Hogy érzed magad a legkisebbeknél, milyen velük a munka?
A korábbiakban már több korosztálynál dolgoztam, de itt érzem magam a legjobban.
Mire kell helyezned a hangsúlyt az edzések, gyakorlások során?
Ebben a korcsoportban még a játék megszerettetése a legfontosabb célunk, illetve bizonyos mértékig rá kell vezetnünk a srácokat arra, hogy csapatban gondolkodjanak, elsajátítsák az alapvető fegyelmet. Gyakorlataink többnyire labdával zajlanak, itt még a mélyebb taktikai-fizikai elemek nem kapnak hangsúlyt. Edzéseink első fele jellemzően labdaérzékelési gyakorlatokkal telik, a második rész pedig minden esetben játék, hiszen a gyerekek ekkor még elsősorban azért jönnek, hogy focizzanak. Célunk, hogy a cselekvési, döntési gyorsaságot fejlesszük, mert érzésem szerint ez az egész magyar futballban általános probléma.
Milyen az állomány?
Természetesen ebben a korosztályban is vannak olyan srácok, akik előrébb tartanak, akár technikai, akár fizikális értelemben, de összességében jó kis csapatom van.
A DLA U7-es korosztálya mellett felnőttcsapatot is irányítasz.
Monostorpályiban több egykori, DVSC-utánpótlásban nevelkedett labdarúgóm van, ami szerencsés, mert az ő képzettségük, technikai tudásuk megyei viszonylatban hatalmas előnyt jelent.
Milyen a munkakapcsolat ápolsz a többi, DLA-n dolgozó kollégával?
Szerencsére elmondhatom, hogy mindenkivel jó viszonyt ápolok, dacára annak, hogy kevesebbet találkozunk, ám én mindig igyekszek időt szakítani arra, hogy beszélgessünk, véleményt cseréljünk. Az, hogy van felnőttcsapatom is, tovább könnyíti a helyzetet, hiszen mindig akad közös téma. Sokszor jönnek oda hozzám gratulálni, érdeklődni, de előfordul, hogy olykor elmarasztalnak egy-egy rosszabb meccs után.
Az első csapat várakozáson felüli őszt követően beragadt a tavaszi rajtnál, de most úgy tűnik, újfent egyenesbe kerül a szekér. Hogy látod az ő teljesítményüket?
Az idei szereplésben elévülhetetlen érdemei vannak Herczeg Bandinak, akiről köztudott, hogy jó érzékkel, és szívesen nyúl a helyi erőhöz. Ezzel együtt nincs egyszerű dolga a gárdának. Ezt láthattuk a vártnál gyengébb tavaszi rajt során is, ugyanakkor bízhatunk a jó szereplésben. A mérkőzésekre természetesen igyekszem eljutni baráti társaságommal. Apró nehézséget jelent, hogy sokszor ütköznek a Monostorpályi találkozóival, de a második játékrészre a legrosszabb esetben is oda tudok érni.
Ami a sportághoz fűződő kapcsolatodat illeti, hogyan kezdődött?
A Széchenyi utcán laktunk egy olyan lakásban, amelynek nagy közös udvara volt. Egyik lakótársam egy nyolc évvel idősebb srác volt, és a DVSC ifjúsági csapatában játszott, mi több, Herczeg Bandival egyetemben tagja volt a magyar ifjúsági válogatottnak. Így néhányszor volt szerencsém Bandival is találkozni, és együtt focizni. Később a lendület valamelyest alábbhagyott, hiszen olyan általános iskolába jártam, ahol egy hónapig délelőtt, egy hónapig délután volt a tanítás, ezért nem tudtam edzésre járni. Középiskolás koromban aztán elmentem a Debreceni Kinizsi egyik toborzójára, s előbb a serdülő, majd az ificsapat tagja lehettem, 18 évesen pedig NBII-es szerződést kaptam.
Felnőttpályafutásod hogyan alakult?
Több NBIII-as klubban is megfordultam, és amikor a Berettyóújfalut erősítettem, megkeresett a Diósgyőr, ahol két rendkívül emlékezetes évet húztam le. Még ma is kiráz a hideg, amikor arra gondolok, milyen érzés volt húszezer néző előtt pályára lépni. Mi több, második évem végén a Szeged elleni, sikerrel megvívott osztályozóval kiharcoltuk az NBI-es tagságot. Ám én ott már nem folytattam, hiszen Kecskemétre igazoltam, majd úgy határoztam, érdemes lenne a külföldi vonalat is megcélozni, és egy franciaországi ismeretségem révén a francia harmadik vonalban folytattam, később pedig a belga ötödik és harmadik ligában szerepeltem. És bizony, hiába az alacsonyabb osztály, teljesen más légkör övezte a külföldi meccseket, mint itthon. Érzésem szerint, az a játékos, aki nem tapasztalja meg, milyen érzés telt ház, és fanatikus buzdítás mellett focizni, rengeteget veszít.
Mikor dőlt el, hogy a pályán megszerzett tapasztalatokat a kispadon kamatoztatod?
2002-ben szereztem meg a B-licence-t, és a képzést elvégzők között én voltam az egyetlen, aki nem volt aktív edző. Őszintén szólva, a munkám mellett nem volt rá időm, már csak azért sem, mert nagyon sokáig aktívan futballoztam, alacsonyabb osztályokban, Nyírlugoson például Sándor Csabival, Tóth Gyurival játszottam együtt. Mára viszont teljesen magával ragadott a szakma, s nem tudnám elképzelni az életem a gyerekek nélkül, és mai fejjel nem is értem, hogy miért vártam ilyen sokáig ezzel.
Civilben mivel foglalkozol?
Az AVE Ásványvíznél vagyok területi képviselő.
Hosszabb távon is el tudod magad képzelni ennél a korosztálynál?
Mint említettem, jól érzem magam a srácokkal. Sokat bohóckodunk, mindig jó a hangulat. Ami pedig a Monostorpályit illeti, még nem tudni, mit hoz a jövő. Az a legfontosabb, hogy a bajnokságban jól szerepeljünk.
T.S.
