Fotó: Ásztai Csaba
Szombat este a derekadra csatolták a magyar bajnoki övet, de ha jól sejtem, nem abban mentél haza.
Természetesen nem, de sokáig volt rajtam, ugyanis a mérkőzés után a ringben, kilépve a kötelek közül pedig a szurkolókkal fotózkodtam, majd csak az öltözőben vettem le. Aznap este még elmentünk megünnepelni a bajnoki címet, viszont másnap dolgoztam, így nem élvezhettem sokáig a győzelem ízét.
Nehéz volt elvenni riválisodtól?
Nem volt könnyű megszerezni, ismertem Attilát (Szerján Attila – szerk.), két éve bunyóztam már vele, tudtam, erős, szívós srác, ez ismét bebizonyosodott. De az elmúlt hetekben keményen dolgoztam, a sok munka meghozta gyümölcsét, profi magyar bajnoknak mondhatom magam. Ezek után tőlem akarják majd elvenni az övet, de nem adom könnyen, szeretném sokáig megőrizni.
Mikor érezted, már ha lehetett egyáltalán a ringen érezni, hogy megvan a meccs?
Már az első menetben, miután belelépett e térdrúgásba, számolni kellett ellenfelemre, akkor a gongszó megmentette. Évek alatt megtanultam, akire számolnak, az nem biztos, hogy fel is adja. Egyébként is az a típusú bunyós vagyok, aki addig megy, míg a bíró le nem állítja a meccset. Ezúttal viszont az edző vetett véget a küzdelemnek a második menetben, miután testen is megfogtam riválisomat, bedobta a törölközőt.
Voltál már ilyen színvonalas gálán?
Még nem, viszont déjà vu érzésem volt, Angliában volt ilyen profin megszervezve a gála, de elfogultság nélkül mondhatom, a mostani jobb volt. Ráadásul hazai közönség előtt bunyózhattam, ez pedig nem csak motivált, hanem fel is spanolt, nagyon vártam, hogy beléphessek a ringbe és kezdődjön a harc. A közönség fantasztikus és sportszerű volt, nem csak a debreceni harcosokat, hanem minden bunyóst megtapsoltak.
Milyen meccsek várnak még rád idén?
Szeptember 3-án egy újabb gálán lépek ringbe Veresegyházán, mely párharcnak nem lesz tétje, de természetesen győzni szeretnék. Utána jön egy hosszabb szünet, majd a tervek szerint decemberben ismét Angliába utazok.
KZT
