatnak egy külön, három győzelemig tartó párharcban van lehetősége arra, hogy a csapat biztosítsa a helyét a rájátszásban. Az egyetemisták a FEHA 19-et választották ellenfélnek, abban bízva, az alapszakaszban magasan leggyengébben teljesítő gárdája nem okozhat problémát. Valljuk be, mi szurkolók is ebben bíztunk, csak néhányan vélték úgy, maximum egy mérkőzést nyerhetnek meg a Fejér vármegyeiek.
Sajnos nem így lett, az első két párharcot elbukták a fekete-fehérek, melyek közül a második volt fájóbb. A hatgólos vereség finoman fogalmazva is megalázó, olybá tűnt, mintha teljesen szétesett volna a csapat, a játékosok lélekben is feladták volna a küzdelmet. A debreceni drukkerek csalódottak, azt kell mondjuk, joggal!
Srácok! A szurkolók – köztük e sorok írója is – nem azért szeretnek benneteket, mert kupákat nyertek, érmes helyen zárjátok a bajnokságot! Sokkal inkább azért, mert soha nem adjátok fel, szíveteket-lelketeket kiteszitek a jégre, nem ismertek lehetetlent, még sérülten is a csapatért akartok küzdeni. Sok gyereknek vagytok példaképei, akik Ságik, Mihalikok, Hetényik, Voklák, Izackyk – és még sorolhatnánk – szeretnének lenni. Az elmúlt években felvirágoztattátok a debreceni hokit, szép sikereket értetek el, lenne mire “arcoskodni”, de ti mindig szerények maradtatok.
A fehérváriak már csak egy győzelemre vannak a párharc megnyerésétől, ráadásul a következő két mérkőzésen – mert bízunk abban, lesz kettő – élvezik a hazai pálya előnyét, de még nincs minden veszve. Vissza lehet kapaszkodni, idegenben is le lehet dolgozni a hátrányt, erre képesek is az egyetemisták. De akarni kell a győzelmet! Ugye fiúk, akarjátok! Mi szurkolók bízunk bennetek!
Végezetül az LGT egyik legsikeresebb nótájából idézve:
Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még
Hajrá DEAC!
KZT
