Nemrég ért véget az Európa-bajnokság. Külső szemlélőként hogyan összegeznéd a debreceni atléták teljesítményét?
Véleményem szerint, mind a hatan jól teljesítettek, hozták azokat az eredményeket, amiket elvártak tőlük, sőt, voltak akik túlteljesítették az elvárásokat, főleg a Koroknai testvérekre gondolok.
Sérülés miatt ki kellett hagynod a kontinensviadalt. Milyen érzésekkel nézted a versenyeket?
Próbáltam magam ezen túltenni, az elején még rossz érzés volt, de ahogy kezdődtek a versenyek, sikerült feldolgozni, hogy nem lehetek ott Berlinben. Minden közvetítést néztem és szorítottam a debreceniekért, természetesen minden magyar atlétának drukkoltam, hogy minél jobb eredményt érjenek el. Még nem tudtam velük találkozni, de itt szeretnék gratulálni mindenkinek.
Említettük a sérülésedet, hol tartasz most a felépülésedben?
Előző héten volt egy ultrahangos vizsgálat, ami kimutatta, sokat javult az achillesem, így már tudok futómunkát végezni, de még messze vagyok attól, hogy 100%-os edzéseket végezzek. Fokozatosan terhelem a lábam, jó úton haladok, hogy utolérjem magam. Nagyon hiányzott már a mindennapjaimból a tréning. Sérülésem után fura érzés volt, hogy sok időm felszabadult, hiszen előtte nem ritkán, napi két edzés szerepelt a programomban.
Idén láthatunk-e még versenyezni?
Október elsejével kezdem meg az alapozást, idén lesz három mezei liga forduló, azokon biztos, hogy elindulok, de szeretnék a mezei U23-as Európa-bajnokságon is rajthoz állni, ez lenne az utolsó korosztályos versenyem, de ez a MASZ-tól is függ. Következő évben a legfontosabb az Universiade, remélem sikerül kijutnom és döntőt futnom. E mellett a fedettpályás Európa-bajnokság, majd a világbajnokság szintidőket szeretném megfutni.
