Szép számmal termeled a gólokat, hétvégén négyszer, előtte háromszor voltál eredményes. Mondhatjuk, hogy legjobb formádban vagy?
Nagyon boldog vagyok, hogy gólokkal tudtam segíteni a csapat sikeres szereplését, bízok abban, a hátralévő mérkőzéseken is sikerül még betalálnom. Folyamatosan lendülök formába, ugyanis másfél évet sérülések miatt ki kellett hagynom, de ez már a múlt. Sokat dolgoztam, próbáltam visszanyerni a formám, az, hogy eredményes tudok lenni a mérkőzéseken, azt jelzi, jól haladok. Sokat köszönhetek edzőmnek, Szegedi Szabolcsnak és csapattársaimnak, a nehéz időszakban is ott álltak mellettem, mindenben segítettek, nélkülük még nem tartanék itt.
Még van hátra három mérkőzés a bajnokságból. Érzésed szerint, hol fogtok végezni?
Úgy gondolom, reális esélyünk van a második hely megszerzésére a bajnokság végén. Akár az első hely is meglehetett volna, ha nem könnyelműsködjük el a Gyula elleni második félidőt. Szünetben biztosan vezettünk ellenük, túlságosan megnyugodtunk, kiengedtünk, azt hittük, már zsebben van a három pont, ez pedig megbosszulta magát, elveszítettük a mérkőzést.
Sokan mondják, kinőttétek ezt a bajnokságot. Szerinted is így van?
Ez valóban így van, úgy gondolom, a csapat van olyan erős, hogy az NB-1-ben is megállná a helyét, de ha már a kiemelt osztályban indulhatnánk, az is nagy előrelépést jelentene. Sajnos azt érezzük, mintha kicsit mostohán bánnának velünk, a fiúkhoz képest hátrányban vagyunk. Nagyon jó lenne, ha a következő idényt már másik bajnokságban kezdhetnénk meg, mi ezért dolgozunk keményen a mindennapokban. Nagyon jó csapatunk van, egységesek vagyunk, jó az összhang a játékosok közt, csapatkapitányunk, Horváth Petra remekül összefogja a társaságot. Jó az öltözői hangulat, pályán és azon kívül is jól megértjük egymást, Szegedi Szabolcs személyében pedig jó szakember irányít minket.
Mikor kezdődött nálad a foci szeretete?
Tedejen élek, ott is nőttem fel, ahol kisgyermekként fiúk vettek körül, akik gyakran jártak focizni, természetesen, én is mentem velük. Eleinte csak passzolgattunk, később már beálltam közéjük játszani is. Nagyon megszerettem ezt a sportot, ma ott tartok, ha holnap azt mondanák, többet nem játszhatok, fogalmam sincs, mihez kezdenék. Foci nélkül üres lenne az életem.
Mikor derült ki, hogy tehetséges vagy?
Kezdetekben apukámmal gyakoroltam, aki szintén focizott, majd elvitt a Nánási Focisuliba, ahol négy évet töltöttem, ott Kissné Semsei Marika néni irányította az edzéseket, sokat fejlődtem nála, úgy gondolom, ekkor már látszott, van érzékem a játékhoz. Később úgy gondoltam, magasabb szinten is kipróbálnám magam, adódott egy lehetőség a DLA-nál, elmentem próbajátékra, megfeleltem, azóta is itt játszok.
Környezeted könnyen megbarátkozott a ténnyel, hogy focizol?
Eleinte nagyon féltettek, de aztán elfogadták, hogy focizok. Szüleim mindenben támogatnak, minden segítséget megkaptam, megkapok tőlük, ami ez úton is köszönök nekik. Valamikor mindketten sportoltak, anyukám kézilabdázott, apa pedig, ahogy említettem, szintén focizott, mondhatjuk, örököltem a labda szeretetét.
Támadó poszton játszol, mik az erősségeid és miben kell fejlődnöd?
Jól érzem a kaput, technikai készségem is jónak mondható, de van még mit javítanom rajta, lassan fizikálisan is kezdem utolérni magam. A lövőerőmet kell még fejlesztenem, illetve megtanulnom mindkét lábamat használni. A fejjátékban is hatékonyabbnak kell lennem, de legyen bármi is az erősségem, minden téren van még hová fejlődnöm.
A kevés szabadidődet mivel töltöd?
Ilyenkor próbálok minél több időt a családommal tölteni, hiszen keveset vagyok otthon. Lehetőség szerint pihenek is, de az otthoni teendőkből is kiveszem a részem. Természetesen a foci ilyenkor is jelen van, apukám hobbi szinten barátaival szokott játszani, időnként én is velük tartok, a család férfitagjaival pedig gyakran nézünk TV-s meccseket. Nyáron lesz egy hosszabb családi együttlét, amit már nagyon várok, a Balatonnál fogunk nyaralni. Az otthonlétek alkalmával, a barátaimmal is összejövünk, ha lehetőségünk adódik, elmegyünk kirándulni, vagy csak simán jól érezzük együtt magunkat.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Még két évem van az érettségiig, de már van tervem a továbbtanulást illetően, mindenképp az edzői pályában gondolkozok. A gimnázium elvégzése után még maradnék két évet, ugyanis van lehetőség edzői képesítés megszerzésére, de később mindenképp a Testnevelési Egyetemen szeretnék tanulni. Ha a labdarúgást nézzük, a csapattal minél sikeresebben szerepelni, NB-1-ben játszani. Nagy vágyam, hogy bekerüljek a válogatottba, ott is bizonyíthassak. Hogy ez sikerüljön, még többet, még keményebben kell dolgoznom.
