Kerekes Gréta: „nyugodt szívvel mondhatom, eredményes volt a 2019-es év”

A dohai világbajnokság után befejeződött a hosszúra nyúlt szabadtéri szezon a DSC-SI atlétája számára is, de két hét pihenő után, Gréta már elkezdte a felkészülést. A debreceni atléta nemzetközi és hazai versenyeken remek teljesítményt nyújtott, eredményeire joggal lehet büszke.

0

65023187_1976796632422208_8443126206026481664_n-300x162 Kerekes Gréta: „nyugodt szívvel mondhatom, eredményes volt a 2019-es év”

Nem kudarc a világbajnoki szereplés

Volt bennem egy kis csalódottság amiatt, hogy nem jutottam Dohában a középdöntőbe, de ezt nem kudarcként éltem meg. Úgy gondolom, már az kiváló teljesítmény volt, hogy ott lehettem a világbajnokságon. Szerettem volna még egy kört menni, erre meg is volt az esélyem a 13.11-es idővel. Teljesen abban a hitben voltam, hogy ez elég lesz, de jött egy kis “hidegzuhany”. Azzal az idővel, amit én futottam, az utolsó futamból elég volt nagy „Q-s” továbbjutáshoz, sőt, a 14 is középdöntőt ért, ez bántott inkább. Nyilván, azért hogy nem sikerült, magamban kerestem az okokat, senkit nem hibáztatok, még a körülményeket sem. A mai napig azt mondom, én se hoztam a maximumomat, de egy pici szerencsém sem volt, mint például Glasgow-ban. Azt viszont jó érzés volt kimondani, hogy vége a szezonnak, ami hosszú volt, nagyon el voltam már fáradva, hiszen június 1-től versenyeztem. Hiába volt egy-két hét szünet, akkor is teljes munkát végeztem, idegileg nagyon fáradt voltam és ezt éreztem már akkor is, amikor kiutaztunk Dohába. Nyilván, akartam a középdöntőt, de ez már nem volt az a 100%-os akarás.

Eredményes szezon

A fedettpályás szezonnal teljes mértékben elégedett vagyok, úgy gondolom, abból kihoztuk a maximumot. Glasgow-ban az egyéni csúcsomat 8.02-re javítottam, bejutottam a döntőbe, 5. lettem, szerintem ez fantasztikus teljesítmény volt. A szabadteret se értékelem rossznak, mert abszolút jól sikerült, az Európa Játékokat harmadik helyen zártam, nyáron háromszor futottam 13 másodpercen belül. Sikerült kicsit stabilizálni a teljesítményemet, többször 13.0 közelében futottam. Szerettünk volna többet elérni, de úgy gondolom, és ebben egyetértünk az edzőmmel, a közös munkánk még nem állt össze 100 gáton. Egy éve dolgozunk együtt Tomhauser Istvánnal és Kiss Danival, a táv rövidsége miatt 60 gáton hamarabb kijött a közös munka gyümölcse. 100 gáton azt éreztem, hogy nagyon sok információval lettem ellátva, hogy mit és miként javítsak, mire figyeljek, ez időnként sok volt. Azt viszont bátran kijelenthetem, jó úton járunk, most türelmesen dolgoznom kell tovább, hallgatnom edzőimre. A vb utáni két hét pihenőt követően elkezdtem a munkát, Pisti (Tomhauser István – szerk.) meg is jegyezte, úgy mozgok a gát fölött, hogy nem tud belekötni. Én ezen azért nem csodálkoztam, mert a két hét alatt lenyugodtam, egyáltalán nem foglalkoztam az atlétikával, minden leülepedett bennem. Mentálisan is nagyon sokat fejlődtem nyáron, ez az időszak olyan tanuló időszak volt a közös munka terén. Ez volt az első szabadtéri szezonunk, edzőimnek is ki kellett engem ismerniük, hogyan reagálok egy-egy versenyre, hogy élem meg, szerintem e téren is fejlődtem. A régi énem biztos, hogy „hisztirohamot” kapott volna a vb után, de profi módon kezeltem. Megkerestem az okokat, kipihentem magam és elkezdtem a felkészülést a fedettpályás szezonra. Egészében nézve, nyugodt szívvel mondhatom, eredményes volt a 2019-es év.

Két hét atlétika nélkül

A szezon végeztével egy hétig barátommal Dohában nyaraltunk, majd egy hetet Debrecenben a családommal töltöttem. Maximálisan a szeretteimre szántam ezt a két hetet, sikerült is teljesen feltöltődnöm. Azért nem lett hosszabb a pihenés, mivel jó formából mentem pihenni, így ebből tudtuk kezdeni a felkészülést. Nagyon motiváltan kezdtem el a munkát, úgy gondoltam, a hosszabb pihenővel ártottunk volna, ráadásul nincs sok idő a fedettpályás szezonig. Még csiszolni akarunk a rajtomon az első gátig, így muszáj volt korán elkezdeni a felkészülést, hogy tökéletes legyen.

Egyelőre a fedettpályás szezon van fókuszban

Nyilván, fejben ott van az olimpia, de 100%-ban a fedettpályára koncentrálok, szeretnék minél többet versenyezni, mindig nagyon várom a szezonkezdetet. Pontos menetrend még nincs, bár láttam már a versenynaptárt, de nagyjából decemberben konkretizálódnak a dolgok. Leginkább külföldön fogok versenyezni, de itthon is rajthoz állok majd néhány versenyen, illetve szeretnék síkon is futni. 60 gáton nem titkolt célom, 8 másodpercen belülre kerülni. Mivel a fedettpályás szezonból is két futás bele fog számítani az olimpiai ranglistába, ezért ugyanolyan fontos, mint a szabadtér. Az olimpiai kvalifikációt jelentő szintidő 12.84, ezt nem egyszerű teljesíteni, de nem tartom elképzelhetetlennek. Ahhoz, hogy sikerüljön, mindennek tökéletesnek kell lenni a rajttól a célba érésig. Az is benne van a pakliban, hogy tavasszal megfutom, de a ranglistára fókuszálok inkább.

2019 a fejlődés éve volt

Mint említettem, egy éve kezdtük el edzőimmel a közös munkát, nem egyszerű ennyi idő alatt mesternek és tanítványnak kiismerniük egymást, voltak olyan versenyek, ahol kísérleteztünk, valahol ez az év erről is szólt. Az viszont kijelenthető, hogy a 2019 teljes mértékben a fejlődés éve volt, főleg technikailag és mentálisan. Azt a kérdést, hogy elégedett lehetek-e az idei évvel, magamnak is feltettem, de adódott a másik kérdés, ami valahol a válasz, miért lett volna rossz? A fedettpályás Európa-bajnokságon 5. lettem, megjavítottam az egyéni csúcsomat, az Európa Játékokon bronzérmet szereztem, háromszor kerültem 13 másodpercen belülre, kijutottam a világbajnokságra. Teljes mértékben sikeres ez az év, sikeres első év az új edzőimmel, ennél jobbat nem is gondolhattam volna, mikor elkezdtük a közös munkát Tomhauser Istvánnal és Kiss Dániellel. Ha valaki nekem azt mondja 2018 novemberében, hogy mindezeket elérem, azon nyomban aláírom. Nagyon remélem, a következő év még sikeresebb lesz, úgy gondolom, innen csak felfelé fog ívelni a közös munkánk.